lediplomaztam

befejeztem a masodik mesterkepzesemet. 

2015 augusztusaban kezdtem el ujra egyetemre jarni. ekkor takaritokent dolgoztam a Portlandi Egyetemen (University of Portland). ez egy elegge gany munka volt, szinte ketsegbeejtoen. koleszos egyetemsitak utan takaritottam, hordtam ki a szemetet es az ujrahasznositast. ket jo dolog tortent ekkor. egy, hogy megismerkedtem Nick-kel, aki maig jo baratom. ketto, hogy tanacstalansagomban besetaltam az uzleti iskola ajtajan, beszelgettem ket irodistaval es pikk-pakk beirattak egy kurzusra amit az egyetem fizetett. 

most, hat evvel kesobb, tul vagyok 13 kurzuson, egy csomo hazi feladaton es vizsgan. sok uj ismeretseget szereztem a diakok kozott, osszehaverkodtam a tanarokkal is ezeken az sokszor idegesitoen nehez kurzusokon. 

itt egy olyan uzleti kepzest vegeztem el, ami az adatmanipulacio korul koncentralodott. hogyan epitsunk adabazist, hogy modellezunk trendeket, hogyan szamoljunk kritikus utvonalat a termelesben, hogyan oljdunk meg problemakat programozassal, szimulacioval, stb. volt persz mas is (projekt menedzsment, minoseg menedzsment es folyamatabrak, IT audit, az innovacio es a technologia osszefonodasa), de a vegere azt mondhatom, hogy egy fajta business analyst kepzest adtak ezek az evek. a program hivatalos cimpe pedig Master of Sciences in Operations and Technology Managment.

vegul 99.25%-os teljesitmennyel vegeztem a tanulmanyaimat. lenyegeben volt egy kurzus ami 5-os ala lett, a tobbi meg mind 5-os. bar itt nem igy szamolnak, de erre lehet atforditani. ez igy kicsit meglepoen hangzik, hiszen amikor Angolra jartam Szegeden, akkor sokszor orultem a 4-esnek vagy a 3-asnak (nana, foleg linguisztikbol). itt viszont csak egy-egy kurzust csinaltam fel evente, igy volt energiam es akaratom arra, hogy minden tudast kifacsarjak a kurzusokbol, es ha valamiben elakadtam, akkor atbeszeljem a tanarokkal, akik vegig nagyon is segitokeszek voltak. itt szeretnem megkoszonni az oktatast Mike Eomnak, Naveen Gudigantalanak, Travis Luckeynak, Sam Hollowaynek, es Gary Mitchellnek.

amit meg ezen kivul kaptam az egyetemtol, az az volt hogy megismerkedtem Jonathannal, akitol az elso munkamat kaptam a Daimlernel. ma a harmadik munkamnal tartok, amirol irok majd nemsokra, mert ott is van ujsag. egy szo mint szaz, karriert szereztem az iskolapadon keresztul. ugy ahogy ez a konyvekben meg van irva.

vegul pedig azt kell megjegyeznem, hogy ezt az egeszet ket munkahelyem fizette. maga az egyetem mert ugye ott dolgoztam, aztan pedig a Daimler. osszessegeben kb 50,000 dollart. ami nevetsegesen nagy osszeg egy diploma megszerzesert, nem is csoda, hogy csak a gazdag gyerekek jatszotere ez itt, Amerikaban. vagy a rafkosoke, mint en, akik masok tamogatasabol vegzik el a kepzeseket. egy szo mint szaz, nagyon halas vagyok ezeknek az intezmenyeknek, nelkuluk eszembe se jutott volna ebbe belevagni.

most pedig vege. nincs tobb Harvard Business Review, nincs tobb hazi feladat, nincs tobb uj excel funkcio, nincs tobb kedd es csutortok esti ora, ami 7-tol 10-ig tart. szoval sokkal jobban erzem magam.