mostanra megszokotta valt

hogy minden masodik vasarnap kis csaladi vacsorat tartunk. no persze nem a verszerinti, hanem a valasztott csaladnak, ugyanis se Christyanne anyjal se C occsevel effektive nem kozoskodunk most mar. akik eljonnek leulni az asztalunkhoz (vagy inkabb a hatso kertbe), az emme, liz, edward, beth es katrina. illetve most eloszor brian, liz baratja.

C szokott fozni, en a borokat bontom meg a lemezeket cserelgetem a lemezjatszon. az utobbi heten viszont igyekeztunk nem meginni egy uveg bort estenkent, igy tegnap nem is volt semmi ket soron kivul amit felajanlhattam volna. persze Beth hozott egy uveggel, aztan mikor edward megerkezett es folmerte a helyzetet, elment a grocery outletbe, onnan hozott meg negy uveget.

jopofan szoktak alakulni ezek az estek, de egyre tobbszor kerul a kozepponta valami buta esemeny, aminek kapcsan meg kell fegyelmezni, vagy legalabbis egy kicsit ki kell oktatni emmet. nyolc eves, ergo egy idegesito kis seggfej. persze az anyjanak husz centit sem megy a megrendszabalyozas (hogyan is menne, ha sajat magat sem tudja karban tartani), ugyhogy edward, beth es christyanne.  ok szoktak ezt intezni. meg neha en.
eleg fura, hiszen nem tudom mi kozom van ehhez a pici lanyhoz, akivel kapcsolatot sem tudok nagyon kotni, mert nem olyan emberre latszik cseperedni, akivel baratsagot tudnek apolni a jovoben. persze nehez a gyerekkor, de az onzestol, a manipulaciotol, meg a hisztitol nem lesz konnyebb, meg ha emmenek ugy is tunik. marpedig nekem ugy tunik, hogy emme eletet ezek a magatartasformak szovik at.

Christyanne ram szokott szolni, hogy nekunk, felelos felnotteknek igenis az a feladatunk, amennyire lehet a jo iranyba tereljuk a gyermeket. ez meg is tortenik amikor velunk tolti az idejet, de az elso ket ora tipikusan damage control. le kell hozzuk ot a hisztirol, enni kell valamit amiben nincs cukor.

en ebbol a korbol leginkabb kimaradni szoktam, mert nincsen sok turelmem a pimaszsaghoz, az ertetlenkedeshez, a beszelgetes elterelesekhez illetve a mindenfele egyeb manipulacios kiserletekhez.  utana viszont igyekszem en is beledobni a ket centet a kalapba, azaz megdicserni emmet ha valami jot csinalt, illetve kerdore es felelossegre vonni, ha az ellenkezojet. sajnos ez utobbi a jellemzo, ami meg akkor is cinkes, ha csak nyolc eves a gyermek, az erzelmi es intellektualis szintje ugyanis kb egy otevese, esetenkent egy haromevese. de hat egy kaotikus anyaval, apa nelkul igy megy ez.

tegnap egy borospoharat rugott fel es tort el, kb harom perccel azutan hogy konkretan meg lett kerve, ne hintaztassa a labait, mert a vegen felrugja a poharat. fel is hordultunk, mi felnottek, hogy na latod, nem errol beszeltunk az iment? emme meg kozben tovabb rugkapalt es felrugott egy vizepoharat, amit szerencsere nem tort el. ugyhogy ezutan 15 perc bunti-mosogatas kovetkezet.

kert 2012 07 23

ebbol a paradicsom-novenybol (tomatio) kettot ultettunk.
az egyik elpusztult par het alatt. ez meg:

ez itt Ripley

a szomszedek kislanya.

kb egy eve laknak itt mellettunk. o egyike azoknak a gyerekeknek akik lotuszkent lepik be a malnabokrainkat amikor azok elkezdnek gyumolcsot hozni. viszont a tobbiekkel ellentetben, Ripley lenyegeben atszokott hozzank, szinte minden masnap Christyanneval log. vagyis hogy konkret legyek: setaltatja a kutyat, kicsit gazol a kertben, vagy eppen segit szonyeget tisztitani. mint itt:

--------------------------------------

bogi fogott egy dagadt egeret a komposzthalom mellett.

a buszon par hete

volt negy lany. fiatalok, talan 20 evesek is alig lehettek. egy babakocsi volt veluk, elottem ultek valamivel, sokat nem lattam de ami igazan furcsa volt az az hogy hallan sem hallottam oket. vagy fel rat utaztak a buszon egy hangos szo nelkul. mikor folszallt harom masik lany. azok bericsajzotak az egesz utasteret helyettuk is, de ez joval kevesbe volt erdekes mint ez a negy fiatal lany. ugy tunt mintha valami komoly tragedian mentek volna keresztul, csak nehany szot szoltak egymashoz, azt is halkan, sokkal inkabb figyeltek maguk ele vagy igazitottak a babakocsit egy kicsit.

egy ideig azt hittem hogy valamelyikuk terhes volt, szult es feladtak a babat adoptoptalasra, most pedig mennek hazafele. aztan amikor leszalltam meglattam hogy a pici baba veluk van. nem tudom nem azt gondolni hogy ez volt az elso ut haza a korhazbol. meg ha logikusan azt is kellene gondolnom, hogy a szulok viszik haza az ember lanyat es annak ujszulott gyermeket a korhazbol normalis esetben. persze nem minden eset normalis, noha a lanyok egeszen normalisnak tuntek (se szegenynek, se gazdagnak, se bolondnak, se zseninek). 

azota tobbszor is eszembe jutottak es meg mindig azt gondolom hogy ez lehetett a hazaut a korhazbol. a szoke, rasztatincses lany (az anyuka), az ujszulott es a bajtarsak. talan mindenki valami mason, de talan mindannyian a felelossegen gondolkodtak. az hogy az apa hianyzott a tarsasagbol, nekem ezt tetszik alatamasztani.

"csak csekk, csak csekk, csak csekk"

ime a budapesti panaszkorus. zsenialis.

a kelet washingtoni sivatagban

nyaraltunk iden is. ugyanott, ahol tavaly ilyentajt, Edward szuleinek telken, a prefabrikalt, valamelyest vadnyugati stilusu kabinban.

a columbia folyovolgyon keresztul vezetett oda az ut

az mindket oldalan komoly kereskedelmi forgalom zajlik

deli oldal

emme szuletesnapi tortajat

megint Christyanne csinalta. kicsit kevesebb cukorral mint tavaly. en malna suninek neveztem el az eredmenyt:

csomagolopapir hijjan, a kertbol szedtunk leveleket az ajandekokhoz.

A világűr északról, délről és felülről