Saturday, April 4, 2015

nagyon szeretem nezni,

ahogy Eszmé elalszik. ahogy asitozik, dorzsoli a szemet, probalja nyitva tartani a szemet, aztan egyszer csak elengedi magat es elalszik. az elso naptol fogva teljesen odavoltam azokert a nagy, oszinte asitasokert. olyan hihetetlenul oszintek es aranyosak. mindig azt erezem ekkor, hogy ennek a gyermeknek nincsen egy szal gondja sem a vilagon.

az elso honapokban karon tartva altattam el minden nap. most ez mar nem megy, mert tul eros hozza es kificanklolja magat a fogasombol. egy ergo babahordozot hasznalok erre, ami olyan mint egy nyitott hatizsak az ember pocakjan. Eszmé jopofa, ahogy minden egyes alkalommal hatalmas mosollyal ul bele, aztan amikor rajon hogy nem setalni megyunk, akkor elkezd kuzdeni az ebren maradasert. altalaban tizenot perc alatt tudom alvasba ringatni, persze vannak kivetelek.
aztan csondesen folosonok az emeletre, megetetem a macskat (kulonben zaklatna ezert es folebresztene a gyereket), kicsit meg ringatom Eszmét es amikor mar biztos vagyok benne hogy melyen alszik, akkor leulok az agyba es lassan vizszintesbe kuszok.

ilyenkor eloszor hireket olvasgatok a telefonomon, emailekre probalok valaszolni vagy valami erdekes temat kutatok a wikipedian. aztan fel oran belul en is elalszok egy picit vele. az utobbi hetekig elegge eberen aludt szegenykem, de most valamiert egy az egyben lehuzza a masfel ora alvast, ugyhogy nem kell felpattannom es ujra ringatnom amikor mozgolodni kezd vagy felriad hirtelen.

ugyanugy mukodik ez mint a kenguru modszer, csak az egro nagyon is jol lekorlatozza Eszmé mozgasat, igy nem kell aggodnom hogy legurul a hasamrol. es amikor epp elaludni kezdek en is, mindig figyelem egy kicsit, hogy alszik o rajtam. es megint azt erzem, hogy ennek a gyereknek nincs is semmi gondja a vilagon. nagyon eros beke es nyugalom erzet ez. felfrissito eszrevenni es atelni vele egyutt, mikozben a felnott eletunk borzasztoan stresszes, tempos es kimerito.

No comments:

Post a Comment