most aztan tenyleg elindult a kutya

vilagga. reggel indultam volna a free geekbe onkenteskedni, de meg mielott elcsipem a buszt ki kellett tennem a kutyat pisilni, nehogy addig kelljen amig nem vagyok otthon. amugy elegge paras mostanaban, pontosan azota hogy elmentunk nyaralni egy kicsit astoriaba, amikor otthonhagytuk ket napra (lizzel meg emmevel). azota mindenhova kovet minket, nem akar kiengedni a latokorebol egyikunket sem. nagyon fel szerintem hogy megint eltununk megint. korabban is szenilis volt mar szoval kombinalva a kettot, meg azt hogy mennyit szelel (fingik...), illetve hogy milyen rossza a lehelete, azt kell mondjam ez a tendencia mostanra piszok idegesito lett. persze betegseg, oregseg - ertem en ezt, de ettol meg zavaro hogy a wcre sem mehet az ember nelkul. ha fozok a konyhaban, ott van a labamnal, ha netezek a gepnel, ott fekszik az asztal alatt, ha nezzuk a tv-t ott van a kanape mellett.
nem volt jo dontes ma reggel kirakni ot egyedul. amikor megvoltam a fogmosassal, felhuztam a cipot, kimentem az udvarra hogy behozzam a kutyat. sehol nem talaltam viszont ez a szornyen gyanus kep fogadott:

kb egy oran keresztul kerestem a kutyat. akkor csorgott a telefon hogy megtalaltak: "itt van a north columbia boulevard 9609 alatt." azert tudtak felhivni mert olyan biletat rendeltunk dingsy nyakorvere, amire fel lehetett vesetni a telefonszamunkat, a kutya nevet, illetve hogy "szkanneljetek be a chipemet". tudjatok az azonosito chipet amit most fognak bevezetni magyarorszagon.

namarmost a 9609 piszokul messze van tolunk. lenyegeben azt tudom elkepzelni hogy dingsy annyira bepanikolt reggel, hogy azonnal kifeszitette a kaput es elindult amerre a latott. nem ment a kutyaeledel boltba, nem ment a konyvesboltba, nem maradt az utcan, hanem elment a st johns mogotti ipartelepig. hogy ez mennyire durva, nem tudom elegge hangsulyozni. kb 50 percen keresztul szaladt, amikor egy fazon megallitotta a varos szelen es felhivott, hogy megvan.

az erzekeltetes helyett ugy dontottem illusztralt fotosorozatot csinalok az utrol. tudom hogy erre ment, mert lattak az emberek, de nem tudtak megallitani. szoval tesse:

amiota listat keszitettem azokrol a potencialis munkahelyekrol

amikre szerintem siman bekerulhettem volna, egyre jobban foglalkoztat egy uj gondolat. meghozza az hogy egy eles hajtukanyarral teljesen uj iranyt kell vennem. mar nem nevetseges, mar nem szomoru, mar nem bosszanto hanem egyszeruen erthetetlen hogy ennyire minimalis a allasinterju/siker szazalekom.

persze sok osszetveoje van a helyzetemnek, meg hat azert nem vagyunk ketsegbe/tartozasba esve. azzal a kevessel amit megkeresunk egy honapban okosan gazdalkodunk, kicsit mar tartalekolunk is. viszont tyuk-lepesben haladunk elore, ami keves.
nem hibaztatom magam, mert  nem adtam fel. nem hibaztatom a munkaadokat, mert tudom, szazan allunk sorba meg egy ettermi takarito meloert is. nem hibaztatom a varost, mert azt, hogy itt az egyik legnagyobb aranyu a munkanelkuliseg az USA-ban, mar akkor tudtuk amikor idejottunk. nem hibaztatom a gazdasagi vilagvalsagot, mert minden generacionak megvan a maga kihivasa, a mienk speciel ilyen. mindossze felismertem hogy valaminek valtoznia kell, es az egyetlen eselyes en vagyok ezek kozul. ugyhogy elkezdtem programozast tanulni. konyvekbol, egyetemekrol, es baratoktol.

persze meg meg csak a kuszobon vagyok, igyekszem felmerni, mekkora es hogyan is nez ki ez a terulet. mennyi es milyen iranya van, illetve azok egyenkent mit kovetelnek az embertol es mennyire jutalmazottak anyagiakban. azt nagyon nem kell kiszurnom mennyire keresettek, hiszen ez egy olyan iparag ami a valsag alatt is viragzik.

ez a software aspektus. a hardwarer aspektust is tolom elore, a korabban tobbszor emlitett freegeeknel. gyorsan es botlasmentesen mentem keresztul az alaprogramjukon, mar tudom hogyan kell szamitogepeket epiteni, illetve bekerultem az hardware teszter programjukba, ami lenyegeben gyakornoksag. az elso alkalommal egy alaplapot teszteltem, amit fel evvel ezelott nem tudtam volna magamrol elkepzelni.

ugyanakkor az alap szamitastechnikai kurzust is vegigcsinaltam 100%-on, nem volt egy nagy ordongosseg. nemsokara egy alap szociologia kurzust fogok elvegezni, aztan viszont vissza a szam-techhez, szeptembertol algoritmusokat fogok tanulni.

nem tudom titeket mennyire lep ez meg, engem elegge. dehat:

plane tickets before art.
food before art. 

es akkor kitakaritottuk a padlast

there is no number for peggy olson

politikai jellegu iras, keruld ki,

ha mar a hideg raz tole.

otthonrol oromteli hireket

kapni nagyon jo dolog am! a mai mar a sokadik, es meg ha nehez is nem megolelgetni azokat a baratainkat, akik ezeket hozzak, a lelkesedesunk hatartalan.

azt meg meg igazan erdekes megfigyelni, hogyan ernek be az emberek erzelmileg ugy harminc eves korukra (persze akinek nem ingje, ne vegye magara). ilyen korban a parkapcsolati dontesek bolcsebbek, ovatosabbak es elorelatobbak mint huszonevesen. joval nagyobb esellyel vezetnek boldog egyutteleshez szerintem, mint a gimnaziumi vagya kora egyetemi szerelmek. persze kivetelek mindig vannak, de amit en most latok harimc korul az felnott viselkedes, felelos es neha a konnyu, de mindekeppen a legjobb dontesek meghozatala. oszinten orulunk mindannyiotoknak!

a kulfoldre kitelepulteknek

senki nem hivja fel a figyelmet arra, hogy valojaban ki is kell jelentkezni magyarorszagrol.

mivel en ezt a burokratikus hatarkovet csak most tudhatom magam mogott veglegesen, gondoltam elmondom, hogyan ment. tavaly juniusban szuleim cimere erkezett egy hivatalos vegzes a NAVtol, amely igy szolt:

azt csak most vettem eszre, hogy az alahuzott, felkoveres igazolja utan tettek egy folosleges vesszot. mindegy is, tovabb >>

aztan persze elmentunk

az oceanpartra is. eloszor jojjon egy kis ismeretterjesztes:

voltunk a columbia washington allami oldalan is, azaz eszakon, de az sokkal kevesbe volt izgalmas, 

mint a deli, ami a mienk, oregoniake.

negyedik hazassagi evfordulonk

alkalmabol elmentunk kirandulni. astoria, oregon eszaki csucske volt a hely, ahol megszalltunk. hogy pontos legyek:

errol a keprol nem latszik, de eszak azmerika legnagyobb folyoja, a columbia omlik itt a az oceanba, ennek megfeleloen hatalmas kereskedelmi hajok utaznak rajta. nincs fenykepem ami visszadhatna, hogy mekkorak. mindegy is.

a commodore hotelben szalltunk meg. felnott eletemben eloszor toltottem idot hotelben. furcsa volt, mert inkabb az apartmanhoz vagyok szokva, azaz ahhoz hogy van egy kis konyha, ahol ebedet, vacsorat tudunk kesziteni. hat ez most nem volt, vendoglokbe jartunk. viszont ez az aranyos aprosag fogadott a szobankban:



es akkor a tobbi kep ->

ez itt a kert

amikor kilepunk az ajton ezt latjuk

oreg es szep ez az orgonabokor, de nagyon el van szabadulva. amint elhervadnak a viragok, meg fogom metszeni

 ez a viragoskert az ablakunk alatt

a hazunk igy nez ki oldalrol

a kemeny pedig igy nezett ki ma reggel

amikor C elindul munkaba, mindig kiengedi bogit, aztan amikor en folkelek akkor mar ott ul a hatso ajtonal a kis puffon amit konkretan ezert tettunk ki oda. hat ma nem volt ott, kimentem korulnezni es a kemeny tetejerol nyavogott lefele. szegenykem, halalra volt remulve. hat meg en amikor megmasztam a tetot, hiszen vele ellentetben nekem csak ket labam van. 

mindenesetre most minden rendben van