haza meg nem kellett bicikliznem, mert Mike a kozvetlen felettesem elhozott az autojaval. aztan amikor megkinaltam palinkaval nem sokat habozott. van nehany roman haverja, nem kellett neki igazan bemutatnom, mi is ez.
holnap lesz egy rendes korbevezetes a technikai osztalyon, illetve a menedzserem elvisz majd ebedelni. ami a plane, az hogy kimegyunk a campusrol, mondta, hogy nyugodtan talaljam ki, hol akarok enni St. Johnsban.
----------------------------------------------------
hetfon volt az utolso napom a fizikai uzemben. sikerult aznap ezt a szakaszt rendesen lezarnom. mindenkinek megkoszontem, amit kellett. a tamogatast, a befogado magatartast, a segitseget, amit tanultam toluk, illetve azzal a ket emberrel is leultem par percre, akik sokat segitettek a munkakeresesi keserveimben. Lily, akivel az oneletrjazomat dolgoztuk at masfel honapon keresztul, Mike (egy masik Mike), aki egy sikertelen allasinterju utan ket orat szant arra, hogy elmondja, hogyan is kell rendesen interjuzni.
persze a legtobbet azoknak a sracoknak es lanyoknak koszonhetek, akikkel egyutt dolgoztam az Events/Housekeeping reszlegen. Nick, Larry, Tony, Marco, Jorge, Emily, Scott. mocskos es budos egy melo volt ez es nekik koszonhetem, hogy nem gyuloltem bejarni. vegul is mindig ez a legfontosabb, nem? hogy kikkel dolgozik az ember.
kulonosen Nicknek vagyok halas, vele dolgoztam egyutt fel evig. szemet, ujrahasznositas, gondnoki, hazvezetoi feladatok. mindent lattunk, mindent takaritottunk. ha Nick nem kezdi el kirohogni ezt a munkat, foleg a shipstead kollegium alagsoraban levo szemetledobokat, akkor lehet hogy az a sirdogalas, ami sokszor a szivemben zajlott elobb-utobb kiult volna az arcomra.
De jo ezt olvasni! Es nagyon szep, amit irsz a volt munkatarsakrol...csak igy lehet elore menni! Hajra:)
ReplyDelete