masfel hete hogy meghalt

Jack Roberts, jobaratunk. 

a new york allami aquinoi szent tamas foiskolan tanitott klasszikus es kortars amerikai elbeszelo irodalmat es kolteszetet. ugyan en nem olvastam, de tudtommal jozsef attila verseket is forditott angolra. fulbright osztondijaskent jott szegedre tanitani egy szemesztert neha, innen az ismeretseg. noha egyetlen orat sem vettem tole, annak idejen a tanszeki tevekenysegeim miatt neha osszefutottunk es a hirem megelozott. megvallom, kisse erthetetlen es zavarba ejto volt, hogy ismeretlenkent milyen kozvetlenseggel es felbaratsaggal viszonyul hozzam egy igazi, verbeli amerikai professzor. vidam es erdeklodo ember volt, mindenkivel, mindannyiunk irant. ugy illeszkedett be par het leforgasa alatt a tanarok utan a hallgatok tarsasaga is, hogy eszre sem vettuk, aztan egyszer csak mar egyutt boroztunk egy hazibuliban. a battyhany 17. szam alatt.

evek ota nem talalkoztunk, noha az utobbi idokben a kozossegi halonak hala, sokszor volt alkalmunk beszelni. Jack kovette mi tortenik magyarorszagon, ismerte a kulturat, a politikat, a tortenelmet es szegedet. volt mirol targyalnunk.
ugy egy hete tudtam meg hogy meghalt. felebredetem de felkelni meg nem akartam, beleptem a facebookra a telefonomon es ez volt az elso dolog amit olvastam.

a mai napig nehez megertenem ezt az egeszet, ebben pedig a virtualitasnak nagy szerepe van. a facebookrol ertesultem a halalhirrol, ott mondtam vegso bucsut Jack oldalan, ahogy a tobbi szegedi baratja. osszegyultunk mint egy halotti toron, elmondtuk a magunk egy vagy ket mondatat, megneztuk mit ir a masik illetve, hogy mit irnak Jack testverei. egy fizikailag tavoli emberileg viszont nagyon kozeli baratot vesztettunk es mas lehetosegunk nem volt mint, hogy az o virtualis haza tajan lerojuk a tiszteletunket. igy pedig meginkabb megviselo ez a veszteseg. most pedig a sajat blogomon bucsuzok el tole.

good night sweet prince.