hogy minden masodik vasarnap kis csaladi vacsorat tartunk. no persze nem a verszerinti, hanem a valasztott csaladnak, ugyanis se Christyanne anyjal se C occsevel effektive nem kozoskodunk most mar. akik eljonnek leulni az asztalunkhoz (vagy inkabb a hatso kertbe), az emme, liz, edward, beth es katrina. illetve most eloszor brian, liz baratja.
C szokott fozni, en a borokat bontom meg a lemezeket cserelgetem a lemezjatszon. az utobbi heten viszont igyekeztunk nem meginni egy uveg bort estenkent, igy tegnap nem is volt semmi ket soron kivul amit felajanlhattam volna. persze Beth hozott egy uveggel, aztan mikor edward megerkezett es folmerte a helyzetet, elment a grocery outletbe, onnan hozott meg negy uveget.
jopofan szoktak alakulni ezek az estek, de egyre tobbszor kerul a kozepponta valami buta esemeny, aminek kapcsan meg kell fegyelmezni, vagy legalabbis egy kicsit ki kell oktatni emmet. nyolc eves, ergo egy idegesito kis seggfej. persze az anyjanak husz centit sem megy a megrendszabalyozas (hogyan is menne, ha sajat magat sem tudja karban tartani), ugyhogy edward, beth es christyanne. ok szoktak ezt intezni. meg neha en.
eleg fura, hiszen nem tudom mi kozom van ehhez a pici lanyhoz, akivel kapcsolatot sem tudok nagyon kotni, mert nem olyan emberre latszik cseperedni, akivel baratsagot tudnek apolni a jovoben. persze nehez a gyerekkor, de az onzestol, a manipulaciotol, meg a hisztitol nem lesz konnyebb, meg ha emmenek ugy is tunik. marpedig nekem ugy tunik, hogy emme eletet ezek a magatartasformak szovik at.
Christyanne ram szokott szolni, hogy nekunk, felelos felnotteknek igenis az a feladatunk, amennyire lehet a jo iranyba tereljuk a gyermeket. ez meg is tortenik amikor velunk tolti az idejet, de az elso ket ora tipikusan damage control. le kell hozzuk ot a hisztirol, enni kell valamit amiben nincs cukor.
en ebbol a korbol leginkabb kimaradni szoktam, mert nincsen sok turelmem a pimaszsaghoz, az ertetlenkedeshez, a beszelgetes elterelesekhez illetve a mindenfele egyeb manipulacios kiserletekhez. utana viszont igyekszem en is beledobni a ket centet a kalapba, azaz megdicserni emmet ha valami jot csinalt, illetve kerdore es felelossegre vonni, ha az ellenkezojet. sajnos ez utobbi a jellemzo, ami meg akkor is cinkes, ha csak nyolc eves a gyermek, az erzelmi es intellektualis szintje ugyanis kb egy otevese, esetenkent egy haromevese. de hat egy kaotikus anyaval, apa nelkul igy megy ez.
tegnap egy borospoharat rugott fel es tort el, kb harom perccel azutan hogy konkretan meg lett kerve, ne hintaztassa a labait, mert a vegen felrugja a poharat. fel is hordultunk, mi felnottek, hogy na latod, nem errol beszeltunk az iment? emme meg kozben tovabb rugkapalt es felrugott egy vizepoharat, amit szerencsere nem tort el. ugyhogy ezutan 15 perc bunti-mosogatas kovetkezet.
Az én tapasztalatom az, hogy egy gyerekből nem feltétlenül olyan felnőtt válik, mint amilyen ő gyerekként. Természetesen lesznek tulajdonságai, amik megmaradnak, de lesz (lehet) olyan, mi teljesen megváltozik. Én emlékszem saját gyerekkori tulajdonságaimra, és van, ami már egyáltalán nem jellemző rám. Szóval ne írd le a kiscsajt azért, mert most nem jófej. És hát igen, ha rossz háttérből jön, akkor elég nagy hátránnyal indul az életben, ilyenkor nektek kell többet segíteni. Persze nem gondolom, hogy muszáj lenne neked ezért már rögtön szeretned is őt, de azért biztos jó lenne mindkettőtöknek, ha javulna a kapcsolatotok.
ReplyDelete