etelmergezest kaptam penteken

es ez be is tett az egesz hetvegenek rendesen. valoszinuleg egy pakk elore-csomagolt rizses kaja volt az, amit a szokasos boltunkbol szereztem be, es mindenfele korultekintes nelkul le is kuldtem
.
delutan elkezdett fajni a gyomrom, de nem volt semmi mas aggaszto, gondoltam elmulik. elmentem kondizni is, ami igy utolag nezve nem volt az egyik legjobb otlet, hiszen barmilyen izmot is feszitek meg, a hasfal is feszulni fog vele egyutt. mindenesetre ezt a kenyelmetlenseget meg kibirtam, nem is gondoltam hogy este lefekves utan egy oraval ki kell ugranom az agybol es rohanni a furdoszobaba. elobb a fosas, aztan a hanyas jott ram. ami ijeszto volt, hogy allaguakt tekintve nem volt nagy kulonbseg. szenvedtem egy husz percet, gyakori wc oblitesekkel, majd jol kimerulve visszamasztam az agyba. C a felso szinten aludt, mert o beteg, valami fura allergias tudo baja van, szerencsere nem veszes, csak lassan mulik, sok kohogessel. egyszerubb volt kulon aludni most, illetve igy legalabb nem zavartam fol ot ezzel a dologgal.
csak hogy a gyomrom tovabbra is fajt. olyan volt mintha kavicsokat orolnek odabent. alig husz perc mulva rohantam ismet, ezuttal mar joval kevesebbet, de annal aggresszivabban okadva. teljesen kimerultem a vegere.

amikor harmadjara is ramjott a menes, mar rendesen benne voltunk az ejszakaban, de nem birtam tovabb muszaj volt C-t folebresztenem, mert kezdett nagyon komollya valni ez a kihivas. Christyanne szerencsere mar latott ilyet, ugyhogy le tudta gyozni a megremulest, ami urra lett rajta mikor eloszor meglatta, hogy teljesen feher vagyok, es mintha joval sovanyabb is. nem csoda, akar harom kiloval is kevesebb lehettem ekkor mar. no meg persze razott a laz, vacogtam mintha a tundran lennek.

nagy nehezen osszeszedtem magam annyira hogy beszelni tudjak es megkertem C-t hogy engedjen vizet a kadba, mert nekem most furdenem kell. mindenem nehez volt es fajt is egyszerre. olyan mintha a csontjaim nem birnak el a hust mert olyan nehez, es leszakadni keszulne.

ugy egy orat voltam a kadban aztan nagy erofeszitesekkel kimasztam, majd az agyban szenvedtem tovabb. a vacogas es a fajdalom mind megmaradt, csak kicsit merseklodott. aztan persze azert sikerult elaludni.

szombaton ugyan mar hanyas nem, csak fosas volt, de se enni, se maszkalni nem tudtam. felorankent aludtam el fel vagy egy orakra, azzal a problemaval kuzdve mindig, hogy ha a hasamon fekszem akkor az bizony fajni fog. a lazam merseklodott es delutanra egy masodik furdo utan mar setaltam a hazban nehany kort. ez nem tartott tul sokaig, ot ora fele mar megint az agyat nyomtam es semmihez sem volt erom, se kedvem. inni tudtam, illetve az Emergen-C pezsgotablettakat is toltam, de enni, azt nem ment. nehany kekszet, egy kis fott krumplit meg repat, es kesz.

most vasarnap este hat ora van, kb harom oraja vagyok nem pocsekul, nem rosszul, nem betegesen. setalni voltunk a kutyaval, a konyvtarbol dvd-ket kolcsonoztunk ki, a konyhat is kitakaritottam (ez egyebkent az egeszseges mivoltom merceje - ha rendetlen a konyha, annak gondolkodas nelkul nekiallok). holnapra minden visszaall a regi kerekvagasba. rendesen fogok enni, elkezdem visszaszedni a eldobalt kilokat, es kilometereket.

ami miatt ezt reszleteiben megirtam, az nem egy gusztustalansagi rekordkiserlet hazon belul, hanem az hogy lenyegeben orulok annak hogy ez megtortent. ket dolog miatt is. az egyik pofon egyszeru: akkor tudja csak igazan ertekelni az ember az egeszseget, ha egyszer csak nincs. en erre amugy is kinosan ugyelek, amennyire lehet egeszsegesen elek, meg ha ezert sok kirohogest meg lenezo legyintes is kapok. ez a hetvegi kilenges meg igy is jol helyretett.

a masik az hogy kozben rengeteget gondoltam a tokodi mamamra (nagymama), az elsore a ketto kozul akik alig masfel ev kulonbseggel haltak meg rakban. tokodi mama nem korhazban, hanem otthon, minalunk toltotte az utolso honapokat, az utolso negyet hogy pontos legyek. ez alatt ketszer latogattam meg, harmadjara mar a temetesre mentem. az allapota elegge szornyu volt, az a fajta undorito rak volt, ami lenyegeben felfalja az embert. kinyirja a gyomrodat, es idovel elfogysz. barmi, amitfogyasztasz, az perceken belul kijon. a gyomrod folyamatosan dolgozik, amolyan nagymosas jellegu hangokat hallatt megallas nelkul es faj, de kurvara faj. se enni se inni nincs az embernek kedve, se mozdulni, es meg ha a legjobb akarattal is noszogatjak a tobbiek, akkor sem megy. sot idovel csak rosszabb lesz, mert valoban ugy elgyengulsz mintha egy hatalmas kovet ciplenel.
azt hiszem most mar valamennyire ertem ezt. egyszer korabban volt egy komolyabb gyomorrontasom, akkor is eszembe jutott a mama, gondoltam milyen rohadt egy dolog ez, hogy ilyen nehez egy gyomorfajas, neki meg honapjai voltak ezzel. hat most megvolt a teljes elmenyskala, nem gondolom hogy sok minden elmaradt volna azokhoz a tunetekhez kepest amiket en lattam rajta. megertem a pelenkat, megertem azt hogy elfarad az ember, amikor mar fel oraja csak nincs mit kihanyni, de azert meg mindig kell, megertem milyen az amikor nehez lepni egy lepest is.

meg egy dolog, ami eszembe jutott neha, hogy szinten ide kapcsolodik. most hogy lenyegeben atelhettem ket napig azt, amit a rakos es mas halalos betegekenk el kell szenvedniuk hosszan elnyujtva egyre nagyobb a szimpatiam az eutanazia irant. death with dignity - halal meltosaggal.