ilyenkor mar persze forgolodok egy ideje en is, bosszant az hogy nem jut eleg alvas a holnapi munkanapra. felpattanok, felkapom Eszmét, lerobogok a lepcson es fel kezzel turkalok a lemezek kozott, amig valami nyugalmasabb a kezembe nem akad. aztan raejtem a lemezre a tut, es mar ringatom is a gyereket. altalaban eleg egy oldalt meghallgatnom, azaz 20-22 percet. cseh tamas antoine es desire albuma tokeletes erre. vagy duke ellingtontol az indigos.
neha Eszmé nagyon tud am kuzdeni az elalvas ellen, akkor (es ez persze csak estenkent van), elmegyunk vele setalni, husz-harminc perc pont eleg erre is. kutyasetaltatas es gyermekaltatas egy csapasra.
termeszetesen az is elofordul, hogy nagynehezen vegre elaltatjuk, ovatosan folvisszuk lefektetni, de valami megis ujbol felebreszti. ilyenkor hallom ahogy C jon le a lepcson, es ahogy kilep a lepcsofordulobol, a gyerek meglat engem a kanapen es fulig ero mosollyal kommunikalja, hogy "hah! gyoztem!" ekkor neha folkapom (idegesit, hogy mennyi idonk es energiank ment hirtelen semmibe), de o csak nevet rajtunk. hadd nevessen, vegul ugyis en gyozok. folcsatolom az ergot, bepaszirozom a gyermeket, folveszem a bo kabatomat, betrappolok a furdoszobaba, lekapcsolom a villanyt, bekapcsolom a ventillatort (feher zaj), es elkezdem ringatni. amikor pedig mar felig meddig bobiskol, akkor folhuzom a kabat zipzarjat nyakig, ezzel teljesen bezarom ot a meleg sotetbe. innen mar nincs kiut.
---------------------------------------
par napja egyebkent rekordot allitott Eszmé, ejjel 10:40kor sikerult (harmadjara elaltatnunk) elaltatnunk. de elotte meg lottem rola egy kis videot, ahogy kielvezi ezt a helyzetet.
No comments:
Post a Comment