milyen volt magyarorszag?

ami a szorakozast illeti: felhotlen.
nagyon jo volt otthon lenni es teljesen kikapcsolni, csaladdal, baratokkal, haverokkal. ebben persze nincsen semmi kulonleges, de miert emelem ki megis?

itt sosem tudom igazan elvezni azt amikor elmegyunk egy kocsmaba vagy egy barba. mindig nagy a zaj, dragak az italok, rengeteg az ismeretlen es en jobb hijjan kikapcsolom magam. mivel ahhoz hogy valakivel ebben a helyzetben beszelgetni tudjak, kvazi kiabalnunk kell az asztal egyik oldalarol a masikra, illetve a csoportbeszelgetesek olyan gyorsan zajlanak hogy en nem birom a tempot (elhangzik valami vicces, amire fel perccel kesobb mar en is tudnek valami vicceset mondani, de ekkor a beszelgetes mar merfoldekkel odebb jar), a legegyszerubb megoldast szoktam valasztani ilyenkor. angolul ugy mondjak, spacing out. magyarul sajnos csak egy jelentes jut eszembe, de az joval negativabbul hangzik, bambulok a semmibe. hagyom a tobbieket a francba, kortyolgatom a soromet es gondolkodom. amugy is csak a felet ertem annak amirol beszelnek.

Christyanne es en inkabb otthon szeretunk inni, vendegekkel. nem csak hogy joval olcsobb, de joval intimebb, ertelmesebb es kenyelmesebb is. ilyenkor jellemzoen vacsoraval, ket, harom, negy uveg borral es jazz, spanyol gitar, leonard cohen, tom waits, esetleg ciganyzene lemezekkel porgetesevel toltjuk az estet. persze lokottkodunk mi is, de inkabb politikarol, tortenelemrol, vallasrol, a feminizmusrol, transznemusegrol, az amerikai fegyverkulturarol, stb beszelunk.

ezzel szemben otthon azokkal az emberekkel toltom ezt az idot, akikkel felnottem illetve akikkel ugyanazt a nyelvet beszelem (konkret es szimbolikus ertelemben egyarant). a meglepetesbuli, a szegedi kirandulas, a ketnapos pincebuli - kesz idoutazas. olyan ritka elvezetek, amilyenben az egyetem vege ota nem volt reszem.


mert hol vagyunk es mit csinalunk a harmincon tul? hajtunk mint az allat, probaljuk gatyaba razni az eletunket. rengeteg felelosseg nyomja a vallainkat, kezd teljesen megszilardulni, mit gondolunk a vilagrol (politikai ki- vagy beallitottsag, vallasossag vagy annak hianya, muveszeti ambiciok vagy kisebb polgari let, stb). nem konnyu idoszak ez, foleg egy gazdasagi vilagvalsaggal megbaszott generacionak.
az elottunk levo generacio meg pont beleesett abba a kategoriaba hogy hazat tudtak epiteni, gyereket vallalni fiatolon, illetve a "rendszer" korlatoltsagai miatt nem volt szabadsaguk ugy tokolni a celjaik megvalasztasaval es megvalositasaval mint nekunk. meg ha sok mindenben konnyebb dolgunk is van mint szuleinknek, azt gondolom a mi esetunkben, draga barataim konnyen elveszitheti magat az ember fia es lanya a XXI szazadban.

en magamon az elmult evekben a humorom eltuneset vettem eszre (no persze, ehhez az is kellett volna, hogy eredetileg legyen), illetve az hogy keptelen voltam lazitani, nem stresszelni. nyilvan egy idegen kulturaban, 8978 es fel kilometerre otthonrol, konnyen bele lehet savanyodni a folyamatos sikertelensegbe es a sorra felbukkano, rettentesen nehez kihivasokba.
en erre megoldaskent azt talaltam magamnak hogy minden szabadidomet tanulassal fogom tolteni egy teljesen uj teruleten (programozas), ami meg jobban eltorzitotta azt hogyan erzem magam. kiabrandult es megfaradt voltam nagyon sokszor.

most, amiota irom ezeket a bejegyzeseket egyre jobban erzem magam. nem csak hogy elrendezem ujbol az eletemet es a viszonyolusaimat hazafele, de most mar azt is tudom, hogy ujbol fiatalnak es gondtalannak lenni igenis van helye ebben az egyre felnottebb eletben, meg ha haza is kell hozza utazni.

meg irok majd

ketto olyat, hogy milyen volt magyarorszag. annyi gondolatom van meg, aztan nincs tobb. a ket siker bejegyzes nem szant szandekkal kerult egymas melle, meg ha jol is mutat igy egyutt. az ujrafinanszirozast ki kellett varni, pedig mar nagyjabol megirtam ezt ket hete. a magyarorszagi sikerek boncolgatasa meg az egyik legnehezebb tema volt, de ennel azt hiszem ket meg bonyolultabb, nehezebb jon.

refinancing

azaz ujrafinanszirozas az aminek most a vegere ertunk. de kezdjuk az emlekeztetovel.

amikor 2010 keso oszen bekoltoztunk ebbe a hazba (ahonnan Noah, Liz es Emme elkoltozott par hettel korabban) a haz Liz neven volt, vagyis hogy pontositsak o volt szerzodesben, egy ugynevezett "landsale contract"-ban megnevezve. Noah elso idegosszeomlasaig mind a ketten rajta voltak, de kozvetlenul azutan ugy dontottek hogy biztonsagosabb ha csak Liz szerepel rajta.

mi az a "landsale contract"? ez a hazvasarlasnak egy regimodi formaja. lenyegeben magankezbol megy magankezbe az ingatlan a bankok, illetve egy csomo varosi, allami szintu szabalyozas megkerulesevel. persze a hitelezo javara. ugyanis a hitelezo (esetunkben a Lincoln Loan nevu ingatlan es ugyvedi iroda) szabja itt az osszes feltetelt.

milyen volt magyarorszag?

sikeres. marmint persze nem az orszag, hanem szamos ismerosom es baratom. nyilvan ennek resze az is hogy egyszerre lattam azt a sok valtozast amiert ok eveket dolgoztak amugy. nagyon erdekes volt megnezni az uj otthonokat, a gyerekeket, az uj karriereket vagy eppen a megerosodott karriereket.

azt lattam, hogy sok munkaval, szerencsevel, csaladi tamogatassal, tehetseggel es kitartassal lehet haladni elore. nem lattam viszont uj es sikeres uzletembereket. azt gondolom, hogy nagyon is ki van talalva, miben es mikent lehet sikeres az ember magyarorszagon. (tiszta sor, peldaul hogy a mostani gazdasagi es politikai kornyezet inkabb megfojtja a vallalkozo szellemet, mintsem segitene). azt is latni veltem hogy azert sokszor kompromisszumot is kell kotni, azaz nem feltetlenul olyan sikerekrol van szo, amik az ember eletenek az egeszet atfedik, hanem elszigetelten tortennek meg. ertsd: attol hogy valakinek nagyon eros karrierje van, lehet hogy meg egyetemista korulmenyek kozott lakik, attol hogy valakinek uj haza, lakasa van, meg nem lehet megpihenni, sot talan inkabb meg tobbet kell dolgozni, attol hogy valaki hazakoltozott es talal otthon tisztesseges karriert, meg nem biztos hogy boldog, vagy akar ne vagyna vissza kulfoldre.

megutotte a szememet az otthoni sikereknek egy masik jellemzoje is.


sok esetben olyan sikereket lattam, amik termeszetesen jonnek az egyennek, affinitasbol, tehetsegol fakadva. de volt munkahelyi, csaladi ismeretsegre visszavezetheto is azaz klasszikus urambatyam stilusu is (amit folosleges lenne tagadni, igy mukodik a fel orszag). vagy mondjuk lehet a siker komoly csaladi hatszelu, ez jellemzoen az uj otthonokra vonatkozik. (es jaj, kerlek felre ne ertsetek, en ezt most olyan pozitivan mondom, ahogy csak azt lehet. nekunk itt nem hogy nulla, de igazabol negativ csaladi tamogatasunk van, Christyanne es en vegtelenul nagyra tartjuk amikor valaki szamithat a csaladjara).

mit akarok ezzel mondani? azt hogy olyan rizikos sikereket, amihez az emberek az egesz eletuket kiforgatjak, amihez mindent feltesznek tetnek az asztalra helyett tobbe-kevesbe biztonsagos sikereket lattam (ismetlem, nem pejorativ ertelemben szolok itt).

----------------

Bernat megmondta egy este, hogy nekem is sokkal komolyabb karrier eselyeim lennenek otthon. hiszen mit csinalok mar a huszas eveim ota? elorol kezdem az az eletemet, mas es mas orszagokban, kontinenseken. ennek tipikus hozadeka, hogy az elso par evben igen komoly tarsasagi, penzugyi es szakmai kihivasai vannak az embernek. mindekozben otthon varna egy jol kialakitott es belakott szocialis es szakmai halo, erdekes, de limitalt lehetosegek, bejart utak, ahol nem kellene attol tartanom hogy egyszer csak eltunik a talaj a talpam alol.
konnyu is volt irigykedni mondjuk Dani eszbonto karrierjere; azokra a cimboraimra, akik filmeznek, meghozza sikerrel; almodozni a falubeli uzleti lehetosegekrol (mezogazdasagrol beszelek); netan arrol hogy milyen jo lenne egy Hertlik boraszatot vinni a pincenkbol kiindulva; vagy mondjuk a CEU-ra bejutni tnulni vagy tanitani.

a siker fontos dolog, es en sokaig ugy ereztem hogy csak kullogok a kortarsaim utan, hogy igazabol mar sokkal elorebb kellene lennem. nagyon orultem es egy neha irigykedtem is, amikor az otthoni fejlemenyekrol hallottam. nyilvan erre rasegitett az is, hogy kaptam olyan kritikakat otthon, amik lenyegeben azt mondtak, mi a francot gurcolok en kulfoldon, miert nincs meg gyerekem, vagy rendes karrierem, mikozben otthon az orszagnak szuksege van az olyanokra mint en, blablabla.

nekunk viszont nem az a fajta siker-utvonal latszik kirajzolodni, ami nektek, otthon. mi nem biztonsagos, hanem kockazatos sikerben utazunk.

harom boronddel es egy kutyaval erkeztunk ide 2010 oktobereben. nem tudtuk mi jon azutan. az egy komoly nullarol kezdes volt, meg az is, amikor felre kellett tennem a filmes ambicioimat, azt a dolgot, amiben nekem a termeszetes tehetsegem rejlik. a kritikaban, a vagasban, a rendezesben. erre keszultem ezt hajtottam eveken keresztul amig tarthatatlanna nem valt. es most egy thrift storeban dolgozom, illetve valamennyi programozast tanulok.

viszont most mar nem vagyok irigy. segitett benne a hazalatogatas, azaz felismerni az otthoni sikerek specifikus voltat. illetve segitett az is amikor itt az egyik ismerosomtol ezt hallottam:

"every culture, place, group of people or individuals have a different image of success"

("minden kulturanak, helynek, emberek csoportjanak, vagy egyennek mas es mas a sikerrol alkotott kepe")

azt hiszem nekem most kezd kikristalyosodni ez a kep. mi is jelenti nekem a sikert?

egeszseg, csalad, boldogsag, otthon, baratsagos mikro es makrokornyezet, izgalmas kajak, nyugodt eletvitel, tudatos es felelossegteljes viselkedes a vilag dolgai, bajai irant, karrier, egy tisztesseges lemezgyujtemeny, filmek, penz, es persze estenkent egy jo uveg bor. ez igy nekem meg is teszi. 

---------------------------
kiegeszites

---------------------------

koszi hogy irtal Klari, az a helyzet valoban elfeljtkeztem megemliteni azt a ket kivetelt amit lattam. sokaig irtam ezt a bejegyzest, nem akartam hogy sertokent, vagy itelkezokent hasson, hiszen nem annak szanom, ezert nagyon ovatosnak kell lennem a nyelvezettel, de kozben megfeledkeztem az ellenpeldakrol, illetve egy szemelyes adalekrol.

ket ellenpeldat tudok mondani: Teged Klari, aki valoban a kvazi biztonsagos, de ugyanakkor gusba koto tanari karriert hagytad ott egy teljesen radikalis valtassal. rettenetesen bator lepes volt az hogy a semmi tapasztalattal es kepzessel beleugrottal a webfejlesztesbe. mondtad is, anno hogy ha most nem, akkor majd valoszinuleg evek mulva, de ugy fogsz visszanezni, hogy "miert nem kezdtem en el ezt korabban?"
(mellesleg nekem is vannak neha olyan erzeseim hogy bolcsesz helyett valuta-spekulansnak vagy hedge fund managernek kellett volna menni..)
a masik pedig anyum, aki a negyvenes eveiben csinalta meg az erettsegijet, majd egy olyan tovabbkepzest, ami a mostani munkajaba segitette. en nem tudom milyen lehet  majd harminc evnyi gurcoles utan (gyarban, kocsmaban, boltban, stb.) visszaulni az iskolapadba es ujrakezdeni a matekozast. mellesleg most angolul tanul, az otven folott, ami szerintem szinten elegge reszpekt.

a szemelyes dolog amit kihagytam az az hogy azert a mi utunkba csunyan bele is lehet bukni. London. annak a masfel evnek voltak ugyan nagyszeru pontjai, de tagadhatatlan hogy nagyreszt bukas volt az a kitero. belebuktunk egy csomo penzt, idot, energiat, egy baratot, sot majdhogynem a hazassagunk is zatonyra futott vele. neha tippelgetjuk hogy most hol tartanank, ha nem mentunk volna londonba, hanem mondjuk itt maradtunk volna a naszut utan, es itt kezdtunk volna ujra 2008ban. azt utalom amikor valaki azt mondja, az is kellett hozza hogy ott legyetek, ahol most vagytok, mert ezt senki nem tudhatja. mindennesetre sokat tanultunk belole, es joval ovatosabb emberek lettunk.

milyen volt magyarorszag?

ilyen is volt magyarorszag. suru, izgalmas, sokszor es sok mindent kibeszelos. lenyegeben alig volt olyan nap hogy ne szaladtam volna az egyik ismerostol a masikig. harom ev nagyon sok ido, meg ha irogatok is itt neha, tudom hogy a legtobbeknek nincs is ideje arra hogy olvassak, vagy ha igen, akkor is tul sok minden tortenik velunk es nehez lehet egyszer csak ossze rakni, mivel is telt el az elmult harom ev. senkivel sem toltottem masfel, ket oranal kevesebbet, egyszeruen nem lett volna ertelme. eltekintve Geza bacsitol, aki az utolso elotti kepen van. o az utcankban lakik, a korai hetvenes eveiben van. nem nagyon ismerjuk egymast, de nagyon jol esett osszefutni es latni, hogy milyen jol tartja magat. vannak kepek amik elmaradtak sajnos (a szomszedbol, ani nenitol, a makovics pincebol, a szlovak pincebol), vannak talalkozok, amik szinten elmaradtak, vagy elkerultuk egymast. hat, sajnos meg a harom het sem eleg mindenre. 

   

milyen volt magyarorszag?

draga
piszokul draga volt hazarepulnom. nem csoda hogy csak harom ev utan sikerult. noha szerencsere alig kellett koltenem otthon, azt azert figyeltem hogy mi mennyibe kerul.
felelmetesnek tartom hogy elmegy az ember az ABC-be vesz hat dolgot es ketezer otszaz forintot fizet ki ra. nem konkretizalok mert sajnos nem emlekszem a reszletekre, de az volt az erzesem minden egyes alkalommal, amikor valakivel egyutt vasaroltam, vagy csak figyeltem hogy mit vesznek az emberek, hogy mennyit fizetnek a kasszanal! hogy amindensegit!
(talan ennek az is resze, hogy hozza vagyok szokva a dollarhoz, ami mas mertekegyseg.)

olcso
ahogy mondtam, alig kellett koltenem. szerencsem volt. szegedre telekocsival mentem, ami joval kedvezobb es kenyelmesebb volt mint a MAV. a dorogi bioboltban, ahol en mindig is szerettem vasarolni, nem mentek fol az arak. a fagyi is ugyanannyiba kerult mint harom eve. a mars teri piacon sem kellett tul sok penzt elszorni a ket taska elelmiszerre.
egy szo mint szaz, en azt lattam, ha odafigyel az ember, akkor azert lehet jol gazdalkodni. keep in mind, csak nyaralni voltam otthon.

cukros
rengeteg elemiszeren ereztem azt hogy nekem ez tul edes. ami legjobban megmaradt, az a mustar volt, talan azert mert abban aztan vegkepp nem szamitott cukros izre. (nyilvan van husz fajta mustar, amit en kostoltam, az edes volt es kesz)

szaraz
ez is a kajakra vonatkozik. szaraz es lehet hogy ez most kepzavaros kifejezes, kopar izeket ereztem otthon sokszor. a kenyerben, a szalamiban, szendvicsekben, stb. hianyoztak a fuszerek, hianyzott a rostossag, hianyoztak az izgalmas izek.
(termeszetesen itt is be kell szurjam azt hogy en itt Portlandban nagyon el vagyok am kenyeztetve. nem csak otthon, de kajaldakban, vendeglokben es foodcartoknal is szeles valasztek van, a sok hippie es hipster buszken veri a mellet arra, hogy ez a varos bizony egy gastropolis, amirol mellesleg mar konyvet is irtak.)

kloros
az ivoviz. nagyon meglepett ez, erre egyaltalan nem igy emlekeztem.

iszakos
sok kivalo bort sikerult megkostolnom

allatbarat
persze ez is szubjektiv, korlatolt a tapasztalatom, de nagyon jo volt latni, hogy Benceeknel es Petieknel is bent van a kutya, vagy kutyak es csaladtagkent vannak kezelve. odafigyelest es felelossegvallalast lattam a reszukrol es ez nagyon tetszett.

closet-os
azokban az ujonnan epitett, atepitett, vasarolt otthonokban ahol voltam, mindben volt kulon ruhas szoba. ami szerintem zsenialis.

egeszsegtelen
most volt az elso alkalom hogy teljesen tisztan lattam, az emberek etrendjenek a kristalytiszta es markans szerepet az egeszsegukben. persze nem mindenkire vonatkozik ez, de ugy vettem eszre, hogy a legtobben mindenfele kritika nelkul, barmit megesznek. nem erdekli oket hogy az valoban mibol es mivel keszul. nem kritizalni akarok ezzel, ertem en hogy nincs penz, illetve hogy nagyon nehez egy olyan szintu taplalkozasi tudas megszerezni, amivel tenylegesen el lehet donteni, mi egeszseges, mi nem.
mindenesetre most mar egyaltalan nem vagyok meglepodve azon, hogy a faluban alig akad valaki aki idoskoraban, termeszetes korulmenyek kozott halna meg. nem, hanem otven, hatvan evesen, rakban vagy szivbajban.

macho (jobb szo hijjan)
mindenki nagyobbat mond a masiknal, mindenki jobban tudja a masiknal. mindenki meg tudja mondani siman, mi is a baj az en eletemmel, hogyan kellene inkabb elnem, vagy azt hogy ok mar reg tudtak hogy en nem fogok hazakoltozni (mikozben en nem). altalanositas ez, tudom, de annyi itelkezest hallottam, hogy ugy ereztem, mindig magyarazkodnom kell, miert elek ugy ahogy, miert azok az ertekeim amik.
szomoru ez es bosszanto. lehet hogy altalanositasnak hangzik, de ez komoly nyomot hagyott bennem (lassatok csak az elso "milyen volt magyarorszag bejegyzest"), felidegesitett annyira, hogy most pl konkretan azt erzem, amikor legkozelebb otthon valaki hozzam vagja hogy milyen sovany vagyok, biztosan nem vagyok egeszseges, stb, akkor visszakezbol en is meg fogom nekik mondani mit gondolok a kinezetukrol. "hat te meg jol elhiztal", "nezd mar hogy kopaszodsz".

befasult
nagyon sok emberen ereztem a faradtsagot, a lemondast, a kiabrandulast, a tehetetlenseget, frusztraltsagot. de azt hiszem ez tobb szot, egy kulom bejegyzest erdemel.

milyen volt magyarorszag?

"oke". ezt a szot tulhasznaltam, nem csak masok, de en is eszrevettem magamon. annak a harom hetnek az elejetol a vegeig aggodtam, hogy a magyar nyelvhasznalatom megsinylette az elmult eveket. hiszen megiscsak ejjel nappal angolul elek, hetente egyszer telefonalok haza. persze kozben olvasok es irok magyarul.

nem akartam az az emmigrans lenni soha, aki elmegy kulfoldre, majd par ev utan nem talalja a magyar szavakat. az egyebkent nem konnyu, mar csak azert sem, mert van nehany nagyon nagyivu tema (politika, vallas, gazdasag, tortenelem, egeszsegugy, kornyezetvedelem, stb), amikrol itt melysegeiben diskuralok minden adando alkalommal, naponta tobbszor. hozzaszokok nagyon egyes szavak angol hasznalatahoz. pl nem tudom mit jelent magyarul a mortgage broker, vagy az equity loan, vagy a single payer system (bar ez utolso elegge nyilvanvalo, de el kell gondolkodnom rajta neha).

e mellett van nehany szo, ami egyszeruen kiesett. szinten azert mert itt renegetegszer hasznalom kulonbozo szovegkornyezetekben. ilyen mondjuk az "eligible", amin szinte minden egyes alkalommal el kellett gondolkodnom otthon, mert sehogy sem ugrott be az hogy "jogosult".

ugyanakkor azt is eszrevettem, hogy azert annyira nem kellett volna paraznom ezen. egyreszt az emberek megertoek voltak, vagy legalabbis annak mutattak magukat. masreszt, akikkel talalkoztam, hat maximum az egyharmaduk beszelte a magyar nyelvet tisztan, szepsegeben, teljessegeben. befejezetlen fel vagy negyed mondatok, rossz szorend, allando bazdmegolas, illetve rettenetesen kodos fogalmazas. sok sok utalgatas a tenyleges mondanivalo megkerulesevel.

en errol mar londonban le kellett szokjak, mert C nem volt hajlando utalgatasokra hallagatni. van itt egy kedvenc anekdotam. a szobank egyik sarkaba gyujtotte a ruhait, amiket ki akart mosni. egyszer megkerdeztem, hogy oda tehetem ezeket (valoszinuleg nehany nadrag es polo volt az). mondta, persze. aztan masnap, mikor mosott, vitte a sajatjat, az en cuccaimat meg ott hagyta. rakerdeztem, hogy mire veljem ezt, mire nem ertette mirol beszelek. mondtam, miert nem mostad ki a ruhaimat? erre o: de hisz nem ezt kerted, hanem azt hogy odateheted -e a cuccaidat...

----------------------------------------------

a tema zarasakent meg annyit mondanek, hogy azt mindenki eszrevette, hogy sokat "oke"-zok. azt viszont senki, hogy egyszer sem mondtam azt hogy "ize".

rudi is koszoni, jol elvan

ahogy melissa mondta, nyilvan bemaszott a palinkas uvegek koze.

mindezek dacara, ugy tunik a draga felesegem

kezd egyre jobb kedvbe es allapotba kerulni. neha balettvideokat nez a szabadidejeben, neha varrogat, stb. apro, kellemes hazi dolgok, amikre nem volt se ido se energia sokaig. rudit setaltatja estenkent, ahogy en is setaltatom ot reggelenkent. szoval jol elvagyunk igazabol, de gondoltam azert megirom hogy mi a helyzet vele, ha mar egyszer az en munkahelyemrol is irtam, tettem fol kepeket.

most meg Christyanne egy masik munkatarsa, K

az aki borzalja a kedelyeket. hat akkor ot is bemutatom: egy filippino szarmazasu amerikai lany, azt hiszem kb 33 eves lehet. viszonylag csinos, alacsony, hangos, mosolygos, edeskedo, stb.

Christyanne munkahelyen meg mindig

vannak komoly problemak, de igazabol mar joval viselhetobb es managelhetobb a helyzet mint fel evvel, vagy egy evvel ezelott. a hiszterikus es kartekony elozo managert kirugtak meg juniusban. a klinikan a foorvoson kivul 4 masik orvos es nehany rezidens dolgozik, negy masszor, ket akupunkturas, es ket nover. ezek kozul azok, akiknek egyutt kellett dolgozniuk Sammel, a managerrel, mind ki voltak mar bukva ra. rendre kenyelmetlen helyzetbe hozta a pacienseik elott, leterelte a kerdeseiket, kereseiket, hetente haromszorszor jart be nehany orara, esatobbi, esatobbi... rettenetesen un-professzionalis modon viselkedett. viszont mindezt el tudta titkolni a foorvos elol, aki egy egyebkent is rettentesen elfoglalt ember, a sajat bizniszet (ugyanis o a tulajdonos) meg abszolut keptelen kormanyozni.
szoval nem lehetett tul nagy megeleptes Samnek, hogy kirugjak, vagyis megis az volt, hiszen ha evekig minden fennakadas nelkul ugy jarhat dolgozni mint egy nyugos es hisztis 12 eves, sot ezzel meg keres is 22 dollart orankent (ami itt, Portlandban, a mi retegunkben igen komoly penz), akkor nyilvan hidegzuhanykent eri az embert, amikor a fonoke (aki elol, ahogy mondtam, ezt el tudta titkolni) egyszer csak behivja egy meetingre, es kirugja.

es akkor itt van Nick

aki a honap vegen elkoltozik californiaba, ahol a csaladjaval egyutt fog dolgozni egy vendegloben. nick juhasz lukomski. felig magyar, felig polak. vagyis inkabb negyed, negyed, meg fel amerikai. nagyon fog hianyzoni, nem csak hogy jo munkatars, de egy igazan szeretheto ficko is.

no half measures

aztan a munkahelyen is

walter white

heisenberg

margo tannenbaum (hannah)

eh, a dork kiraly? (matt)

judge judy (judi, mellesleg a fo-managerem)

vertigo (juli)

a 2013-as haloween elegge

jol sikerult. a megelozo hetvegen elmentunk Melissaekhoz egy haloween partyra, ahol a gyerekek nem voltak jelen csak nehany felnott. Melissa az uj munkatars Christyanne munkahelyen, elegge kattant egy csaj, olyan mint mondjuk a Samai a legjobb pillanataiban plusz valami moderate upper-en porogve (itt o a fonok bohoz, Aaron a parja meg a cirkuszmester). egesz nap, minden nap. nagyon rakeszultek a bulira, ezt mindjart mutatom is. viszont meg annal is felreesobben laknak, mint mi, igy hat csak kb egy tucatnyian jottek el a negyven igerkezo vendegbol. sajnos nincs tul sok kep ami jo lett, de itt egy kis izelito: