es akkor vegezetul itt van par dolog amit a lanyok mondtak a kesztolci tavaszolasrol:
Eszme:
Mammam, nekem is jon ki a konnyem.
(ezt akkor mondta, amikor indultunk az autoval vissza a repterre, koran hajnalban)
I wish that we that Mammam would come with us to our house.
Azaz:
Barcsak Mammam, haza tudott volna jonni velunk.
(ezt ma mondta)
Lenke:
I miss Mammam and Papa. It does not feel like home without them. I felt so home at Mammam's house, and now I don't.
Azaz:
Hianyzik Mammam es Papa. Nem erzem otthon magam nelkuluk. Mammam hazaban nagyon otthon ereztem magam, most viszont nem.
(ezt ket hettel a hazaerkezes utan mondta)
nagyon jol ereztuk otthon magunkat, meg ugy is, hogy igencsak tempos volt az a hat het. negy ev kihagyas utan persze termeszetes hogy mindent bele akar zsufolni az ember abba a par hetbe. nehany kepen latszik is hogy mennyire elfaradtunk a vegere. ugyan nem tettem ide fol, de amikor az utolso nagy kirandulsra mentunk a falu fole, akkor Lenkek a szemei sotet taskasak voltak, nem is csoda hogy cipelteti magat az egyik kepen Papa nyakaban.
ha sikerul mostantol evente mennunk, az szerintem nagyon sokat fog dobni az lanyok nyelvtudasan es ket-lakisagan. akar innen megyunk, akar majd nemetorszagbol. jo latni, hogy otthon erzik magukat, a Szent Istvan utcaban.
