meg mindig az empress treet,

azaz a csaszarno fat nyujjuk. azt a prazita fat, amit eloszor napraforgonak neztunk, aztan lekaszaboltam, de nem allt meg a novesben. aztan mikor mar akkora volt mint a haz es elkezdett magokat szorni, egy ejszaka kidontottem, majd folhasogattam. de persze ebbe sem pusztult el, ugyhogy ezutan beszortam epsom soval, ezt a modszert az interneten olvastam de nem igazan segitett.

masfel honapja kiastam, hogy lassam megis mifele gyokerrendszert novesztett ez a dog harom ev alatt. hat ezt.

ez most ugyan nem latszik, de a talajszint kozeli gyokerek kicsiraztak es par het alatt husz-harminc centis kinoveseket hoztak, negy-hat levellel. beszaras! ez a vegtelen fa, amit sosem lehet kiirtani. megmutattam Bobnak, akivel a konyhafelujjitast csinaljuk. es a kovetkezo alkalommal hozott magaval nehany eszkozt, amit az egyik portlandi szerszamkonyvtarbol (tool library!) kolcsonzott ki. 

mig en a konyhaban keszultem elo a projekt kovetkezo fazisara, addig o ezzel szorakozott. asott es cibalt.

mikor mar minden egyes darabot kihuzott a foldbol, gondoltuk kiegetjuk a maradekot, ami beszakadt.

egesz nap es ejjel egettunk, remelem sikerult veglegesen elpusztitani ezt a szornyeteget. ami bonuszkent jart ehhez a kalandhoz az az, hogy kiastunk egy csomo szemetet meg nehany erdekes aprosagot.

amerikaban a csatornazas elott idokben, ugyanugy ahogy barhol mashol, udvari WC-ket astak maguknak az emberek. viszont szemetelszallito szolgaltatas sem volt, igy az legtobbszor ezekbe az arnyekszekekbe dobaltak a folosleges dolgaikat. jellemzoen uvegcsek, poharak azok amik jol alljak az ido probajat a fold alatt. itt a ket legaranyasobb abbol amit elokapartunk.