mult vasarnap az egyik babaasszony meglatogatott minket, es elkezdtuk merlegelni, hogy talan itt lenne az ideje meglekelni a magzatburkot. amikor ez magatol tortenik, akkor "megy el" a magzatviz. nem voltunk meg pont a 42 het hataraban (ha azon tullendulunk, akkor muszaj korhazban szulni), de mar sok nem is volt hatra, ugyhogy ugy dontottunk, hajra!
elegge erzekeny egy muvelet ez, nem is ment konnyen. haromszor szaladtunk neki a zsak kibontasanak mire vegre sikerult. ez delutan het korul volt, es a babaasszony azt mondta, hogy szerinte ejjel ketto korul fog komolyan beindulni a vajudas. ez igy is lett, bar mar este tiztol mozgolodott Christyanne a kanapen. filmet neztunk, Jim Jarmusch Patersonjat a nagyszeru Adam Driver-rel. kesobb, ejfel korul mar mericskeltem neki a szulofajasok idotartalmat es koztuk levo szuneteket. egykor pedig hivtuk a Catherine-t, a vezeto babaasszonyt, hogy tenyleg itt az ido.
a vajudas elso intenziv szakaszat Christyanne a kadban toltotte, sok nyoges, reszketes es siras kozepette. ezt igy, masodik alkalommal, mar nem is volt olyan meglepo nekem. tudtam mi lesz a rutin, nem paraztam egyalatalan. egyertelmuen konnyebben mentek a dolgok mint legutobb. akkor egy ponton Christyanne annyira kimerult (az 36 oras vajudas volt), hogy deliriumba kerult es halandzsazni kezdett teljesen erthetetlenul.
ami persze mas volt, az az hogy Eszmé felebredt ejfel-egy ora korenyeken, es eselyes sem volt, hogy viszamenjen aludni. felkeszitettuk a szulesre, de persze aggodott, amikor latta hogy Mommy izzad es szenved a kadban. egy kis gondolkodas utan (atvigyuk -e a szomszedba?), ugy dontottunk, hogy inkabb nezzen rajzfilmet a kanapen. Kipper a kutya megnyugtatta Eszmét, de kozben neha kijott, hogy megnezze mi van Mommyval. aztan gyorsan spurizott vissza az iPad moge.
