en egy hétig vagyok itt, a lányok pedig addig maradnak, amíg nem találok nekünk egy hosszú távú lakást Stuttgartban. ezen a héten a pihenünk, de minden nap tartogat egy kis izgalmat. ma egy nyári viharban vittem Eszmet a Magosre, de gyorsan visszafordultunk, amikor tolunk 5-600 méterrel odebb egy villám csapott le. miutan hazajottunk, meg is kaptam Lenkétől a szidást, hogy milyen "foolish" vagyok (bolond...).
delutan pedig Lenkével mentünk el turazni a Magosra. o a megszokott utak helyett a szokatlant és új utat akart, amerre még nem jártunk. úgy döntött, hogy egyenesen felmegyünk a domboldalon a csúcsra, átkelve a sűrű bokrok között. ez egy olyan ut, ahol senki (még a vaddisznó sem) nem megy. ez az:
en erre meg sosem jartam, de az vilagos volt, hogy osveny, vagy jarat odabent nincsen, es 45 fokos szogben maszunk majd folfele a mindenfele szuros, agas-bogas kozott. abban egyeztunk meg, hogy Lenke vezet majd, o mutatja merre menjunk. teli is volt lendulettel es ovatosan, husz perc alatt vegul is megmasztuk a domboldalt.
Lenke egy pillanatra sem lankadt, sot, hajtott elore, csak egyszer vagy ketszer kellett beavatkoznom.
es vegul pont a domb megszokott tetejen bukkantunk ki:
Úgy látom, Lenke háta mögött a távolban a mi falunk dombja látszik, a Mókus-hegy. (Csolnok, klarimondja) A ti vidéketek is gyönyörű!
ReplyDelete