zoo

voltunk a helyi allatkerben Gaborral es Jakobbal, ugyanis Gabornak (kozismertebb neven az Akasztott Embernek) ezt adta ki feladatul a zoopedagogiai tanarja, ha mar egyszer lelep a tanev egy reszerol, mindenkeppen menjen el annyi amerikai alltakerbe amennyibe csak tud.
mindig is zavarbaejto allatkerben lenni, hiszen sok fogsagban elo allat jol lathatoan csak pusztul a napon, depresszioban van. termeszetesen vannak akik sebesultek es nem elnenek tul a vadonban es vannak olyanok is akik fogsagban szulettek es ezert nem elnenek tul a vadonban. akarhogy is, sok allatot tartanak, amit amugy sosem latna az ember (mondjuk jegesmedvet a nyaron budapesten). nehez kerdes ez is, de talan nem is volt meg igazi turistaskodasom itt, hat csinaltam nehany kepet.

az allatkert leginnovativabb resze ketseg kivul az elefant muzeum, ami sajnos kongott is az uressegtol. nekem igy is tetszett, sot jobban tetszett mint barmi mas, ugyanis az elefantok mint szent allatok kulturtortenetet mutatta be, illetve termeszetesen a szorakoztatoiparbna (ertsd cirkuszban) betoltott szerepuket.

egy dollarert lehet madarat etetni. a csaj akinek itt a keze latszik folyton sikongatott mert ket papagaj szallt a kezere, akik elkezdtek verekedni a kajaert. mi meg nagy segitsegkent kb szurkoltunk es fenykepeztunk.

ez pedig az igen ritka szerencses pillanatok egyike. az egyenkent kb 500 kilos oriasfokak (nem biztos hogy ez atjon a kepeken) percekig jatszottak az ablak elott, mi meg vadul kattintgattunk. megigezo latvany volt.