evfordulo van

ugyanis egy eve vagyok itt amerikaban. napra pontosan, de az is lehet hogy egyet tevedek es egy ev egy napja vagyok itt. az utobbi idoben neha erosebben tor ram a felig meddig honvagy, ami inkabb a hon reszleges ertelekese (partial home appreciation). eszembe jutnak helyzetek, tarsasagi pillanatok, szep tajak, izek, illetve mondjuk a szel ahogy jon szembe amikor kesztolc mogott biciklizek, a hungaroringen lejtmenetben. ilyenkor elszomorodik, es gyorsan figyelmeztetem magam, hogy ezek nem elegek indoknak ahhoz hogy otthon legyek, foleg hogy mellette sok nehezseg miatt idegeskednek es valoszinuleg az egeszsegem is rafazna a dologra. raerunk erre meg, nem kell elkapkodni a dolgot.

Portlandban mindenesetre lepkedunk elore, meg ha nem is hetmerfoldes csizmaval, de legalabb megyunk elore. vannak rossz, jo es jobb napok, novekvo sorrendben ebbe az iranyba szerencsere. az egyetlen dolgo, ami radikalisan hianyzik, az a tarsasagi elet. nincsenek meg erosen kialakult baratsagaink bar szerintem nekem kezdenek, christyannenak viszont se ideje, se energiaja (sot, ennelfogva kedve se) van futni masok utan. a regi, negy ot evvel ezelotti itteni baratai termeszetesen lemorzsolodtak. ami meg az itteni magyarokat illete, kozuluk csak egy negyed reszben magyar ismerosom/baratom van, a tobbiek meg, szomoru ezt kimondani, de hat ez van, nagy ivben tojnak rank. volt vagy ot probalkozasom, amit en kezdemenyeztem, de a viszontkezdemenyezes elmaradt. nem akarom ezt ugy beallitani mintha baj lenne, mindenkinek megvan a maga elet, kihivasai, sot a legtobbnek itt gyereke is es teljesen ertheto hogy ez a prioritas. viszont nekem aztan soha tobbet ne jojjon senki a nagy magyar osszetartassal, mert annak a cipoje ele kopok.

mindent osszevetve viszont szep es hasznos volt ez az egy ev. nem fer hozza ketseg, hogy megmaradunk itt egy jo darabig, mint ahogy ahhoz sem fer ketseg hogy idovel viszont visszamegyunk majd es otthon kezdunk ujra mindent. ez nem konnyu sosem, de az ilyen hazatereshez azert fol kell noni. erdekes latni, hogy milyen kevesen teszik ezt meg valojaban. idore orara hazamennek, de ha a kulfoldi tartozkodasuk mar tullepte a tobb eves kuszobot, akkor inkabb ujbol elindulnak amint elfogy a turelem, megroppan a tolerancia. foleg egy faluba kevesen mennek haza, ugy hogy az ottani eletet elvezni is tudjak. erre talan csak  tamast tudom kivetelkent, aki melysegesen tiszteli a videki eletet. persze lehet hogy rosszul latom, de akik elsore eszembe jutnak (hugom, samai, gertner zoli) azoknak ez komoly alternativakent eszebe sem jut, vagy masok (mint balint vagy szilard) ugy konnyitik meg a helyzetet, hogy mas budapesten inditjak utnak az uj eletuket. nalunk ez kizart.

utoszokent pedig szoljon valami amit mostanaban talaltam es budapesthez kotodik, meghozza az egyik legkedvesebb emlekemhez, a 2001 es 2003 kozott eterben levo EstFM radiohoz. ezt a szamot kuldom mindenki szorakoztatasara:

egy szazlabu lesantulasanak rovid, de szomroru tortenete