Christina szomszedtol

kaptunk sok-sok gyerek magazint az utobbi idokben. High Five-ot es Ranger Rick Junior-t. Eszme nagyon szereti oket es mi is. szinte minden masnap be tudunk csempeszni a napirendjebe egy orat, amit azzal tolt hogy vegiglapozza oket ujbol es ujbol. van bennuk jatek, tortenet, rejtveny, vicces kep, es meg spanyol nyelvlecke is. a Ranger Rick Juniorban pedig rengeteg allatos tanulnivalo.

amikor csutortokon en vagyok csak otthon Eszmevel, akkor en rendre ekkor tudom kitakaritani a konyhat, az also, meg a felso szintet. Eszme felul a kanapera, beteritem ot egy pokroccal, melle teszek egy kupac magazint es meghallgatjuk a balna enekeket. nagyon szeretem ezt, mert en is meg o is teljes mertekben tudunk fokuszalni a dolgunkra es kozben figyelni is egymasra.

egyebkent van a csomagban egy magyar magazin is, amit Kati kuldott szegedrol, a cime most nem ugrik be, de azt hiszem a DelMagyar gyermek magazinja. azt is szereti Eszme, az egyetlen dolog amit ki szokott dobalni belole, azok az en Harpers-eim, amiket azert tettem bele, hogy kicsit hozzaszoktassam ahhoz is, amit Bapu olvas. vagyis hozzaszoktassam ahhoz, hogy azok bizony unalmas, sok betus, keves kepes magazinok es egyaltalan nem eri meg kirangatni oket Bapu kezebol, amikor o nyujtozkodik el a kanapen.

Eszme enekel

Eszme meggyogyitja az allatkait

Eszme elso ket vicce

amikor elmagyaraztuk neki, hogy kint a kacsahaz kornyeken vannak patkanyok (hat az mar csak ilyen, foleg ket folyo kozott, ahol mi vagyunk), akkor o azt mondta:

I chase them, I catch them.. and,... and,... and... pour water on their butts.

(Megkergetem oket, megfogom oket, es,... es,... es... vizet ontok a fenekukre)

------------------------------

Mostanaban C hozott haza nehany gyumolcsos popsicle-t (jegfagyit). mondanom sem kell, ez nagyon bejon a gyermeknek. de annyira, hogy ma azzal kelt a delutani szunditasbol hogy:

I lick my pops not my poops. 

(Inkabb nyalom a fagyimat, mint a kakimat)

"sometimes I sad"

van Eszmenek egy satra a felso szinten. semmi bonyolult, csak ket szek egymastol egy meterre es egy lepedo kihuzva rajtuk.ezzel persze az volt a baj, hogy folemeszti azt az icike-picike kis nyitott teret, amink meg van a felso szinten. mar regota gondolkodtam, hogyan lehetne egy normalis satrat csinalni neki. aztan tegnap furtam egy kicsit a falba es foltettem egy fuggonyrudat ugy, hogy a rajta athuzott lepedo szep kis alagut satrat kepez a fal melett, Eszme matraca folott. pont ott, ahol a pluss allatkai sorakoznak.

nem ment szimplan, sot egyszer a fuggonyrud ra is puttyant Eszme hatara. szerencsere nem volt nehez, de a gyermek elsirta magat es anyukajat hivogatta, aki ekkor pont nem volt otthon. ram meg megharagudott egy picit persze, le is ment a felso szintrol (altalaban, amikor barkacsolok, akkor mindig kez es lab alatt van).

ugyhogy amikor keszen voltam, meglepeteskent latta a satrat eloszor. "my fort", mondta. be is maszott a lepel moge azonnal. behivta bogit is, aztan engem is. ultunk egymas mellett es egyszer csak azt mondta, hogy

"sometimes I sad."

(neha szomoru vagyok.)

oszinte, szep es nehez mondat ez. meglepett nagyon.

ez volt az elso alkalom, hogy angolul probaltam vele beszelgetni. nem akartam, hogy a nyelv egymas megertese koze alljon. kerdezni probaltam hogy miert szomoru neha, hatha enyhiteni tudok rajta. aztan amikor Christyannenek elmondtam, akkor o azt kerdezte, hogy mondtam e neki, hogy ez teljesen rendben van, neha mindenki szomoru. 

hat nem, sajnos nem. jo lett volna ha ez jut eszembe.