mindennapok koronavirus idejen

minden rendben van velunk, egyukunk sem fertozott.
ahogy valoszinuleg ti, ugy mi is lenyegeben teljesen bezarkoztunk.

nehezen indult a dolog. Eszmet viselte meg a legjobban talan, mivel o a leginkabb szocialis karakter a csaladban. az elso napokban volt siras, uvoltozes, szomorusag amiatt, hogy nem tudott a barataival jatszani. ezt az nehezitette meg nagyon, hogy volt negy-ot gyerek az utcaban, aki ugyanugy szaladgaltak fel-ala, mint ha mi sem tortent volna. Eszme meg csak nezte ezt az udvarbol vagy az ablakbol. (minket is frusztralt, felelotlennek tartotottuk, foleg persze a szuloket. azota a szmuk lecsokkent haromra, tovabbra is elegge idegesito.)



aztan ahogy eltelt egy het, ket het, kicsit ellaposodott a kinti tevekenyseg, eleredt az eso, fujt a szel, es a legtobben bealltak az uj normara. aztan ahogy vege lett az esos idoszaknak, kisutott a nap, es elkezddtunk a kerben bogaraszni (szo szerint is), lehet az udvaron hevereszni a haloagyban, lehet fenykepezni a szilvafan leveltetveken lakomazo katicabogarakat, lehet nezni a naprol napra nagyobbra nyilo szines tulipanokat. es szerencsere a hazon belul is el tudjuk foglalni magunkat (jatek, festes, trampulinon ugralas, zene es hangoskonyv hallgatas, tarsasozas, szinezes, hazi feladat, varepites, bujkalas es a tobbi). mindezt persze Christyanne felugyeli, en meg dolgozok.

a Daimlernel nem allt meg az elet. kicsit talan docogosen, de mindenki belelendult a tavmunkaba. ebben segit az hogy amugy is sok munkat vegunk telekonferenciakon keresztul. ami nekem huzos volt az elso par napban, az helyem  megtalalasa volt. eloszor a hazon belul akartam valamifele felasztalt barkacsolni magamnak, de az hamar kiderult, hogy ezt a gyerekektol teljesen foloselgesen kerem majd, hogy maradjanak csondban amig en csapatmunkat igazgatok, nyolc emberrel a telefonon.

ugyhogy jott a lakokocsi, ami teljesen bevallt. a wifi nagyszeruen eleri az udvarnak ezt a felet, az ajtot be lehet csukni, felasztal van, sot mar novenyeket is hoztam be hogy tisztitsak nekem a levegot. amikor kicsit begorcsolok az egyhelyben ulestol, akkor veszek 15 perc szunetet, nyujtok, ugralok a trampulinon vagy elmegyek egy rovid setara az utcaban.

ahogy mashol is, nalunk is leallt a gyartas egy idore, es most sokan dolgoznak azon hogy amikor ujraindul akkor mindenki hat lab tavolsagra el tudjon kulonulni a kollegakotol. en a tervezo osztalyon dolgozok, szoval minket ez nem nagyon erint, sot mivel en a mar szeriaban gyartott kamionok minosegevel foglalkozom a munkam teljesen biztos. amikor uj termekek nem jonnek le az osszeszereleo sorrol, akkor az utakon levokre kell koncentralni. szoval a munkam biztos.

(amiota ezt eloszor leirtam, ujraindult a termeles es valoban jol megcsinaltak az elkulonitest a gyarakban.)

mellekesen megjegyzem, hogy szerintem a ceg nagyon jol kezeli a helyzetet. a vezerigazgatonk minden nap egy emailt mind a ~30,000 alkalmazottnak, amiben a jarvany, a ceg es az iparag helyzeterol oszt meg aktualis reszleteket. az egyik ilyen az volt, amikor kozolte, hogy az igazgatotanacs tagjai az ev vegigig feladjak a kerestuk 20%-at, a felso vezetes pedig 3 honapra a keresete 10%-at. ezzel is ovva a ceg financialis allasat. ezt en nagyon tiszteletre meltonak tartottam, meg is irtam Rogernek (a vezerigazgato) valaszlevelben. amire pedig masnap halasan valaszolt es jo egeszseget kivant.

munka utan pedig a nap vegen jo is meg nem is, hogy nem kell hazaingazni a biciklivel. nagyon megereztem az elejen hogy kiesik 1 ora aktiv edzes a napombol. ugyhogy foltettuk az utanfutot a biciklire, a gyerekulest a masikra es minden este elmegyunk negyen bringazni. ez most, a meleg napsutesben igazan szuper.

szoval ahogy mondtam, jol vagyunk. ami nagyon faj kozben az az hogy nem fogunk tudni iden hazamenni. pedig hogy keszultunk ra! mar terveztuk a programokat, mammamek megszereztek a medencet amit folallitanak a hatso kertben, neztuk a Bruno konyvet, hogy mit szeretnenk latni Budapesten... szoval ez a dolog egyik szomoru oldala.
a masik pedig az hogy az ev vegeig nem lesz iskola, es igy nem nehezen fog beindulni a kovetkezo ev, amikor Eszme az elso osztalyba fog jarni. igyekszunk hazi feladatokat csinalni vele, olvasni, szamolni, de azert ez nagyon konnyed az felso csoportos akadamiai szigorhoz kepest (elegge brutalis elvarasai vannak az ovononek).

a kovetkezo postban folteszek majd kepeket, hogyan is telnek a napok velunk.