azok a napok amiket Eszmével

ketten toltunk itthon egeszen jol mennek. mielott ebbe belekezdtunk volna aggodtunk amiatt, hogy is lesz ez, megfelelek -e en erre a feladatra, Eszmé turni fogja -e ezt a felallast? szerencsere mar az elso alkalomtol kezdve flottul mennek ezek napok. persze most itt volt a nagyi is, ugyhogy volt egy kis kimaradas, de mostanra mar legalabb 8-10 ilyen nap van mogottunk. az hogy persze csak 5-7 orat jelent, ennyi idore megy el Christyanne otthonrol.

ez alatt mi jatszunk, edzunk (imad mozogni, rugozni, repkedni, agaskodni) es persze alszunk. ez a muszaj-alvas, nekem egeszen bejon. elegge gyors tempoju es suru az eletem, dolgozok mint egy kutya, vagy munkahelyen vagy otthon. Eszmé leginkabb masok a mellkasan szeret aludni napkozben, igy ezekre az orakra egyutt bobiskolunk el.
aztan meg a karomra veszem es mosok, teregetek, elpakolom a mosogatot, porszivozok, vagy eppen felmosok. maskor meg elmegyunk csavarogni. boltba, bankba, konyvtarba, parkba, esetleg ebedelni valahova. amint kilepunk az ajton altalaban megkukul es csak bamul kifele a hordozobol vagy a babakocsibol.

ami lehetoseget ad nekunk arra, hogy ilyen jo minosegben, illetve hogy egyaltalan egyutt tudjuk tolteni ezeket a napokat, az az hogy Eszmé uvegbol es mellbol egyarant jokedellyel eszik. ra is vagyunk szorulva, mert a formula nelkul nem lenne elegseges Christyanne teje. viszont csak par napja jutott el a tudatomig, hogy mekkorat lendit ez a lanyom es az en kapcsolatomon. segiti a kotodesunket, ahogy a fizikai kozelseggel, ugy az onallosagunkkal is. en is kepes vagyok elebe menni az ehsegnek, ami ugy tunik az egyetlen dolog, ami napi szinten el tudja rontani Eszmé kedvet. ebben is hasonlitunk, az ehgyomor taccsra tesz mind a kettonket, erzelmileg es fizikailag is.

--------------------------------------

ma viszont nehez volt. ma skypoltunk eloszor a szuelimmel, amiota a nagyi elrepult innen.

mint szulok, Christyanne es en felkeszuletlenek voltunk. tisztaban voltunk vele hogy Eszmére eros hatassal lesz a nagyi tavozasa. arra viszont nem gondoltunk hogy mi lesz, amikor eloszor hallani fogja a hangjat egy gepen keresztul, amit nem ert, amit a hivas utan egyszeruen csak kikapcsolunk.

eloszor zavarban volt, aztan a zavarbol kiabalas lett, abbol siras, sirasbol meg uvoltes, es az egesz egy olyan fajdalom-szomorusag-ertetlenseg krizisben teljesedett ki, ami kiszakitotta a haz oldalat. effektive panikba hevitette magat Eszmé. gondolom akinek van gyereke, az tudja milyen az amikor elindul lavinaszeruen egyre csak novekszik es novekszik a hangero, a remeges, a siras, es egyre ketsegbeesettebb a gyerek tekintete.

szamitanom kellett volna erre. ket felvonas volt, az elsot tudtam kezelni, sikerult lecsillapitanom ot. a masodik viszont mar fel oraja tartott, amikor lepnem kellett. Christyannet hazahivtam munkabol, mert akarhogy ringattam Eszmét, akarmit mondtam, dudoltam, enekeltem, semmi sem fogott ezen a rohamon. persze eljott a pillanat, amikor egyszercsak kidolt a gyermek a kimerultsegtol. a becsukott es vorosre sirt es szemeivell is csak remegett es huppogott szegeny kincsem.

--------------------------------------

Christyanne velemenye ugyanakkor meg az, hogy nem hibaztunk, csak nem gondoltuk azt hogy Eszmé ilyen tudatos kis szemely mar most harom es fel honaposan. hogy masfel hettel a nagyi tavozasa utan ennyire ossze tudja kotni a szalakat, hogy egy olyan gyenge minosegu mediumon keresztul is, mint a skype es a telefon, fel fogja ismerni a ot es kimutatja hogy mennyire milyen rosszul van ettol. mar csak azert sem, mert kifejezetten nem siros gyermek, naponta talan ha husz percet sirdogal, vagy egyaltalan semmennyit. teljesen rendben van az hogy neha neha ezt az oldalat is latjuk.