reggel nyolc elott par perccel erkeztem, hogy legyen helyem az ablak mellett. ha pontosan erkezek akkor mar csak az asztalnal van hely leulni, a nagyfiukkal es a nagylanyokkal (igazgagtok, managerek, stb.).
negyen ultunk az ablak mellett - Gordon, Matt, Charlie es en. es ez teljesen felvillanyozott.
ezek a sracok az en korosztalyomba tartoznak es mindegyikukkel nagyon joban vagyok. Gordon (akinek eredeti neve Thongphat, mivel kinai szarmazasu) a torvenyvbeli szabalyzasok betartasaert felelos osztalyon, az ugyvedekkel dolgozik. Matt a beszallitok minosegellenorzo osztalyan, Charlie pedig az ugyfelek igenyeivel foglalkozo minosegi osztalyon.
erdekes hogy mind a harman mernokok, de nem nem ebben a funkcioban dolgoznak, hanem olyan csoportokban, ahol rengeteg krosszfunkcionalis feladatuk van. az elmult fel evben ismertem meg oket, de inkabb csak az utobbi honapokban rendesen. mind a harmojukat nagyon kedvelem. ugyanis mind a harman szerenyek, segitokeszek es szolidan allnak ket labbal a foldon. sosem volt kenyelmetlen amikor valamit kerdeznem kellett toluk, egy pillanatra sem ereztettek, hogy tudatlan lennek, sot pont az ellenkezoje igaz. mindig orommel segitenek egy egy lepessel elorebb engem.
ami viszont ennel is fontosabb, hogy nagyon jo termeszetu fickoknak ismertem meg oket, akikkel akar munkan kivul is szivesen osszefutnek.
egy szo mint szaz, nagyon jo volt felismerni ezen a pentek reggelen, hogy egy evvel a kezdes utan van itt egy tarsasagom, amiben (a szaktudasom hianyaval egyutt is) teljesen otthon erzem magam. ki gondolta volna ezt?
No comments:
Post a Comment