meghalt jancso miklos,

oda az igazsag. ez volt az utolso filmenek cime, amit egyebkent 2010-ben, a filmszemlen lattam. aztan magat miki bacsit is a szinapdon, meg azt hogy a rengeteg ember korulotte mind-mind gratulal, fogja a kezet, koszon mindent es igy tovabb. en is akartam, en is nagyra tartottam ot, de eselyem sem volt oda jutni.

ami engem ekkor igazan meglepett, az volt hogy Miki bacsi milyen jol tartja magat. es ezt szo szerint tessek erteni. azert kezdem el irigyelni az oreget, milyen egyenesen tartja a hatat meg nyolcvankilenc evesen is. aztan persze az is eszembe jutott hogy nem ismerek senkit aki nyolcvan, netan kilencven eves. ismerek hatvan, hetven ev koruli embereket, de erosen leszabalyozott kapcsolatom van veluk, megvan a maga rendszere, hogyan lehet beszelgetnem veluk, viszonyonulnom hozzajuk. 
azt hiszem a legjobban a kesztolci mamammal tudom peldazni (a tisztazas vegett, az egyik mamam tokodaltaron elt, igy hat ot tokodi mamanak hivtuk, a masik meg kesztolcon, tolunk mindossze ot perc setara). amikor otthon voltunk 2010ben, az volt az mama utolso, 73. eve. persze ezt nem lattuk elore, de minden egyes alkalommal, amikor meglatogattuk, Christyanne es en, igyekeztem szaz szazalekig alkalmazkodni az o vilagnezetehez, a gondolkodasahoz, az onkifejezesenek hataraihoz, azon belul erdemi beszelgetest folytatni. es o az akivel ezt a maximumra tudtam vinni, mas idosokkel nem turaztatom meg magam ennyire. magyarorszagon aligha, itt viszont sokszor talalkozom hetven, nyolcvan, neha meg kilencven evesekkel is. ritkan erzem az ilyen talalkozasokkor hogy elfelejthetem a korkulonbseget, hogy tenyleg magamat adhatom.

noha soha nem beszeltem jancso miklossal mindig is az volt az erzesem, hogy vele nem lenne ilyen megszoritottsagom. amit olvastam, lattam rola, tole es vele, mind azt sugallta hogy miki bacsi was my kind of guy. bolcs oregember, naprakesz gondolatokkal, konnyed elengancival es gunyos humorral. mindenezen tul a huszadik szazad legfontosabb, az egyetlen nev, akit egyszeruen nem lehet nem megemliteni amikor a huszadik szazadi magyararoszag kulturtorteneterol kerul szo barhol a vilagon. ezt folosleges lenne itt nekem targyalnom, mindeki errol beszel.  

amit igazan szerettem miki bacsiban, az hogy hogyan szolt az emberhez. en azt lattam rajta, hogy egy teljes, gazdag es szep elet van mogotte. a nagy tulelo, akinek az elete es az eletmuve ativel a huszadik szazad legfontosabb pontjain (masodik vilaghaboru, otvenhat, ruszki megszallas, ruszki kivonulas, a demokracia nagy eljovetele (haha!) es ez a rettenetesen posztmodern, kiabrandult kor amiben elunk). aki mindig tudott valami ujat mondani, valamivel amulatba ejteni, vagy vegtelenul felbosszantani minket.

jancso miklos mindig egy lepessel a kor elott jart, gondolkodott es szerencsere alkotott is. lehet hogy rosszul latom de szerintem sokan szerettuk volna ot tiszteletbeli nagyapanknak.

nyugodjon bekeben miki bacsi, koszonunk mindent!

edward sokszor eszembe

jutott mostanaban. jellemzoen amikor egyedul vagyok, munkaba menet, vagy onnan jovet. most nem is kifejezetten ra mint szemelyre gondolok, hanem arra, hogy milyen szerepet toltott be az eletunkben. o volt itt a legkozelebbi es legnyitottabb baratunk, akihez at tudtunk ugrani barmikor, akivel elmentunk moziba, egyutt ettunk es ittunk, akivel sok mindent megosztottunk.

a szomszedainkat nagyon kedveljuk es azt hiszem szerencsesek vagyunk veluk. jo emberek jopofa gyerekekkel. viszont sokszor kimaradunk a nagy, kozos utcabeni porgesekbol. amikor osszejonnek pizzazni, amikor a gyerekek egyutt jatszanak a lakasban, a felnottek meg kint ulnek a teraszon, szilveszterkor, stb. ha veletlenul belejuk botlunk, akkor behivnak persze, de amugy nem vagyunk benne a tervekben. a hersey-ek, a fabik-ek, meg a lynsk-ik vegulis triot alkotnak. az apak egy bandaban jatszanak (nevuk FILF, igen, az), van itt nemi csaladi osszefugges is (unakatesok), illetve egyutt pokereznek, kirandulnak, gombazni mennek. mi ezekbol kimaradunk.
sokaig ugy ereztuk azert mert mind a harom csaladdal ellentetben, nalunk nincsen gyerek. ebben biztos van is valami, de igazabol tobbrol van itt szo. be kell lassam, mi sem eroltetjuk tul a dolgot. amikor a gyerekek atjonnek jatszani a kutyaval, macskaval, az nagyszeruen szokott zajlani, de amugy csak ketszer hivtuk ossze a tarsasagot az udvarunkba a harom ev alatt. nyaron persze pezsgobb a kozossegi elet mint telen, most mindenki bevackolja magat az odujaba, nem talalkozunk az utcan.
az en reszemrol meg talan annyi, hogy nem tudok igazan kapcsolatot teremteni a ferjekkel. az egyik mernok, a masik ugyved es aspiralo politikus, a harmadik ipari mosogep szerelo (aki a tengereszgyalogsagban egy nuklearis tengeralattjaron teljesitett szolgalatot). okos emberek ok egytol egyig, erdekes vilagnezettel, elbeszelgetunk mi barmirol, de valahogy nem klikkelek veluk ossze rendesen. lehet azert mert a vilag masik vegerol jovok, lehet azert mert fiatalabb vagyok, lehet sok minden miatt.

munkaban ennel jobb a helyzet. mind Christyanne, mind en kb nyolcvan szazalekban olyan emberekkel dolgozunk, akiket kedvelunk, akikre folnezunk valamiert, akik ugy ahogy korunkbeliek, akikben megbizunk, akikkel bajtarsak vagyunk. nagy szerencse ez, hiszen a napunk aktiv reszet ezekkel az emberekkel kell tolteni.

en teljesen remekul erzem magam Christy a hiperaktiv, highly inappropriate es nagyszaju managerem, Bob az ontorvenyu kis zseni es ezermester, Hannah a fiatal muveszlelek, Juli a ballbuster felmunkaidos zsido anyuka, Judi a masik nagydumas managerem, Katina a dormogo es mormogo, minden hetveget vegigpialo fekete csaj es az intellektualis, de halk Natalie tarsasagaban. vannak ketten akikkel semmilyen kapcsolatom nincsen (Andrea es Nolan), illetve vannak ketten akik korul ovatosan kell lepkednie mindenkinek (Carolyn es Ahren). rajtuk kivul pedig van harom allando onkentes (Carlos, a texasi szarmazasu, meleg mukereskedo, Danielle a leszbikus szerb maffiozo leszarmazott, es Chris az aspergers szindromas, allandoan karomkodo srac, aki az elektronikus cuccokat teszteli es veri szet neha), akikkel mind nagyszeruen elvagyok. foleg Carlosszal, akitol rengeteget tanulok mutargyak, mesterek, eladhato brandek, alairasok, kulonbozo nyersanyagok teren. egyebvkent van egy ebay boltja, itt nezhetitek meg. nem kispalya, amit csinal.
Christyanne munkahelyen hasonlo a helyzet, van egy ket ember akivel nehez, de a maradek tizzel nagyon jol elvan. persze komolyabb es stresszesebb munkat vegeznek, mint mi, azaz jobban is kell hogy tudjanak szamitani egymasra.

itt St Johnsban vannak meg mas barataink is, de a korabban emlitett teli bekuckozas miatt szinte senkivel nem talalkoztunk hetek ota. plusz Beth, aki talan legkozelebb all hozzank az egyesult kiralysagban van.

akik most a legjobb barataink, azok ketseg kivul Rudi es Bogi. senki nem nevetett meg ugy, mint a kutyam.

(par nappal ezelott mentunk el egy rendori akcio mellett a kora reggeli seta kozben. hat rendorauto, egy zsakutcaba lassan beaszalo rendorokkel, fegyver a kezben (legalabbis egyikuk kezeben lattam). setaltunk tovabb, de kozben arra jottem ra, barmilyen ha engem barmilyen veszely fenyegetne, akkor Rudi akar az elete aran is megvedene.)

igazabol nem panaszkodhatunk, ahhoz kepest hogy harom eve vagyunk itt, egeszen egeszseges es kiterjedt szocialis halonk van, meg ha nem is nagyon elunk vele. elzartuk magunkat Christyanne kartekony csaladjatol. akik korulottunk vannak, kedves es joszandeku emberek, koztuk nehany igencsak kulonleges figuraval. Edward azert hianyzik viszont, mert rendszeresen talalkoztunk vele, igazan lenyeges es belso reszeit is ismertuk egymas eletenek, illetve egeszen nagylelkuek is voltuk egymas fele, megosztottuk azt amink volt. a hozza kotodo baratsagunk a szegedi egyetemi eveimet juttatja eszembe mindig. igy egyutt a ketto meg jobban hianyzik mint elotte, mikozben persze tudom hogy az egyikhez sincsen visszaut.

meg szerencse, hogy mindekozben sosem feledkezek meg rola hogy a felesegem a legjobb baratom.

festettunk a hetvegen

ami persze kozel sem ment ugy ahogy eltervezi az ilyesmit az ember. harom napos hetvege volt a Martin Luther King nap miatt. en azt gondoltam ket nap alatt kivegezzuk ezt a melot, aztan harom es fel lett belole.

az talan a legelszomoritobb az ilyen munkaba, hogy be kell nezni, azokba az eldugott lyukakba, sarkakba, amit kerul az ember eveken keresztul. nem jo latni, hogy micsoda ragcsalo forgalom van a lakas egyes reszeiben, foleg abbol kovetkeztetve hogy mennyi uruleket sopor fol az ember.

a masodik problema szamomra, az a fal javitasa. mivel most eloszor gipszkartonoztam egyedul, ezt leirom tanulopenzkent. a furdoszobaban javitottam a falat leginkabb, neha gyorsan, de legtobbszor inkabb lassan es karomkodva. ugy negyven szazalekban vagyok megeledve a munkammal, ami vegul is negyven szazalekkal tobb a nullanal, szoval a helyzet azert biztato.
a wc mellett volt egy csuklo atmeroju lyuk a falban, amit igazan elizabethianus modon a liz betomott egy felgongyolitett vastag ujsaggal. kilogott persze vagy tizenot centire, athuzott rajta a hideg levego, de azt be kell ismerni az egerek (es esetleg patkanyok) tomegkozlekedese itt megszunt. kijavitottam amennyire csak tudtam, viszont olyan lehetetlen helyen volt ez, hogy egy ido utan feladtam es elfogadtam magamban, hogy itt egy apro, lapost tumor kinezetu kidudorodas lesz a falon. ez volt a legnagyobb kompromisszum a mit meg kellett kotnom.

egyebkent a hazunk (es ezt biztosan mondtam mar, de erdemes emlekeztetni magunkat) 1895-ben epult, halaszkunyhokent, a ket nagy folyo kozott. a haznak alapja nincsen, de van ugynevezett crawlspace ami boven biztosit ki es be jaratokat a hazunk kulonbozo szintjeire, falaiba az erdeklodo ingyeneloknek.

most hogy jol elnezest kertem a hazunk neveben, lepjunk is tovabb. de elotte talan meg par kep.

tehat a konyhat es a furdoszobat festettuk ujra, leginkabb talan margarinhoz hasonlito szinekre. a furdo zold volt (amolyan igazi beteg zold), a konyha meg kek.

amin elgondolkodtam a munka kozben, az mar regi tema  kettonk kozott, de itt talan meg nem mondtam, nagyon szeretnenk idovel kiegesziteni a hazat a hatso kert fele. ugy ket es fel, esetleg harom meterre. sokat adna a eloterunkhoz. viszont ami az en szivemnek a legnagyobb vagya, az az hogy mindezt teglaval tegyuk. elegem van abbol, hogy ezekben a papir es kreta falakban hallom neha az egerek es a patkanyok futkosasat. meg akkor is ha ez itt nem nagy wasistdas, minden hazban, vagy minden masodik hazban adott ugy. 

megemlitettem ezt a munkahelyemen Christynek, aki az egyik fonokom, aki mondta hogy a szulei, most hogy a varosbol kikoltoznek az ocean melle a nyugdijas eveikre, lebontjak az elozo hazukat ami teglabol epult kb hetven eve. es ha akarom akkor onnan elhurcolhatunk egy csomo teglat. csak szerezzek jo nagy autot, illetve legalabb meg ket embert ehhez a munkahoz.

azt hiszem ez lesz a kovetkezo nagy (mit nagy? giga-) projekt. elmegyunk, elhozzuk, majd meg szakadunk kozben, kipakoljuk a megfelelo helyre neki, aztan a nyari honapokban kiulunk a napsutotte udvarra es elmorzsoljuk a betont a teglakrol. azt hiszem ha realisan gondolkodnek, akkor inkabb tunne ez egy remalomnak, mint jo otletnek, de most nagyon rajta vagyok az ugyon, hogy valamikor a tavoli jovoben lesz nehany teglafal a hazunkban.

(mellesleg azert nincsenek itt tegla es beton hazak, mert azok azonnal osszeomlanak egy foldrenges eseten, mig a fahazak meginognak, de megmaradnak)