ma egy rettenetesen valosagos, konnyfakaszto, tragikus veszteseg ert minket. meghalt Langer Zoli, Kesztolc legjobbja, egy igaz barat.
Zoli es en palyaszeli baratok voltunk, ennel tobbre nem futotta, hiszen en itt, o meg ott. Zoli egy evvel felettem jart az altalanos iskolaban, igy hat csak a huszas eveim kornyeken ismertem meg igazan, amikor mar tok mindegy volt hogy ki jar a hatodikba, es ki jar a hetedikbe.
Zoli a kesztolci csapat resze, resze volt es resze lesz amig csak elunk. akarmilyen messze is vagyok a kesztolci csapattol, a gugolos klubtol, a kesztolci legenysegtol, bennem mindig csodalat es tisztelet vegyul amikor belegondologok, hogy ez egy csapat az elejetol a vegeig.
en elszoktem, eloszor az orszagon belul mashova, aztan az orszagon kivulre, vegul a kontinensen is kivulre. kozben ezek a sracok es lanyok (jobbara) otthon maradtak. egyutt ittak es mulattak, egyutt epitkeztek, egyutt satraztak, egyutt mentek barcelonaba EB merkozesre, egyutt unnepeltek, egyutt duhongtek es egyutt pecaztak. egyutt eltek meg ezt a csodaszep de szemet vilagot. mi mast is gondoltunk volna, mint hogy egyutt is fognunk megoregedni, amit en is kesztolcon tervezek megvalositani. mert hat ennek a csapatnak csak egy picit, de legalabb egy picit a tagja vagyok en is.
Zolira mindig szamithatott az ember. azt napot, aminek a vegen eletet vesztette, azt a napot azzal toltotte hogy foldet hordott egy cimboranal, akinek segitsegre volt szuksege. gurcoltek es izzadtak ezen a szombaton de itt is csapatban voltak es mas nem szamit.
amikor belegondolok, azt latom hogy a csapat legtobbje ma mar csalados, el van temetve az irdatlan mennyisegu munka alatt, szeptigeti a hazat, terelgeti a gyerekek utjat, kalkulalja mit hoz a jovo. probalja ugyesen meguszni a jelen kenyelmetlensegeit es kimeletlensegeit.
ugyan mi nagyon messze vagyunk, de Christyanne es en ezen a szomoru napon ugy latjuk, hogy amikor a csapatbol valakinek szuksege volt egy baratai kezre es hangra, akkor Zoli mindig ott volt. vagy ha mondjuk a nap vegen meg akartal inni valakivel egy (vagy sok) sort, bort, palinkat, unicumot meg mit-tudom-en mit, Zolira termeszetesen akkor is szamithattal. sosem hagyott cserben.
ma, ennek a rettenetes napnak a vegen, azt remelem mi is olyan sokat jelentettunk neki, mint amilyen sokat o jelentett nekunk.
