most zajlik, ebben a percen. mar mindenki elfoglalta a helyet a kulturotthonban orak ota, lezajlott az ebed, talan mar a vacsora is, szol a zene, zajlik a tanc es idonkent valamki elkezdi verni az asztal, kiabalja, "csokot! csokot!", amihez aztan az egesz terem csatlakozik, skandaljak egyutt. ketszaz ember. hat meg jo hogy belepirul az ilyenbe az ifju par, amire a vendegseg erzekenyebb fele (es nem nemi leosztasrol beszelek), elmorzsol egy konycseppet, majd nevet es minden megy tovabb. ritkan vagyunk ilyen boldogok, amikor ket baratunk, egy igazi egyenlo par, joszivu es joeszu emberek egybekelnek, es egy csalados jovo fele indulnak el. nem ketkednek, nem felnek, annak az ideje, ha volt egyaltalan, mar lejart.
ebben a percben biztosan a nasznagy mond egy viccet, valami unalomig ismetelt sort, amin most viszont nem fog az ido vasfoga, mindenki, ugy nevet rajta, mintha eloszor hallana. termeszetes, hiszen mara mindenki felretette a felnott, pajzsokkal korulvett, sokszor talan megsem annyira felnott enjet, es gyermeki szivvel unnepli az ifju part.
mi is unnepelunk veletek ma, megiszunk majd egy uveg bort, es bar semmi nem potolja az, hogy ott-letet, azert elkepzeljuk majd. en arra gondolok, hogy vegig kamerazom a napot, es par heten belul egy jol komponalt es hangulatos eskuvoi videoval leplek meg titetket, Christyanne pedig arra, hogy meg ha kihivas is, a konyhaakkor is produkal neki harom gyonyoru vegan fogast: ebedet, vacsorat es reggelit. pontosan, mi ott vagyunk veletek reggelig!
No comments:
Post a Comment