vajon elpirulok majd? visszaolvasva nehany szuper korai emailt, filmcikket, fintorgok, hogy lehettem ilyen bena, onelegult es megtevesztetten rossz fogalmazo. ahhoz hasonlit, mintha divatosan akartam volna oltozni a kilencvenes evekben, most meg kozrohely targya lennek mint ez az oldal.
neha elszorakozom a gondolattal, hogy keszitettek egy tetovalast. aztan mindig megrekedek ott, hogy mit es hova? csak olyat tudnek elkepzelni, aminek a jelentese sosem valtozik meg szamomra. ezzel szemben Liz az egyik itteni baratom okosabban es megbocsajtobban gondolkodik errol, o szereti hogy a tetovalasai mindig emlekeztetni fogjak arra az idoszakora amikor csinaltatta oket.
lehet nekem is igy kellen gondolkodnom a mara mar kinosnak tuno irasaimrol.
No comments:
Post a Comment