ugy masfel honapja hagytam ott. felhuztam magam egy aprosagon, amin talan nem kellett volna, de mar honapok ota erlelodott, hogy a fiokomat, legalabbis ideiglenesen.
sokat gondolkodtam errol korabban is, meg ha az adott pillanatban impulzivan egyszeru is volt. ezzel lenyegeben kileptem a magyar kozossegembol. nincsen olyan platform, ahol ugy erezhetem, hogy valamelyest is egy levegot szivok a veletek. kozossegi elet, egy-egy tarsasagnak a tagjanak lenni, vitazni es teoretizalni szignifikans kozugyekben (legyen az nemzeti vagy vilagi) vagy csak kovetni masok, nalamnal okosabb emberek mondandojat; ezek nekem fontos dolgok.
ugyanakkor azt latom, hogy a facebook feluleten a borzasztoan olcso kommunikacio a modi. meg olyan embereknel is, akikrol tudom (vagy legalabbis gondolom), hogy tartalmasabb, szinvonalasabb intellektualis eletet elnek, mint azt a szoveguk, megosztasaik es likejaik szama mutatja. ugy velem, hogy a facebook, mint szolgaltatas az ember es ember kozotti kommunikacio klikkesitesevel igenis besegit az erdemi interperszonalis erintkezes ostromaban. ugyanez jar a twitterre, az instagramra meg a tobbi hasonlo platformra.
ezen felul, sokszor ereztem ugy. hogy a facebook olyan mint egy kocsma, ahol az emberek nagy tobbsege csak az illedelmesseg hatarain belul marad, kinosan ugyelve arra, hogy semlegessen fogalmazza meg a gondolatait. azok meg akik ramutatnak valami kenyes pontra (mint amikor en megjegyeztem, hogy milyen csalodott vagyok, amikor Amy Winehouse halala es a utøyai (gyerek) tomegmeszarlas egy napra esik, lathatolag majdnem mindenki Amyt siratja), azok azonnal ostrom ala kerulnek. a sok kritika kozul kilogott Falke azzal, hogy azt hozta fol, "soha ne itelkezz a Facebookon!" ez azota nagyon sokszor eszembe jutott, tokeletesen leirta a helyzetet, szemelyeskedes nelkul. a facebook az a kozosseg, ahol mindenki mindekit lat es a legjobb arcat igyekszik mutatni az arctalan tomegnek. az illemszabalyok pedig nem turik, hogy valaki (az adott esetben en) masok erzelmi/intellektualis maganteruletebe bepofatlankodjon. meg ha ezt is talalom helyesnek, a facebbokon kivul, a masok hata mogott legyek szives folhaborodni, ne pedig szemtol-szembe.
egy masik ok, amiert otthagytam a facebookot az az en szemelyes kapcsolat-tartasi modszerem. en igenis ugy erzem hogy nagyon sokat megteszek azert, hogy kapcsolatban maradjak a szamomra erdekes, fontos emberekkel a vilag minden tajarol. rendszeresen irtam szemelyes uzeneteket, erdeklodve ritkan latott barataim hogyan-lete felol, illetve nemileg bemutatva hogy en/mi hogyan vagyunk. ugyanezt visszafele nem tapasztaltam. persze ennek rengeteg oka lehet, nehez es suru az elete mindenkinek, tudom ezt en is.
azt viszont mostanra mar nem tudom elfogadni, amikor eveken keresztul probalok egy-egy amugy barati kapcsolat felelenkiteni egyoldaluan, mikozben latom a masik igenis aktiv sajat facebook falat. le kell tenni ezekrol, vagy megnezni hogy facebook nelkul lesz -e beloluk meg valami.
(mivel mar harom es fel eve irom ezt a blogot es tul vagyok azon, hogy csak minimalis reakciot valtok ki, az amugy sok olvasombol, ezeket a sorokat nem sertodesbol irom. elfogadtam, hogy meg ha sokakat erdekel is az, mi van velunk, keveseknek van ideje, energiaja es kedve ahhoz, hogy tenylegesen torodjon is velunk. igy megy ez, szerintem meg mindig szerencses vagyok azzal hogy van par ember, aki a blogon kommentben, meg nehany, aki emailben aldoz nekem az idejebol es a gondolataibol. bar az is lehet, hogy en csinalok valamit rosszul, de mindegy is, mert ez mas teljesen tema, nem lehet osszemosni a facebookkal. ezert is teszem zarojelbe.)
tehat kileptem, nem szoltam rola senkinek. anyumnak feltunt masnap, nehanyatoknak ugy egy honappal kesobb, sokaknak nyilvan egyaltalan nem, egyesek meg talan azt gondoljak, hogy letiltottam oket.
ugy ereztem, nem tudtok tovabb hozzajarulni ahhoz ahogy ezt a digitalis es egyre szemelytelenebb es tartalmatlanabb erintkezes-kulturat epitgetjuk. en koszonom, nem kerek a facebook kinalta olcsositott emberkozi erintkezesbol. elszomorit, felduhit es csak ellopja az idomet az elol hogy ilyen omlengo es erdektelen posztok megirasaval ussem el a reggeleimet.
(having said that, valoszinuleg amikor a lanyunk megszuletik, azt a facebookon is kozolni fogom. aztan meglatjuk mi lesz.)
Érdekes. Belőlem a Facebook semmilyen érzelmi reakciót nem vált ki, pusztán egy kommunikációs és híráramlós felületnek tekintem.
ReplyDeleteNekem amugy feltunt, hogy eltuntel, mert par hete akartam valaszolni az uzenetedre es vegre irni valamit az otthoni elmenyekrol es akkor lattam, hogy lejelentkeztel. Most amugy ismet keszulok haza nemsokara, impromptu utazas, majd utana irok (kerek egy email cimet, ahova mehet a beszamolo, igyekszem nem hat honappal kesobb megirni:)
ReplyDeleteA facebook-kal kapcsolatban annyit, hogy igyekszem minel kevesebb idot elolteni rajta (tobb-kevesebb sikerrrel), alapvetoen egy elegge felszines kommunikacios csatornanak tekintem, igyekeztem soha nem tul komolyan venni, mindig is foleg arra hasznaltam, hogy baratokkal (foleg a kulfoldi "eleteim" alatt osszeszedettekkel) tartsam a kapcsolatot - kulonosen jo volt a gimi utan tizenket evvel ujra felvenni a kapcsolatot reg nem latott angliai osztalytarsakkal, es lett ket-harom talalkozas is a facebook-on felelevenitett kapcsolatbol (mindket esetben kontinensnyi tavolsagbol, jo erzes!).
Neha ugy erzem, felettem jart el az ido, vagy egyszeruen csak valtoznak a dolgok, mert en tovabbra is kb csak erre hasznalom a facebook-ot, ismerosokkel kapcsolatot tartani, keves kivetellel. Meg-megosztok par szamomra fontos esemenyt/temat, ha ugy adodik, de alapvetoen a publikum fele iranyulo kommunikaciom nagy resze eleg feluletes, (vagy mondjuk ugy, szemelyes jellegu) es ez kb direkt van igy. Szakmai dolgokra ott a LinkedIn, egyre inkabb, amugy meg nem tudom, elegge irtozom attol, amit sokszor latok, hogy valosagos shitstorm alakul ki egy-egy ambivalensebb stb poszt kapcsan a face-en, nem szeretem az ilyet, nem tartom egy jo vitafeluletnek, de ez en vagyok, es igen, en azok taboraba tartozok, akik igyekeznek ahogy te is irtad, "illedelmesen" posztolgatni - nem tudom, ez jo vagy sem, en egesz egyszeruen nem akarok vitaba bonyolodni egy online platformon senkivel. Mindenesetre a te posztod is elgondolkodtatott arrol, hogy ugy tunik, kialakult - legalabbis az emberek egy reszeben - egyfajta elvaras, hogy a facebook-os kommunikacio tobb vagy tartalmasabb legyen. Lehet, hogy valoban fontos lenne, hogy tartalmasabb, komolyabb temakrol csereljunk eszmet a facebook-on, en valahogy nem erzem szukseget, de nem banom, ha valaki ezt teszi egyebkent. En sokat levelezek baratokkal a facebook-on, es sokszor latom, hogy rovidebb," hirtelen eszembe jutott valami" tipusu uzenetek mennek ki a haverok fele face-en, es amikor komolyabb, rendes uzenetet akarok irni, arra ott van az email. Ha van valami szamomra fontos, erdekes hir, esemeny, stb, megosztom, es kesz, minel kevesebbet vagyok rajta, annal jobb.
Na ezzel az elozo hosszu megjegyzessel csak azt akartam erzekeltetni, hogy lehet, nem olyan baj, hogy nem vagy mar ott, az az ido is megmarad valoszinuleg ertelmesebb dolgokra. En valoszinuleg maradok tovabbra is fel-feluletes hasznalo, remelhetoleg egyre csokkeno utemben!:)
ReplyDelete