nagyon jo volt otthon lenni es teljesen kikapcsolni, csaladdal, baratokkal, haverokkal. ebben persze nincsen semmi kulonleges, de miert emelem ki megis?
itt sosem tudom igazan elvezni azt amikor elmegyunk egy kocsmaba vagy egy barba. mindig nagy a zaj, dragak az italok, rengeteg az ismeretlen es en jobb hijjan kikapcsolom magam. mivel ahhoz hogy valakivel ebben a helyzetben beszelgetni tudjak, kvazi kiabalnunk kell az asztal egyik oldalarol a masikra, illetve a csoportbeszelgetesek olyan gyorsan zajlanak hogy en nem birom a tempot (elhangzik valami vicces, amire fel perccel kesobb mar en is tudnek valami vicceset mondani, de ekkor a beszelgetes mar merfoldekkel odebb jar), a legegyszerubb megoldast szoktam valasztani ilyenkor. angolul ugy mondjak, spacing out. magyarul sajnos csak egy jelentes jut eszembe, de az joval negativabbul hangzik, bambulok a semmibe. hagyom a tobbieket a francba, kortyolgatom a soromet es gondolkodom. amugy is csak a felet ertem annak amirol beszelnek.
Christyanne es en inkabb otthon szeretunk inni, vendegekkel. nem csak hogy joval olcsobb, de joval intimebb, ertelmesebb es kenyelmesebb is. ilyenkor jellemzoen vacsoraval, ket, harom, negy uveg borral es jazz, spanyol gitar, leonard cohen, tom waits, esetleg ciganyzene lemezekkel porgetesevel toltjuk az estet. persze lokottkodunk mi is, de inkabb politikarol, tortenelemrol, vallasrol, a feminizmusrol, transznemusegrol, az amerikai fegyverkulturarol, stb beszelunk.
ezzel szemben otthon azokkal az emberekkel toltom ezt az idot, akikkel felnottem illetve akikkel ugyanazt a nyelvet beszelem (konkret es szimbolikus ertelemben egyarant). a meglepetesbuli, a szegedi kirandulas, a ketnapos pincebuli - kesz idoutazas. olyan ritka elvezetek, amilyenben az egyetem vege ota nem volt reszem.
mert hol vagyunk es mit csinalunk a harmincon tul? hajtunk mint az allat, probaljuk gatyaba razni az eletunket. rengeteg felelosseg nyomja a vallainkat, kezd teljesen megszilardulni, mit gondolunk a vilagrol (politikai ki- vagy beallitottsag, vallasossag vagy annak hianya, muveszeti ambiciok vagy kisebb polgari let, stb). nem konnyu idoszak ez, foleg egy gazdasagi vilagvalsaggal megbaszott generacionak.
az elottunk levo generacio meg pont beleesett abba a kategoriaba hogy hazat tudtak epiteni, gyereket vallalni fiatolon, illetve a "rendszer" korlatoltsagai miatt nem volt szabadsaguk ugy tokolni a celjaik megvalasztasaval es megvalositasaval mint nekunk. meg ha sok mindenben konnyebb dolgunk is van mint szuleinknek, azt gondolom a mi esetunkben, draga barataim konnyen elveszitheti magat az ember fia es lanya a XXI szazadban.
en magamon az elmult evekben a humorom eltuneset vettem eszre (no persze, ehhez az is kellett volna, hogy eredetileg legyen), illetve az hogy keptelen voltam lazitani, nem stresszelni. nyilvan egy idegen kulturaban, 8978 es fel kilometerre otthonrol, konnyen bele lehet savanyodni a folyamatos sikertelensegbe es a sorra felbukkano, rettentesen nehez kihivasokba.
en erre megoldaskent azt talaltam magamnak hogy minden szabadidomet tanulassal fogom tolteni egy teljesen uj teruleten (programozas), ami meg jobban eltorzitotta azt hogyan erzem magam. kiabrandult es megfaradt voltam nagyon sokszor.
most, amiota irom ezeket a bejegyzeseket egyre jobban erzem magam. nem csak hogy elrendezem ujbol az eletemet es a viszonyolusaimat hazafele, de most mar azt is tudom, hogy ujbol fiatalnak es gondtalannak lenni igenis van helye ebben az egyre felnottebb eletben, meg ha haza is kell hozza utazni.
No comments:
Post a Comment