ettol fuggetlenul persze komolyan veszem a ram kiszabott felelosseget, nem kerulom a munkat. vannak konnyebb es vannak nehezebb reszei. peldaul amikor nyolcszaz fos adomanygyujto vacsorara rendezzuk be a Chiles Center Sportarenat, akkor nyavajgok otthon hogy mennyi szonyeget kellett lefektetni, mennyi szinpadot kellett cipelni, esatobbi. foleg most amikor kozeledunk az evzarohoz, es egymasba ernek a hatalmas rendezvenyek. egyebkent itt adott elo a dalai lama is, amikor ket eve portlandben volt. gondolhatjatok mennyien voltak.
szoval vannak nehezebb es konnyebb napok, mint minden munkahelyen. mindenesetre egy atlagos napon ez a munka nem tart nyolc oranal tovabb.
ez nekem azert uj, mert eddig mindig olyan helyeken dolgoztam, ahol erzelmileg es intellektualisan igen komolyan bele voltam szovodve mikrokozossegbe es a "ceg" missziojaba. annak mindennapi teljesitese, vagy nem teljesitese allandoan foglalkoztatott. hogy mit kellene maskepp csinalni, hogy kinek kellene jobban teljesiteniei, hogy milyen uj modszerrel kellene bevonzanunk klienseket, vevoket, uzletet. sokszor vendegul is lattam a munkatarsaimat az otthonunkban, foztem rajuk, pici hazibulit rendeztem nekik, hogy (meg)jobb csapat legyunk.
angliaban a bioboltban, a filmforgalmazo cegnel, otthon a forgatason, korabban szegeden az egyetemen, itt a filmkozpontban aztan a thift storeban, szoval mindig a tobbet jelentett a mukahelyem, mint egy szimpla melo.
most? most le se szarom, mi van ott, amikor nem vagyok a campuson.
No comments:
Post a Comment