- az en szemelyes lemezdilerem. minden egyes honap utolso szobat delelottjen tartja az egydollaros lemezvasarat, ami kb igy nez ki. egy raktarszobaban szepen elrendezve mufajonkent kb 5000 lemezt arul minden egyes alkalommal.
jim nagykereskedo, meretes gyujtemenyeket vasarol, amit aztan szetszortiroz valoszinusitheto arkategoria szerint. azt hiszem egy 10-15 dollaros hatar van nala, ami folott szivesen befekteti az energiat az arusitasba, postazasra, a vevokkel valo kapcsolattartasra. az alattt viszont en es a vetelytarsaim csemegezunk. minden lemez egy dollar. a vasar hivatalosan reggel nyolckor kezdodik, de jobb ha mar fel nyolckor, vagy talan mar korabban is ott vagyok. legutobb en voltam az elso, tegnap en voltam az otodik vasarlo 7:45kor. a plane meg az hogy a varos masik vegeben tortenik mindez, szoval tenyleg koran kell indulnom.
jellemzoen jazz, blues, folk es vilagzenet vasarolok itt. de itt vettem az elso michael jackson albumomat is (thriller), illetve nehany spoken world lemezt is (where the sidewalk ends). most voltam harmadjara itt es immar minden egyes lemezt atbeszelek jimmel, kikerem a velemenyet, es ami csodalatos, hogy akarmit huzok elo a kupac aljarol, legalabb negy hasznos mondatot tud modani mindegyikrol. tegnap 17 dollart koltottem el itt, amin felmarkoltam nehany ingyenlemezt is (arra is van egy kupac ugyanis), es a nap maradekban szepen lassan vegighallgattam oket. meghozza mindegyiket. annyira meg vagyok elegedve hogy csak na, minden egyes album nagyon jo befektetes volt! az meg hogy az ingyenesek kozul ezt huztam ki, az meg mar igazan plane!
hb megint elhagyta Magyarorszagot, ez itt a negyedik utazonaplo. Portland, Oregon USA
Sunday, January 29, 2012
Tuesday, January 24, 2012
portlandi kepriport - bringak
itt az ideje (mar regota) hogy elkezdjem feltoleni azokat a kepeket amik szuleim ittletekor keszultek. mivel rengeteg van ezert kisebb porciokra vagva toltom fel oket, es mi sem egyertelmubb, mint az itteni bringakulturaval kezdeni:
Saturday, January 21, 2012
Wednesday, January 18, 2012
kivalo keresztapa voltam
ma este. Liz beteg, ezert le kellett passzolja Emme-t hozzank egy idore. persze megint nem evett semmi tisztessegeset a gyerek, max valami szendvicset esetleg meg nehany gyumolcsot. na ehhez meg hozzavesszuk hogy jatszonap is volt Sofie-eknal (aki a legjobb baratnoje), ami mindig teljes gozon, 110%on zajlik, nem csoda hogy abban a percben, ahogy beleptek az ajton mar porgott is a gyerek kezen-laban, foldon, agyon es nem birt leallni. olyan volt mintha bevett volna negy evokanal cukrot es raivott volna valami gyumolcs izu szorpot, amiben mar kristalyosodik a cukor. szoval elegge remiszto volt az elso par perc, de aztan kitalaltam mi lesz.
a lakasunk ugy nez ki hogy korbe lehet setalni az also szintet. nincsenek ajtok (csak a furdoszobahoz). igy pont alkalmas arra hogy korbe-korbe futtassunk egy hetevest. egy kort olyan 6-8 masodperce alatt lehet megtenni. ez lehet tobb is, foleg ha kozben a macskat is magaval csalja az ember (emme egy darab madzagot huzott, amit a macska kergetett). van menet kozben nehany akadaly, peldaul az agyunk, amin vegul is at lehet pordulni. a masik akadaly altalaban a kutya, ugyanis az mindig befekszik az ember utjanak kellos kozepere. tehat izgalamas kis sprintpalyarol van szo.
a telefonomban van stopper, igy meg incsiklandozobb volt a kihivas. Emme ugyanis olyan gyerek aki mindig, mindenben a legjobb akar lenni, blablabla, de legalabb mindenki ot figyelje. ezt en nem szeretem, de most eppen kapora jott. o futott en meg mertem. eloszor 10 kort. aztan meg 10-et. aztan megint. megint. es megint. lefutott 50 kort!
tizenot percbe sem telt (voltak szunetek ugyanis, kisebbek-nagyobbak) hogy teljesen kifarasszuk a kis radikalist. eztan kapott egy par szem kekafonyat, majd nekiallt varrogatni kisallatokat. C szerzett neki mintakat, olyan figurakhoz, amiket meg lehet tomni mint a plussalatokat. mi nem plussel, hanem kutyaszorrel toltunk, ugyanis az van boven. mindenesetre emme most egy aligatoron dolgozott csendben, faradtan, nyugodtan. kozben en elkezdtem pizzat kesziteni, de vegul egyutt fejeztuk be, mert meg akartam neki mutatni hogyan kell.
lemezeket is hallgattunk. nagyon szereti a lemezjatszot es igen ugyesen kezeli raadasul. epp itt volt az ideje hogy zenet is tanuljunk egy kicsit, ugyhogy engedtem neki valasztani es amennyire tolem telt korbeirni hogy mi is az amit levett a polcrol. kivaloan valasztott, tobbek kozott ezt hallgattuk:
igazi pszichedlikus zene. kb pont ugyanazt mondam neki, mint sef bacsi a south parki kolykoknek:
a lakasunk ugy nez ki hogy korbe lehet setalni az also szintet. nincsenek ajtok (csak a furdoszobahoz). igy pont alkalmas arra hogy korbe-korbe futtassunk egy hetevest. egy kort olyan 6-8 masodperce alatt lehet megtenni. ez lehet tobb is, foleg ha kozben a macskat is magaval csalja az ember (emme egy darab madzagot huzott, amit a macska kergetett). van menet kozben nehany akadaly, peldaul az agyunk, amin vegul is at lehet pordulni. a masik akadaly altalaban a kutya, ugyanis az mindig befekszik az ember utjanak kellos kozepere. tehat izgalamas kis sprintpalyarol van szo.
a telefonomban van stopper, igy meg incsiklandozobb volt a kihivas. Emme ugyanis olyan gyerek aki mindig, mindenben a legjobb akar lenni, blablabla, de legalabb mindenki ot figyelje. ezt en nem szeretem, de most eppen kapora jott. o futott en meg mertem. eloszor 10 kort. aztan meg 10-et. aztan megint. megint. es megint. lefutott 50 kort!
tizenot percbe sem telt (voltak szunetek ugyanis, kisebbek-nagyobbak) hogy teljesen kifarasszuk a kis radikalist. eztan kapott egy par szem kekafonyat, majd nekiallt varrogatni kisallatokat. C szerzett neki mintakat, olyan figurakhoz, amiket meg lehet tomni mint a plussalatokat. mi nem plussel, hanem kutyaszorrel toltunk, ugyanis az van boven. mindenesetre emme most egy aligatoron dolgozott csendben, faradtan, nyugodtan. kozben en elkezdtem pizzat kesziteni, de vegul egyutt fejeztuk be, mert meg akartam neki mutatni hogyan kell.
lemezeket is hallgattunk. nagyon szereti a lemezjatszot es igen ugyesen kezeli raadasul. epp itt volt az ideje hogy zenet is tanuljunk egy kicsit, ugyhogy engedtem neki valasztani es amennyire tolem telt korbeirni hogy mi is az amit levett a polcrol. kivaloan valasztott, tobbek kozott ezt hallgattuk:
igazi pszichedlikus zene. kb pont ugyanazt mondam neki, mint sef bacsi a south parki kolykoknek:
Sunday, January 15, 2012
one step forward two steps back
elkeszultem vegre ezzel a feladattal is. ime a prelinger archivebol kivalogatott kepsorokra komponalt montazsom, amit hosszas tokoles utan vegre kiteszek ide. mellesleg a filmvago kurzusnak (final cut pro) volt ez egy hazifeladata. a sajat kis celom az volt hogy egy meglehotesn absztrakt gondolatot minel tisztabban tudjak megfogalmazni es kimondani, vagy ez esetben kimutatni archiv anyagokon keresztul. nem hinnem hogy abszolut sikerult volna (azaz nem esik le mindenkinek mi a vezergondolat), de amit lehet, szerintem kihoztam belole.
Friday, January 13, 2012
dingo ma masodszor
cseszett ki velem. nehanyotok emlekezhet ra, hogy amikor kesztolcon voltunk egy nap a kutya fogta magat es lesetalt a mi alberletunktol a szuleim hazahoz, mert megunta hogy nem setaltattuk meg aznap. kicsit ijeszto de inkabb vicces volt a tortenet vegul, foleg hogy mire megerkezett a kapuhoz, mar egy csont is volt a szajaban, amit legnagyobb valoszinueseggel valaki adott neki az uton, hisszen nem valoszinu hogy csak ugy elszorva kesztolc foutcajan hevert egy csont. foleg hogy a falu tele van kobor kutyakkal.
na ugyanezt jatszotta meg a kutya egy hete. amugy is szenilis es akaratos mostanaban, sokszor minden ok nelkul orakon keresztul koroz a lakasban keresve minket (vagy koran reggel van es agyban vagyunk meg, vagy font vagyunk az emeleten). sot neha az is elofordult hogy egyszeruen nem akarta christyanne-t elengedni reggel dolgozni. oke, inkabb ugy igaz ez az allitas hogy vele akart menni. szoval egy hete, amikor kint volt az udvaron a szoktalanul szep napsutesben, en meg eppen fejeztem be a netes dolgaimat, Dingo kifeszitette a kerites-kapu also reszet es meglepett. kb ot perccel tortent ez azelott, hogy elindultunk volna setalni a parkba. elegge meglepodtem eloszor mert azt hittem az utcan csavarog valahol. ehhelyett fogta magat es elment a Tre Bone nevu allateledel es jatekszer boltba. valahogy igy:
igen, a sarga az foutvonal, amin buszok es kamionok is kozlekednek. ha kiszamoljatok a kutya korulbelul tiz kereszetozdesen ment keresztul, mellesleg ez a kis varoskozpontja St. Johnsnak, azaz jo suru a forgalom ugy az uton mint a jardan is. mellesleg Dingo most mar egyre suketebb, azaz tenyleg nagyon vigyaznunk kell vele. mondanom sem kell, kesz horror volt ez, bringaztam korbe-korbe a lakastol egyre nagyobb sugarban es ugy fel oramba telt mire eljutottam a Tre Bone-ig. volt egy olyan erzesem hogy itt fog kikotni de elobb le kellett ellenoriznem mas kedvenc helyeit is (a konyvesbolt, a park, a konyvtar, anna bananas). mikor leparkoltam a bringat a bolt elott Serge a tulajdonos mar jott is ki elem. "Igen, itt van!"
azt hittem hogy ha rendesen behuzzuk a kaput ezutan akkor minden rendben lesz. hat nem. ma megcsinalta a kutya ugyanezt megegyszer. viszont most mar tudtam hol keressem, ellenben megint aggodva tekertem es bamenszkodtam, bizva benne hogy nem latok majd elutott kutyat az uton.
meg fogjuk erositeni a kapu aljat, valoszinuleg bungee corddal aminek a neve most nem jut eszembe magyarul. elofordul az ilyen egyre tobbszor. azok a szavak amiket evek ota nem hasznaltam magyarul, nem jutnak eszembe mar az anyanyelvemen. olyan ez mint angliaban volt a bevandorlasi hivatalnal. allandoan arrol beszeltunk, mivel Cnek elegge nyakatekert es szemet ugye volt veluk, rosszul is sult el. es amikor meseltem kesobb nektek, nem jutott eszembe hogy az immigration/home office az bevandolasi hivatal. szoval ennek mi a neve magyarul?
igen, a sarga az foutvonal, amin buszok es kamionok is kozlekednek. ha kiszamoljatok a kutya korulbelul tiz kereszetozdesen ment keresztul, mellesleg ez a kis varoskozpontja St. Johnsnak, azaz jo suru a forgalom ugy az uton mint a jardan is. mellesleg Dingo most mar egyre suketebb, azaz tenyleg nagyon vigyaznunk kell vele. mondanom sem kell, kesz horror volt ez, bringaztam korbe-korbe a lakastol egyre nagyobb sugarban es ugy fel oramba telt mire eljutottam a Tre Bone-ig. volt egy olyan erzesem hogy itt fog kikotni de elobb le kellett ellenoriznem mas kedvenc helyeit is (a konyvesbolt, a park, a konyvtar, anna bananas). mikor leparkoltam a bringat a bolt elott Serge a tulajdonos mar jott is ki elem. "Igen, itt van!"
meg fogjuk erositeni a kapu aljat, valoszinuleg bungee corddal aminek a neve most nem jut eszembe magyarul. elofordul az ilyen egyre tobbszor. azok a szavak amiket evek ota nem hasznaltam magyarul, nem jutnak eszembe mar az anyanyelvemen. olyan ez mint angliaban volt a bevandorlasi hivatalnal. allandoan arrol beszeltunk, mivel Cnek elegge nyakatekert es szemet ugye volt veluk, rosszul is sult el. es amikor meseltem kesobb nektek, nem jutott eszembe hogy az immigration/home office az bevandolasi hivatal. szoval ennek mi a neve magyarul?
Subscribe to:
Posts (Atom)