meghalt jancso miklos,

oda az igazsag. ez volt az utolso filmenek cime, amit egyebkent 2010-ben, a filmszemlen lattam. aztan magat miki bacsit is a szinapdon, meg azt hogy a rengeteg ember korulotte mind-mind gratulal, fogja a kezet, koszon mindent es igy tovabb. en is akartam, en is nagyra tartottam ot, de eselyem sem volt oda jutni.

ami engem ekkor igazan meglepett, az volt hogy Miki bacsi milyen jol tartja magat. es ezt szo szerint tessek erteni. azert kezdem el irigyelni az oreget, milyen egyenesen tartja a hatat meg nyolcvankilenc evesen is. aztan persze az is eszembe jutott hogy nem ismerek senkit aki nyolcvan, netan kilencven eves. ismerek hatvan, hetven ev koruli embereket, de erosen leszabalyozott kapcsolatom van veluk, megvan a maga rendszere, hogyan lehet beszelgetnem veluk, viszonyonulnom hozzajuk. 
azt hiszem a legjobban a kesztolci mamammal tudom peldazni (a tisztazas vegett, az egyik mamam tokodaltaron elt, igy hat ot tokodi mamanak hivtuk, a masik meg kesztolcon, tolunk mindossze ot perc setara). amikor otthon voltunk 2010ben, az volt az mama utolso, 73. eve. persze ezt nem lattuk elore, de minden egyes alkalommal, amikor meglatogattuk, Christyanne es en, igyekeztem szaz szazalekig alkalmazkodni az o vilagnezetehez, a gondolkodasahoz, az onkifejezesenek hataraihoz, azon belul erdemi beszelgetest folytatni. es o az akivel ezt a maximumra tudtam vinni, mas idosokkel nem turaztatom meg magam ennyire. magyarorszagon aligha, itt viszont sokszor talalkozom hetven, nyolcvan, neha meg kilencven evesekkel is. ritkan erzem az ilyen talalkozasokkor hogy elfelejthetem a korkulonbseget, hogy tenyleg magamat adhatom.

noha soha nem beszeltem jancso miklossal mindig is az volt az erzesem, hogy vele nem lenne ilyen megszoritottsagom. amit olvastam, lattam rola, tole es vele, mind azt sugallta hogy miki bacsi was my kind of guy. bolcs oregember, naprakesz gondolatokkal, konnyed elengancival es gunyos humorral. mindenezen tul a huszadik szazad legfontosabb, az egyetlen nev, akit egyszeruen nem lehet nem megemliteni amikor a huszadik szazadi magyararoszag kulturtorteneterol kerul szo barhol a vilagon. ezt folosleges lenne itt nekem targyalnom, mindeki errol beszel.  

amit igazan szerettem miki bacsiban, az hogy hogyan szolt az emberhez. en azt lattam rajta, hogy egy teljes, gazdag es szep elet van mogotte. a nagy tulelo, akinek az elete es az eletmuve ativel a huszadik szazad legfontosabb pontjain (masodik vilaghaboru, otvenhat, ruszki megszallas, ruszki kivonulas, a demokracia nagy eljovetele (haha!) es ez a rettenetesen posztmodern, kiabrandult kor amiben elunk). aki mindig tudott valami ujat mondani, valamivel amulatba ejteni, vagy vegtelenul felbosszantani minket.

jancso miklos mindig egy lepessel a kor elott jart, gondolkodott es szerencsere alkotott is. lehet hogy rosszul latom de szerintem sokan szerettuk volna ot tiszteletbeli nagyapanknak.

nyugodjon bekeben miki bacsi, koszonunk mindent!