az elso magyar konyv amit Esmének

olvasok, kicsit megakaszt neha. nyilvan most, hogy Christyanne pocakjaban lakik meg, nem az a fontos hogy ertsen belole barmit is, hanem az, hogy szokja a hangomat, illetve en is szokjam hogy magyarul beszelek. rejto jeno Csontbrigadjat kezdtem olvsani neki estenkent. 1938-as konyv es az egyetlen amit en rejtotol valaha is olvastam. nem is tudtam rola semmit addig, amig Palfi Gyuri meg nem lengette, hogy ebbol szeretne filmet csinalni legkozelebb (amibol egyelore nem lett semmi sajnos), aztan korbekerdeztem, es vegul az akasztott embertol kaptam egy peldanyt, amit szerencsere ide is magammal hoztam.

erdekes hogy nem emlekeztem ra, hogy rejto milyen furan hasznalja a nyelvtant. sokszor keveri a mult es jelen idot peldaul. furan ragoz, kifelejt ezt azt a mondatokbol. no meg a francia nevekkel is hadilabon allok, ott mindig le kell lassitanom, hogy kitalaljak valami jol elcsorbitott kiejtest. eh bien.

tegnap volt egy bekezdes ami nagyon tetszett, gondoltam bemasolom ide. ez meg a konyv elejen van, amikor a Sirone kapitany felreszegen tevelyeg a tiszti barakkban es bekukkant minden egyes beosztottjahoz, megnezni, hogy azok hogyan tartjak magukat a nyomrult szudani hosegben. Gouillaume, a szolgalatvezeto fohadnagyot valahol a orulet es a delirium tremens hataran talalja egyensulyozni, beszelni csak darabosan tud, arrol hallucinal hogy visszarendeltek Toulonba, amig el nem akad a gondolata.

"Szunetet tartott. Elfelejtette a kapitany kerdeset, es utankuszot emlekezetevel  agyanak egy homalyos zugaba, ahol a tarsalgas kiinuldulasi fonalaanak a veget kiejtette, mert ha egyszer ugy adodik, hogy ezt a fonalat nem talalja, akkor orokre bebortonozve bolyonghat a sotetagyducokat osszekotonyirkos korridoron, vegkepp bezarul a szukos kijaras, ellobban a kulvilag alkonyulo fenye, amely kodos sugarzassal beszuremlik meg pillanatnyilag. De ni! ott fekszik az elveszett fonal, a kapitany kerdese! Megvan! Folkapja es a keskeny resen at visszapreseli magat vele a tarsadalom napvilagara."