most egy hete

vagyok az uj munkahelyen. eddig minden nagyszeruen megy. tiszta, elegans ruhakba bujok reggelente, meg persze esofelszerelesbe, aztan bebiciklizek az egyetemre. het oras muszakaim vannak, leginkabb treninggel telnek. nagyon kellemes es nyugis tempo ez, sokszor az is elofordul hogy semmi dolgom nincs ot-tiz percig. ilyenkor az emaileket lapozgatom, a kolcsonzo szoftvererunket bongeszem, oktato videokat nezek. mindenki vegtelenul professzionalis (hatalmas ugras az elozo helyhez kepest), nyugodt, korultekinto.

ugy volt hogy negyen leszunk ebben az irodaban, de a harmadik napomon a menedzserem lesokkolt mindenkit azzal, hogy 10 ev utan itt hagyja az egyetemet. vagyis nem is tizenot, hanem tobb mint ket evtized utan, ugyanis 1993-ban kezdett itt tanulni, evekig diakmunkas volt, majd a fizikai uzemben dolgozott evekig, ahol en is kezdtem. 1993 ota mindossze 18 honapra tavolodott el az egyetemtol. a maganszferaban dolgozott abban az idoben. aztan amikor visszajott, akkor kezdett el a munkat a media szoltaltas osztalyon.

szoval mindenkit ledobbentett ezzel a hirrel. hat meg engem. ket napig ki voltam bukva, hogy most mi lesz! a ficko, aki folvett erre a munkara, december elejen mar nem lesz itt. mindenestre o es a ket masik munkatars is azt mondta, tobbszor is, hogy nekem nem kell aggodnom az allas miatt. most mar bent vagyok, treningezek, nem keresek sokat a tobbiekhez kepest, tehat kicsi az eselye annak hogy kipenderitsenek.

azt hiszem foleg azert paraztam rajta, mert piszok nagy erofeszitesbe kerult idaig eljutnom. meg hat amugy is nehez volt elhinni hogy vegre sikerult megugranom ezt a szintet. valahol logikus, hogy a szivemhez kaptam azonnal.

jo ejt Milan

Milan egy jo humoru, remek izlesu, eles eszu srac volt. kesztolci cimbora.  

vegtelenul elkeserito hogy milyen fiatalon ment el. az elet igazsagtalan.

az elso nap

nagyszeruen alakult. volt nemi trening, egy kis kortura, beultem egy Technical Services meetingre, bemutattak mindenkinek, aki a csapatban van. ezen kivul elkezdtuk beallitani az emailfiokjaimat, szemelyre szabni a iMac-emet, illetve az is kiderult, hogy holnap kapok egy iPod-ot (meg gozom sincs, hogy miert,mit kell majd rajta csinalnom). aztan ebed utan leginkabb csak beszelgettem a leendo munkatarsaimmal.

haza meg nem kellett bicikliznem, mert Mike a kozvetlen felettesem elhozott az autojaval. aztan amikor megkinaltam palinkaval nem sokat habozott. van nehany roman haverja, nem kellett neki igazan bemutatnom, mi is ez.

holnap lesz egy rendes korbevezetes a technikai osztalyon, illetve a menedzserem elvisz majd ebedelni. ami a plane, az hogy kimegyunk a campusrol, mondta, hogy nyugodtan talaljam ki, hol akarok enni St. Johnsban.

----------------------------------------------------

hetfon volt az utolso napom a fizikai uzemben. sikerult aznap ezt a szakaszt rendesen lezarnom. mindenkinek megkoszontem, amit kellett. a tamogatast, a befogado magatartast, a segitseget, amit tanultam toluk, illetve azzal a ket emberrel is leultem par percre, akik sokat segitettek a munkakeresesi keserveimben. Lily, akivel az oneletrjazomat dolgoztuk at masfel honapon keresztul, Mike (egy masik Mike), aki egy sikertelen allasinterju utan ket orat szant arra, hogy elmondja, hogyan is kell rendesen interjuzni.
persze a legtobbet azoknak a sracoknak es lanyoknak koszonhetek, akikkel egyutt dolgoztam az Events/Housekeeping reszlegen. Nick, Larry, Tony, Marco, Jorge, Emily, Scott. mocskos es budos egy melo volt ez es nekik koszonhetem, hogy nem gyuloltem bejarni. vegul is mindig ez a legfontosabb, nem? hogy kikkel dolgozik az ember.
kulonosen Nicknek vagyok halas, vele dolgoztam egyutt fel evig. szemet, ujrahasznositas, gondnoki, hazvezetoi feladatok. mindent lattunk, mindent takaritottunk. ha Nick nem kezdi el kirohogni ezt a munkat, foleg a shipstead kollegium alagsoraban levo szemetledobokat, akkor lehet hogy az a sirdogalas, ami sokszor a szivemben zajlott elobb-utobb kiult volna az arcomra.

ez volt az utolso

hetvege amit munkaban toltottem. az elmult harom evben a beosztasom mindig ugy alakult, hogy kedden es szerdan voltam otthon. ez iden nagyon jol szolgalt, mert Christyanne-nel felvaltva tudtunk otthon maradni, vigyazni Eszmere. nyilvan ez rengeteget szamitott a mind a harmunknak.
az viszont nehez volt, hogy Cnek es nekem nem volt kozos szabadidonk, illetve az hogy, amikor egyikunk otthon volt a gyermekkel akkor is alltak a projektek a haz korul, mert ugye egy ujszulottel a kezunkben nem lehet asni a kertet, furni a falat, rendezni a papirmunkat vagy suvickolni a furdoszobat.

az uj munkahelyen az elso harom honapban probaidon vagyok. ez alatt hetfon es kedden a kesoi muszakban (14:00-21:30) dolgozok, szerdan, csutortokon, penteken meg a koraiban (09:00-16:30). ezzel megmarad a folytonossag a gyermeknevelgetesben. a harom honap lejartaval viszont atkerulok teljes egeszeben a kesoi muszakba. ez pedig csaladi szempontbol a leheto legkedvezobb szcenario. reggel Eszme velem van, aztan ha kell, egy-ket orara a szomszednal, a delutant, estet meg Christyanne-nel tolti. a hetvegen meg mind a harman otthon vagyunk. mint ket dolgozo szulo, ennel idealisabb idobeosztast keresve sem talalhatnank!

tehat a mai nap kulonleges volt. ma kellett utoljara reggel hatkor kelnem es a felhomalyban bebringaznom munkaba. utoljara hordtam ki a szemetet a konyvtarbol, a szinhazbol, a kapolnabol, utoljara szallitottam le a rongyokat mosasra a hazvezetoknek, utoljara soportem fol a teniszpalyakat a porszivo, sopro kiskocsival.

azert szerettem a hetvegeket, mert volt egy lista, amin vegig kellett menni es kesz. semmi mikromenedzsment, csak a ket hetvegi alkalmazott, akik maguk osztjak be az idejuket, ahogy akarjak. ez hianyozni fog. sokszor a muszak felet is a sajat dolgaimmal toltottem (hazi feladat, tanulas, oneletrajz revizio, stb). mindezt persze keszenletben, hatha megszolal a telefon, hogy valahol fel kell takaritani valakinek a hanyasat, valamilyen rendezvenyhez le kell szallitani par extra asztalt, szeket vagy barmi hasonlo. mult heten peldaul akkora zapor volt, hogy a viz elarasztotta az kozponti menza egyik bejaratat. hat akkor keressunk homokzsakokat, torlaszoljuk el a bejaratot es tereljuk/soporjuk ki a nyolc centi mely gigapocsolyat a menza elotti teraszrol.

egy szo mint szaz, inkabb jo es hasznos volt, hogy hetvegen dolgoztam, mint rossz. egy kicsit talan meg hianyozni is fog.

most, hogy vege a szemetszedesnek,

az elso dolog, amit kihajitok, az egy par cipo lesz. ezeket az adidas gazelle cipoket meg a thriftstore-ban vettem, fillerekert, mert amikor bejottek, mar akkor ossze voltak maszatolva valamifele festekkel, amit nem lehetett kisuvickolni. en szerettem a voros pottyokre ugy gondolni, hogy az biztosan valakinek a vere.

jo sokat gyalogoltam ebben a cipoben. de ami teljesen betett neki, az az hogy ebben jartam munkaba az elmult fel evben. sokszor elofordult az hogy mocsokban kellett jarkalnom, hat gondoltam, akkor egy olyan cipot vagjak mar haza, ami mar amugy is a vege fele jar.

meg a mintat is lejartam a talparol.

huseges egy darab volt, es most megy a szemetbe. 

a fitting end for our long journey together.