mult vasarnap az egyik babaasszony meglatogatott minket, es elkezdtuk merlegelni, hogy talan itt lenne az ideje meglekelni a magzatburkot. amikor ez magatol tortenik, akkor "megy el" a magzatviz. nem voltunk meg pont a 42 het hataraban (ha azon tullendulunk, akkor muszaj korhazban szulni), de mar sok nem is volt hatra, ugyhogy ugy dontottunk, hajra!
elegge erzekeny egy muvelet ez, nem is ment konnyen. haromszor szaladtunk neki a zsak kibontasanak mire vegre sikerult. ez delutan het korul volt, es a babaasszony azt mondta, hogy szerinte ejjel ketto korul fog komolyan beindulni a vajudas. ez igy is lett, bar mar este tiztol mozgolodott Christyanne a kanapen. filmet neztunk, Jim Jarmusch Patersonjat a nagyszeru Adam Driver-rel. kesobb, ejfel korul mar mericskeltem neki a szulofajasok idotartalmat es koztuk levo szuneteket. egykor pedig hivtuk a Catherine-t, a vezeto babaasszonyt, hogy tenyleg itt az ido.
a vajudas elso intenziv szakaszat Christyanne a kadban toltotte, sok nyoges, reszketes es siras kozepette. ezt igy, masodik alkalommal, mar nem is volt olyan meglepo nekem. tudtam mi lesz a rutin, nem paraztam egyalatalan. egyertelmuen konnyebben mentek a dolgok mint legutobb. akkor egy ponton Christyanne annyira kimerult (az 36 oras vajudas volt), hogy deliriumba kerult es halandzsazni kezdett teljesen erthetetlenul.
ami persze mas volt, az az hogy Eszmé felebredt ejfel-egy ora korenyeken, es eselyes sem volt, hogy viszamenjen aludni. felkeszitettuk a szulesre, de persze aggodott, amikor latta hogy Mommy izzad es szenved a kadban. egy kis gondolkodas utan (atvigyuk -e a szomszedba?), ugy dontottunk, hogy inkabb nezzen rajzfilmet a kanapen. Kipper a kutya megnyugtatta Eszmét, de kozben neha kijott, hogy megnezze mi van Mommyval. aztan gyorsan spurizott vissza az iPad moge.
ugy harom ora kornyeken jott at Christyanne a kadbol a szulomedencebe. en mellette voltam szinte egesz vegig, fogtam a kezet, vagyis inkabb o az enyemet. ez is egy intenziv idoszak volt, C mar neha el is aludt a kimerultsegtol a szulofajasok kozott. aztan amikor kezdodott a kovetkezo, persze folkelt es kipreselte a lelket is a kezeimbol.
hajnal negykor viszont kicsit elszakadtam tole es levettem a polcrol az uj Bogyo es Baboca nagykonyvet (az evszakosat), amit Eszmé nagyon szeret. errol a konyvrol majd kesobb, egy mas napon kulon fogok irni.
ekkor mar mindannyian egy ritmuson voltunk, Christyanne, Eszme meg en is. a szuleszasszonyok figyeltek hogyan mennek a dolgok, de nem kellett igazan iranyitaniuk minket. en tudtam idot szakitani fenykepezesre, es a hangfelvetelt is elinditottam. mi tobb, vegre lemezeket is elkezdtunk porgetni. talan csak akkor lepodtunk meg, amikor a magzat leert a szulocsatorna vegebe, es mar csak ki kellett ot tolnia Christyannenek. ekkor elkezdett ugy istenigazabol sikitani, amit meg sosem hallottunk. en csak nevettem rajta, maga C meg csodalkozott, hogy honnan jon ez. Eszmé pedig nemes egyszeruseggel befogta a fulet.
egyszer viszont nagyon halkan azt mondta "You are doing great Mommy" (Nagyon jol csinalod Anyu).
jo faradt volt, de a humorat azert nem veszitette el a gyerek.
Lenke Villő egy icipicit kisebb mint Eszmé volt, sulyban par dekaval, illetve centiben is. igy kicsit kompaktabb teremtmeny mint a novere volt, de nagyon egeszseges es eros alkat. mindannyianunkat megrikattak a szuletes percei, meg a babakat is.
a szulesz csapat reggel nyolcig maradt nalunk. en elvagtam a magzatzsinort, aztan megittunk egy palinkat. ezutan mi lazitottunk, ok meg kitakaritottak, elpakoltak, betettek a mosnivalot a mosogepbe, szepen visszarendeztek a lakast a helyere. sot Catherine meg olvasott is Eszmének. aztan persze lemertek a gyermek minden fontos adatat, kitoltottek a szukseges dokumentaciot, mi meg folkeszitettuk Eszmét az ovodara, mert hat ugye hetfo reggel volt. nyolc korul el is vittem ot.
szegenykem rettenetesen faradt volt es torekeny, ugyhogy nem is csodalom, hogy most volt az elso alkalom, hogy nem akart ott maradni, kapaszkodott a labamba, hogy inkabb haza akar jonni.
--------------------------------
--------------------------------
vegul pedig itt a hangfelvetel a szules utolso ket percerol es Lenke elso egy percerol idekint, kozottunk. Eszmé nagyon szereti a sajat felvetelet visszahallgatni, talan majd o is igy lesz vele.
Christyanne es Lenke sokat hallatszik ebben a harom percben, a babak is. en nagyon nem, mert csak huppogok a medence mellett, nem ugy mint Eszme, aki jo hangosan ki tudta fejezni az oromet.
Nagyon köszönöm a beszámolót! Jót bőgtem rajta :-) Csodálatosak vagytok! Millió puszi nektek!
ReplyDeleteEzt csodálatos volt olvasni. Én is megkonnyeztem:) Nekem úgy tűnik, ez egy tökéletes születés sztori. És milyen gyorsan ment minden. Eszme pedig fantasztikus!
ReplyDeletePéldaértékű ;)
ReplyDeleteGratulálunk! Csodaszép kislány! Nagyon komoly beszámoló, le a kalappal előttetek.
ReplyDeleteÉn itt hüppögök a Batthyány 17. konyhájában, nagyon örülök nektek millió ölelés, jelentkezünk hamarost.
ReplyDeletekoszonjuk szepen, nagyon kedvesek vagytok :)
ReplyDeleteooh ti! Sírtam kicsit. Szia Lenke! Csoda klassz kis családba érkeztél, tudod e? :) puszi nektek!
ReplyDelete