eves vagyok. ennyi ev lesz koztunk es lanyunk kozott. egy olyan csaladbol erkezve, ahol mindossze huszonegynehany evvel idosebbek a szuleim, ez furcsa volt eloszor. foleg az hogy anyja es lanya kozott majdnem negyven ev a korkulonbseg.
amikor fejtegettem ezt eloszor arra gondoltam, hogy mas vilag volt az. sokkal kisebb volt az emberek eletenek a tere. a foldrajzi mozgasszabadsag (
freedom of movement) illetve a tarsadalmi mobilitas (
social mobility) effektive nem letezo fogalmak voltak. beleszuletni es benne elni. gondolom, voltak akik kitortek a sajat kategoriajukbol, de nem ez volt a jellemzo a magyar gulyas-kommunizmusban.
ennek a ket, mostanra alapvetonek hato, jognak a hianya szerintem nagyon is korbehatarolta azt, hogy mit kezdhet az ember az eletvel. gyerekkor, suli, munka, hazassag, gyerek, hazepites aztan munka amig ki nem purcanunk. magyarorszag kicsi hely, nem sokszor koltoznek az emberek az eletuk folyaman. azaz az ujrazas, az elorol kezdes is ismeretlen fogalom volt ebben a pre-rendszervaltas, pre-EU idoszakban.
most mas a helyzet. mehetunk ahova akarunk (jobbara), illetve ugy kezdunk uj eletet ahogy tudunk. sokaig ezekkel takargattam magam, amikor noszogattak, hogy miert nincs meg csalad. "hat mert meg nem talaltam meg a helyem, es amig az nincs meg, addig felelotlenseg gyereket vallani."
akarmennyire is jogos es eros az erv, suket fulekre talal csak egy olyan kozossegben, ahol mindenki tudja a helyet.
en ellenben utaztam, eltem itt, ott, kozel, messze, most pedig kifejezetten messze. nyilvan nem volt lehetseges a helykereses kozben gyereket vallalni, foleg hogy ahhoz mi, Christyanne es en, teljesen biztosak akartunk lenni egymasban. ehhez meg evek kellenek.
most viszont ezeket a teorizalo, magasroptu ervelesek felreteszem.
most, hogy szulo vagyok, es tudom milyen felelosseget jelent ez, el sem tudom kepzelni hogy a huszas eveimben tortent volna ez meg. azt gondolom, hogy akkor meg magam is gyerek voltam.
ha ugy mint a szuleimnek, alig tobb mint husz evesen szuletett volna gyerekem, gozom sincs mihez kezdtem volna. gondolom nekik sem volt igazan, akarcsak a legtobb ismerosuknek, baratjuknak. menet kozben fejtettek meg mit jelent szulonek lenni. nyilvan ebben nagy segitseg volt az, hogy a nagyszulok keznel voltak es, amig a Szent Istvan utcai hazunkat fel nem huztak, addig a kesztolci mamanal es papanal laktunk.
emellett volt nekik ket totalisan meghatarozo tenyezo az elso evekre. apumnak a masfel ev katonasag (azaz az en elso evem kb.), meg anyumnak a gyes, ketszer egymas utan, ami gondolom negy-ot evre nyult ki.
(egyebkent
itt van a gyes wiki bejegyzese, amibol ki is ideznem a kedvenc reszemet:
"A gyest 1967-ben vezették be, a munkaerő-felesleg problémájának kezelése és az alacsony demográfiai mutatók miatt." -sokatmondo.)
Eszmével a kezemben elegge egyertelmu, hogy ennel nagyobb szemelyes kihivas es felelosseg nincsen. ember legyen a talpan, aki erzelmileg keszen all arra hogy a huszas eveiben gyereket vallaljon. azok a bizonytalan evek szerintem. es amikor az ember meg bizonytalan magaban, utkeresesben van, arra a gyerekvallalas nem megoldas.
persze ezek nem abszolutomok, nyilvan van, aki huszevesen borzasztoan erett es olyan is van aki negyvenot evesen is gyerek marad, az ilyen felelosseget viselni keptelen.
ma mar nem banom egyaltalan, hogy ilyen sok ev lesz Eszmé es kozottunk. sot, ahogy ebbol kitunik, kevesebbel elkepzelni sem tudom. mindezeket nem kritikakent irom a fiatal szulok fele, errol ne essek felreertes. nem ketelkedem benne, hogy mindenki a legjobbat hozza ki magabol akkor amikor erre szukseg van.
