amerikarol, vagyis inkabb portlandrol, mert ugye csak ezt a reszet, ezt szinte kulon kis orszagot, specko kulturat ismerem. aradoztam mar rola eleget, neha fontos egy egy felebreszto pofon viszont, hogy itt sem minden fenekeig (organikus) tejfel.
a minap segedkeztem egy (nem kozeli) ismerosnek, oregembernek raadasul bepakolni a bevasarlasat a kocsijaba. mivel kicsit szetszortan voltak a dolgok, igyekeztem helyet csinalni, rendezni, hogy minden elferjen. volt ott nahny par kesztyu halomban, gondoltam odebbsoprom. na persze. pisztoly volt a kesztyuk alatt, amikor pedig veletlenul megerintettem egyenesen megborzongtam. hirtelen felbukkant bennem a kep, hogy ez a kemeny fabol faragott, szuk vallasi nezetek kozott nevelt goromba oregember, hogyan fogja a fegyvertegy masik emberre. meg jobban kirazott a hideg. persze en egy nyikhaj kis pacafista csontkollekcio vagyok. mas nyilvan mashogyan reagalta volna le az a dolgot, mondjuk: "oh, cool!"
mindenesetre fontos tisztaban lenni azzal, hogy itt minden masodik vagy annal is tobb haztartasban van fegyver. es nem legpuska, vagy szogbelovo pisztoly. na ezt nem szeretem amerikaban.
erre meg fel oraval kesobb jon a postas, ugatjak a kutyak az utcan, de nem baj, odemegy mindegyikhez es ad nekik egy szep szelet beef jerkyt. szaritott marhahust. mert jo fej.
ReplyDeleteÉs rálőttél?
ReplyDeletemarmint hogy megdobaltam e konzervekkel amiket a zombi apokalipszisre teszek felre? nem. zsugori vagyok.
ReplyDeleteÍm hát a rövid története annak, hogyan maradt létező foglalkozás(nem halt ki) a postásság egészen napjainkig. :)
ReplyDeleteA pisztolyos dolog tényleg bizarr.