PDX-STR: Otthonkereses 02

szoval nem Wiflinghauserbe, hanem Schmidenbe koltoztunk, ami Fellbach egyik korzete. Ez lesz a hazunk:

ez a tortenet minden, csak az nem amire szamitottunk. teljesen odaig voltunk az elobb bemutatott haztol, irtunk is egy nagy listat, hogy en mit tudok megjavitani, felujitani ott, milyen utemrendben, hol vannak nyitott kerdeseink stb. volt eleg munka (falat ujrafestni, kertet rehabilitalni, terasz korlatot kicserelni, stb) es annak a haznak a foberloje, aki Mallorcan el es ott dolgozik tengerparti villa epiteszkent es renovalokent (!), nagyra becsulte a belefektetett energiat es szervezettseget amit latott a munkatervemen. meg is beszeltuk hogy ezek a munkak miatt, az elso harom honapban ingyen lakunk majd ott.

es megint mondom, a szivunk kicsit megtort ugyan, de megsem oda, hanem ide jottunk. ket nagy oka volt ennek. az egyik az hogy mig azzal a hazzal volt egy csomo adminisztrativ problemank (az ugynokseg nem vett minket komolyan, nem akartak velunk angolul beszelni, egy egyetmista lanyt adtak hozzank ugynoknek, aki mindossze het ket napot dolgozott, a maradekben meg iskolaban volt) addig ez a fellbachi haz effektive az olunkbe esett, meghozza nagyon gondos kezek altal.

hatter sztori: kb harom hettel ezelott, amikor mar nagyon paraztunk, hogy a fenebe lesz otthonunk oktoberre (ekkor peldaul az ugynokseg meg mindig huzta az idot a masik hazzal), az egyik baratunk javaslatara, foltettunk magunkrol egy profilt a helyi expatriota stuttgartiak oldalara. ez egy olyan nemzetkozi kozosseg, ahol mindenhonnan vannak emberek, akik vagy rovidebb, vagy hosszabb idore jonnek ide elni es segitik egymast a letelepedes kulonbozo kerdeseiben. 
lenyegeben egy forumra megirtuk, hogy kik vagyunk, honnan jottunk, nekem mi a munkam, es mifele otthont keresunk magunknak. tettunk melle egy kepet is. erre a bemutatkozasra jott ket megkereses es az egyik egy Marion nevu holgy volt, aki teljesen meg volt gyozodve rola, hogy nekem meg kell neznem egy Fellbach-i hazat. en egy kicsit odzkodtam, de hat mindent muszaj megnezni. Felbach egy eszakabbra van, mint amit erdetelieg neztem, ugyhogy nem voltam biztos benne, megis mi ertelme lesz ennek. de megegyzetunk hogy szeptember elso heteben elmegyek majd megnezni. es nem csak en, de Chistyanne is jott, mert pont akkor toltott itt negy napot.

es itt most lassuk milyen is ez a haz. a hetvenes evekben tervezte es epitette egy epitesz szakember a csaladjanak. a szulok, es a harom fiuk lakott itt. a hetvenes evek nagyon atjon egy csomo design elemben, peldaul sok helyutt van benne burkolatlan beton felulet. amugy egy negy emeletes hazrol van szo, kedves kis kerttel es jo par terasszal.

az also szinten van a szokasos mosokonyha, kazan es szerszamos szoba, illetve egy hatalmas iroda terem (!), amit mi majd teljesen atalakitunk hobbi szobava es hazimoziva, illetve egy kicsike borospince(!). 

a foldszinten egy jopofa kis konyha, nagy pulttal es egy szep nagy etkezovel / nappalival. innen nyilik a terasz ahonnan meg egy kozepes meretu kertecskebe jutunk, aminek a latvanyossaga egy oriasi magnoliafa. Lenke meg fogja maszni eleg hamar.

errol a szintrol felfele egy csigalepcso vezet, es az elso szinten ket nagyobb szoba van egy furdovel, mig a masodik szinten ket kisebb szoba van egy zuhanyzoval. illetve ezen a legfelso szinten van egy varjufeszek (azaz egy piciki kis terasz, amirol be lehet latni az egesz kornyeket). 

hat ez rengeteg ter. lesz effektive egy dedikalt iroda a folso szinten es egy dedikalt vendegszoba is. vagy ha lanyok ugy akarjak, akkor mostantol akar kulon szobajuk is lehet. 

egy szo mint szaz, nagyon tetszett nekunk a haz, ahogy fel oran keresztul vegigmentunk rajta a pincetol a tetoteraszig. az ugynok es a foberlok vezettek minket korbe, oket Floriannak es Petranak hivjak. nagyon aranyosak voltak es lattak rajtunk nyilvanvaloan hogy ugy tetszik a haz ahogy van. mi nem keressuk a modern steril dizajnt, hanem pont egy ilyen helyen ereznenk magunkat otthon. ez fontos volt nekik, ok ugyanis a szomszedban laknak es itt Florian edesanyja elt, aki most hospicaban tolti az utolso eveit. 

kozben persze forogtak a kerekek a fejunkben, hogy uristen, mi a fenet keresunk mi itt. mennyit fognak kerni ezert a hazert? nekunk erre biztosan nincsen penzunk, most meg itt pazaroljuk egymas idejet.

aztan amikor vegul leultunk beszelni a reszletekrol elmondtuk, hogy ez itt nekunk nagyon tetszik, nem is szamitottunk semmi ilyesmire, de ezt a hetet azzal toltjuk, hogy megkeresunk jo par alberletet es szombaton dontunk arrol hogy hova szeretnenk jelentkezni. es ekkor Marian egy oltari huzassal allt elo. megkerdezte hogy mi mast nezunk meg es mik azoknak a reszleti. majdnem hogy nyuszitettem, olyan kenyelmetlen volt egy ilyan szuper vizit utan elmondani a helyzetunket, a wiflingshauseri hazzal, annak az allapotaval, a megallapodasunkkal es az araval.
kis kerteles utan azert csak kikoptem, hogy azt a gyonyoru helyet nagyon jo aron, 1800 euroert tudjuk kiberelni havonta. na es ekkor Marion nekiszegezte a kerdest a foberloknek, hogy ok hajlandoak lennenek -e lejonni a mi kedvunkert 1800-ra. 2200-rol. most rajtuk volt a kenyelmetlenseg sora de lenygeben par masodperc alatt rabolintottak. en meg mondom magamban: WTF?!

igy hirtelenjeben ez a haz is abszolut realis opciova valt egyszer csak. 

es hogy mi segitett meg ezutan is a dontesunkben, azt holnap mondom el.