egyre tobb narcisszisztikus

emberrel talalkozom itt. itt, ebben az idegen kulturaban viszont maskent kell gondolkodnom, hogy megertsem az "onimado"-akat. nem is vagyok biztos benne, hogy helyes forditas. mar csak a kulturalis kulonbseg okan is, a ket fogalom, az itteni es az otthoni narcisztikusok, nekem jelentosen kulonbozoek.

milyen egy magyar narcisszisztikus szemely az en ismeretemben:
a kulsejere nagyon sokat ado, jellemzoen jo testalkatu, magat szexinek gondolo es valoszinuleg masok altal is szexinek tartott, inkabb fiatal szemely. rendre a sajat velemenyet es vilaglatasat hangoztato, es a masok figyelmenek allando kozpontja, vagy legalabbis az kivan lenni, ezert is oltozkodik vagy viselkedik kihivoan. ez persze lehetseges, hogy nem mas mint az onbizonytalansaganak, kisebbsegi erzesenek takargatasa ami esetben kompenzalasrol beszelunk
- a lanyoknal a pikans vagy szokatlan megjelenesu, "feleselo", mondatait sokszor "de"-vel kezdo szemely
- a fiuknal a trendeket leszaroan oltozkodo, esetlegesen feminin erzekenyseget is sugallo stilust valaszto megjelenes, igazi kocsmai nagydumas, aki szinten jobban tudja a dolgokat altalaban.

   

ezek szubjektiv tapasztalatok. itt csak az intellektualis narcisztikusokra gondolok, az izomagyuakra, es a ribikre nem, oket nem ismerem.

miben kulonbozik egy portlandi narcisztikus:
- lehet egyszerre nagyon stilusos oltozkodo (a varosban egyebkent ez nekem elegge furcsa, itt nagyon mas a divat fogalma mint otthon), de lehet a stilust teljesen leszaro is.
ami fo kulonbseg, hogy nem szukseges a tokeletes testalkat, lehet a lany kerekdeden koverkes, lehet csak nagyfeneku, lehet honaljkutyas, a fiu lehet vezna, alacsony, borotvalatlan, szakadt poloju, farmeru, stb. itt a nagyobb toleranciatartomany miatt ez a halmaz abszolut nyitott barkinek, nem csak a szepfiuknak es szeplanyoknak. talalkoztam olyanok narcisszitikusakkal itt, akiket otthon a szorakozohelyeken mondjuk nem kerulnek ki feltetlenul, de nagy valoniszuneseggel eszre sem vennek.
- a masik kulonbsegnek tarsadalmi vonatkozasai vannak. mar korabban emlitettem hogy az itteni tapasztalatom szerint kevesbe akarjak belebeszelni az emberek a velemenyuket a masikba. marmint nem a nagy vitakra gondolok, hanem az utcai beszelgetesekre, amikor valaki  mindenkeppen azt akarja hogy tamogasd az o velemenyet, imadatat vagy gyuloletet valami irant, esatobbi. itt Portlandban ennel joval ovatosabban fogalmaznak az ismeroseim, illetve a hajlektalan reszeg sem basz le az utcan ha nem tudok kiperkalni neki nehany fillert. a buszon mellem ulo sem akar megmagyarazni valamit izmoskodva (bar nyilvan elofordul, de velem meg nem), hanem inkabb kivancsi, ki vagy mi vagy, milyen ott, esetleg elsztorizgatnak valamirol, remelve hogy szorakoztatja a masikat.
tehat ebben mas az altalanos magatartas es talan ezert van az hogy az itteni  narcisszisztikus ismeroseim joval hajlamosabbak az egyetertesre, a belegyezesre, a sajat igazuk "nem vegtelenbe feszitesere" mint az otthoni tapasztalatom.
- illetve itt joval tulzottabb mertekeket olthet a narcisszizmus fizikai megjelenese, de ez megint csak azert van, mert annyi kattant figura van itt amugy is, hogy nem szolnak meg senkit az ilyen tulkapasokert. ergo valaki abban talalja meg a narcisztikussagat, hogy minel sokkolobban oltozkodik es viselkedik.

amiben viszont egyformak, az az hogy amint kikerulsz a latokorebol, azonnal meg is szunsz letezni.

azert jutott ez az egesz eszembe, mert egyszeruen nem ertettem hogyan lehet, hogy a szerintem felig meddig igenytelen alakok is full narcisszisztikusak itt.