"milyen volt magyarorszag?"

- szoktam hallani ezt a kerdest. igazabol nem is ertem. mit jelent az hogy milyen volt magyarorszag? milyen volt az utam, az elmenyeim? vagy milyen helyzetben van az orszag szeritem? vagy hogy van a csaladom, a barataim? vagy az utca emberenek a dolgairol mi a velemeyem? politika, kozelet, eletminoseg? megis mit kerdezel tolem?

a masik problemam ezzel a kerdessel az hogy valami egyszeru es pozitiv valaszt varnak tolem altalaban. "jo volt, orulok hogy ott voltam". ez mondjuk meg igaz is, csak kozel sem az egesz valasz. mert rossz is volt, meg mert a vege fele volt mar egy csomo elmenyem, amit legszivesebben azonnal el is felejtettem volna.

tegnap veletlenul bejott a boltba ket magyar ismerosom a gyermekukkel. a beszelgetes amit veluk folytattam, vagyis inkabb az egyikojukkel, Dvel azt hiszem elegge jol illusztralja, mi volt az egyik, legszomorubb es bosszantobb tapasztalatom otthon.

szoval D es a parja betevedt a boltba veletlenul es megkerdezte tolem, hogy vagyok. amikor az ember hirtelen kell hogy megszolaljon a masik nyelven, sokkal nehezebb jol fogalmazni, erdekes, hosszu mondatokat mondani. ilyenkor mindig az az erzesem, hogy bena magyart beszelek. valoszinuleg oka ennek az is hogy nem keszultem ra, kozvetlen elotte es utana, egesz nap, egesz heten angolul beszelek, gondolkodok. zavaros es nehezkes ilyenkor szepen es okosan beszelni, nem hogy atgondoltan valaszolni.



mindenesetre gyorsan elmondam, voltam otthon, ami eleg fura volt, de elveztem, viszont vissza is akartam jonni, illetve hogy ugy erzem most kerultem abba az emigrans fazisba amikor at kell gondoljam hol is az otthonom. aztan emlitettem dingot, majd Edwardot. erre D mondta, latta boxerunk van, illetve kerdezte hogy megis mibe halt bele Edward. mondtam, verrogbe, 42 evesen. ez megremitette ot, illetve a parja mondta is, hogy az o edesapja szinten kb ilyen idosen halt meg (azt hiszem 45-46 evesen), gyorsan le is zajlott egy szocsata elottem, amiben D jol leszurta ot, hogy bezzeg o sem vigyaz magara, mikozben ezek igazi dolgok, tenyleg meg lehet halni az otven elott.
aztan kitertunk a munkamra. elmondtam par szoval hogy mit is csinalok, meg hogy dacara annak hogy keveset keresek, a juttatasaim olyanok, mintha hat eve dolgoznek egy multinal, illetve jol is erzem magam, jo kozegben vagyok. D erre azonnal ravagta, hogy szerinte pedig mas munkat kell keresnem, pontosan mondjuk a Trader Joe's boltokban kellene dolgoznom, ahol szinten ilyenek a juttatasok, illetve tobbet keresek. en meg nem tudtam mit mondjak, csak ismeteltem hogy nekem most itt jo, neha meg tanulni is van idom. kvazi vedenem kellett az allaspontomat, ami mar csak azert is vicces, mert tavaly, amikor legutobb talalkoztunk D mondta, hogy segit majd nekem munkat talalni egy ismerosen keresztul, nekunk magyaroknak ossze kell tartani, stb. aztan persze nem hivta, vagy ha igen, akkor engem nem hivott utana. mindegy is ez, ahogy mondtam szeretek ott dolgozni ahol most vagyok.

amint ennek a beszelgetesnek vege lett, D es a parja tovabbindultak, en merges lettem, de nem tudtam pontosan kifejezni miert. talan fel oraba is kerult, hogy megertsem, mi volt itt az en problemam. nem mas, mint az pontosan az ami nekem az egyik legnagyobb bajom magyarorszaggal. hogy a legtobb esetben az ember beszelgeto tarsa igazabol oda se figyel, csak a sajatjat akarja mondani.

ime a recept, ami velem egy csomoszor elofordult otthon.

1. megkerdezi tolem hogy mi van velem, hogy vagyok. en igyekszem a oszinten es reszletesen valaszolni, diplomatikusan amennyire csak lehet, nem kritizalva se az itthont, se az otthont, vagy ha igen, akkor mindkettot. vegul is mindenhol ugyanolyan az elet, nem? jo is meg rossz is. konnyu is meg nehez is.

2. miutan ezt meghallgatja, piszok hamar magara veszi az egeszet, elmondja mit jelent ez neki, mivel ert egyet es mivel nem.
pl amikor elmondom, hogy vegetarianus a haztartas es en 80% novenyi alapu etrendem van es tok egeszseges vagyok. erre kapom a fejmosast hogy persze, ezert vagyok ilyen sovany, hogy igazabol nem is jo, sot baromsag, mindezt persze semmilyen tudomanyos alapra helyezve. azt meg persze nem hajlando eszrevenni a beszelgeto tarsam, hogy o egyreszt tulsulyos attol amit eszik, illetve azt sem, hogy a faluban alig akad valaki aki nem rakban vagy errendszeri betegsegben hal meg. raadasul fiatalon, otven hatvan evesen, kinkeservesen. en errol igyekszem nem sokat mondani, mert nem akarok okostojasnak tunni, nem akarom a messzirol hazajott ember, konnyeden kioktato hangnemet folvenni, tudom hogy mar az is cinkes sok otthoni szemeben, hogy en otthagytam az orszagot.
(egyebkent ez tenyleg egy csomoszor igy volt, azok vagtak a fejemhez hogy milyen sovany vagyok, akik rendre el vannak hizva. mintha azt akartak volna bizonygatni, hogy az o elhizasok teljesen rendben van, de en, na velem valami baj van)
(masreszt valoban le voltam fogyva otthon, az hagyjan, ekcemam is volt. meghozza olyan amilyen evek ota nem. ez stressz, faradtsag es etkezes. aztan az ekcemam ugy az otthonlet 2/3-nal eltunt, illetve amiota visszajottem, meg ebben a rohadt egy augusztusban is siman visszavettem a sulyomat. csak hogy lassatok a kulonbseget, otthon leginkabb 57 kilo voltam, itt es most 62 vagyok, majdnem 10% kulonbseg)

3. es ezutan jon a legalja. a beszelgetotarsam elmondja, hogy mi az amit en nem csinalok jol az eletemben. ahogy D is megmondta, mas munkat kell keresnem.

mennyiszer, de mennyiszer hallottam ezt. azt hogy az en eletem nincsen rendben, azt hogy miert kellett kulfoldre mennem, azt hogy miert nincs meg gyerekem, hogy miert nincsmeg karrierem, miert nem ujjitom meg a jogsit itthon, hogy miert nem eszek rendesen, hogy miert szolalok meg egyaltalan a magyar politikaban ha ilyen messze vagyok, de talan legfokepp azt hogy miert nem vagyok otthon es miert nem dolgozok a faluban, a foldon, a pinceben, stb hiszen en is meg Christyanne is ezt akarjuk igazabol, itt van a helyunk.

mit mondhatok erre?
en azt hiszem olyan ember vagyok, aki alkalmazkodik a helyzethez, az adott emberhez akivel beszel. igyekszem egy szintre hozni magam a masikkal, ugyanugy szolni, vagy hallgatni. ugyhogy legtobbszor azonnal defenzivbe mentem en is, magyarazom a bizonyitvanyomat, hogy azert nem is olyan rossz az eletem.

ami a legszomorubb talan, hogyez minden ismeretsegi koromben lejatszodott. kesztolcon, szegeden. ismerossel, barattal, rokonnal, csaladon belul. idossel, fiatallal, fiuval, lannyal. utcan, boltban, kocsmaban, otthon, buliban, mindenhol. ejjel, nappal.
szerencsere a legtobb, legkozelebbi baratom ezt elkerulte, illetve egy ido utan en sem vettem tulzottan magamra.

eltekintve az egyik hajnaltol, amikor B meglepett ezzel es olyan fejmosast kaptam, amit mar talan hat-het eve nem. ez tudom most megszakitja a bejegyzes fonalat, de oszintetlen lennek, ha nem emelnem ki, hogy lehet ezt jol is csinalni, ehhez viszont alapvetoen jo szandek kell, amit okosan es korulmenyesen atgondolt felvezetes kiser, amiben nem az a lenyeg, hogy a masik felsorolja az en hibaimat, hanem inkabb az hogy segiteni akar ott, ahol latja, el vagyok akadva az eletemben. ritkan jar ki az embernek atuto ereju konstruktiv kritika, ami valoban elorebb loki az eletet. ugyhogy szerencsesnek erzem magam, hogy ezt megkaptam, vannak olyan barataim, akik nem felnek kimeletlen igazsagokat a fejemhez vagni, amikor kell. hogy ez a beszelgetes mirol szolt, azt annak vegtelenul szemelyes termeszete miatt nem mondom el.

lehet csak arrol ven szo, hogy amiota ket nyelven elek, teljesen magvaltozott a szavakhoz, mondatokhoz, beszelgetesekhez valo viszonyom. ezert is veszem ilyen komolyan ezeket a beszelgeteseket. tudom milyen ez, az egyetemen en is sokszor megmondtam masnak, szerintem mit kene csinalnia, hogy kene elnie, mivel oldhatja meg a problemait. ma mar nagyon ovatos vagyok ezzel, a legtobb esetben nem gondolom hogy nekem barmi jogom is van ahhoz, hogy mas eletbe beleszoljak. ha meg igen, akkor igyekszem atgondoltan, ovatosan szolni. ezert is esett ilyen szarul, hogy nagyon sokan meg pofatlanul, onfejuen vesznek fel egy ilyen kioktato hangnemet barmilyen kozegben, barki fele.