(felkavaro kep a bejegyzes vegen)
Bogi majdnem 10 evig volt a mi cicank. o volt az elso karacsony ajandekunk, amikor idekoltoztunk. nem volt egyszeru megszerezni, masok is akartak ot az allatmenhelyrol. aztan megis nalunk kotott ki. amikor eloszor hoztam be a hazba, folmentunk a felso szintre, becsuktam a kisebbik szoba ajtajat, a radiot ratekertem a helyi jazz csatornara es kiengedtem ot a karton dobozbol hogy egy kicsit osszebaratkozzunk.
az eleje nehez volt, Boginak sok baja volt fertozesekkel, a szeme nagyon be volt gyulladva honapokig, talan meg fel evig is. az egeszet a kokoszolaj oldotta meg vegul, meghozza borzaszotan nagy mennyisegben. azaz annyit kentem a kis pofajara, amennyit csak elbirt.
hamar felnott, csak par evbe telt es mar o uralta az utcat. hulyen hangzik, de annyibol igaz, hogy az egyik szomszed csalad, mikor meg nem ismertuk egymast, csak polgarmesternek hivta Bogit. a masik eset ami eszembe jut, az az amikor folkergetett egy kozepes meretu mosomedvet a villanyoszlopra. akkor eppen idoben leptem kozbe, pont akkor amikor fol kellett ot emelni es gyorsan behozni a hazba, mielott a mosomedve eszhez tert volna jol megtepazza ot.
a gyerekek szerettek, de igazabol o a mi macskank volt. hozzank volt o szokva, mi meg hozza. no meg Nickhez, az itteni jobaratomhoz, aki sokszor felugyelte nekunk a hazat, amikor nem voltunk otthon. es ezzel Bogit is. nagyon jo baratok voltak.
Bogi gyonyoru volt, es persze most sajnalom hogy nem keszitettem rola tobb kepet. ellustultam ezzel, mert hat miert is fenykepeznek ma, ha holnap is megtehetem. aztan egyszer csak nem volt holnap.
Bogi benti es kinti macska volt. aludt a haznal, aludt a kertben, aludta az auto alatt, aludt velunk es aludt sok mas kornyekbeli hazak toveben is szerintem. messze sosem ment igazan, reggelente mindig hazajjott. ezert is volt furcsa amikor napokig, sot hetekig nem talaltuk ot novemberben. aztan egy napkiesett a kulcs a kezembol, le a bejarati lepcso melle. megkertem Lenket, hogy vegye fol, amit meg is csinalt. aztan azt mondta, there is Bogi. es tenyleg ott volt, a lepcsok alatt. ostobanak ereztuk magunkat ott pont nem neztunk es szerencsesnek, azert mert nem a szag hanem a veletlen vezetett minket nyomra. (en szedtem mar ki komposztalodo patkanyt ujegszalas szigetelesbol, ami igazan ocsmany volt). igy hat Bogit epp testtel a szokasos szepsegeben temettuk el a kert vegeben. ott most kis oltar all, festett kovek szepen elrendezve sziv alakban a szederfa mellett. idovel majd elmulik minden, feledesbe merulnek a reszletek, talan meg mi is elkoltozunk innen egyszer es az a sarok nem fog semmit sem jelenteni a kovetkezo lakonak. most viszont itt nyugszik a mi Bogink, a huseges cicank, aki csak a mienk volt es akinek csak mi voltunk az ovei. ott volt mind a ket gyerekunk szuletesenel, es ott volt Christyanne-nel amikor Gilead kiadta az utolso lelgzetet.
jo baratunk volt.
No comments:
Post a Comment