Van a Ketagu hegyen egy nekem kedves túraútvonal, megmaszando emelkedővel, mini "fennsikokkal", szép kilátópontokkal. Persze ez nem egy hegy, hanem egy nagyobb domb, amit egyre jobban felfedezek. Nemrég még az egyik végére is elmentem, oda, ami gyakorlatilag egy mészkőbánya.
Tudjatok, nagyon szeretem ezt a terepet:
ez is egy nehez ev volt, pedig azt gondoltuk hogy az elozo utan mar csak konyebb lehet. 2023 elso feleben nagyon sok stresszel es kifaradassal levezenyeltuk az USAbol elkoltozest, a masodik feleben meg a nemet letelepedesi burokracia aknamezojet navigaltam, ami legalabb annyira vilaghiru mint a nemet "Angst" sztereotipiaja.
aztan 2024-ben ez ment tovabb. ez az ev eloszor az itteni iskolarendszerbol valo sulyos kiabrandulast hozta, majd Christyanne rak diagnozisat, az itteni kulturalis huvosseg, kicsinyesseg es itelkezo jellem kiismereset, az nemet gazdasag es azon belul is az autoipar kozelgo valsagat.
mikro szinten viszont, csaladalig nem panaszkodhatunk egyaltalan.
- a mostani otthonunk a legjobb haz amiben valaha laktunk,
- adoptaltunk egy kiskutyat,
- a rak kezeles elso osztalyu volt,
- a munkam teljesen biztonsgaban van,
- a lanyok szeptembertol egy uj iskolaban vannak, ahol angolul is tudnak tanulni,
- es jo par baratjuk is van mar itt
- vegre elinditottam Eszme blogjat
mielott elmerulok a reszletekben, behozok ide meg egy fontos perspektivat.
ugyan nem erezzuk magunkat itt otthon, de ugyanakkor otthontalannak sem gondoljuk magunkat. nem erezzuk azt hogy Portlandet mint otthont elveszitettuk volna, illetve Kesztolc kozel van, ami most mar a lanyoknak szinten otthont jelent. hogy mi jon ezutan, az meg teljesen nyitott kerdes.
az anyagi es karrier beli helyzetemhez kepest kifejezetten sok lehetoseget tudunk merlegelni. a vegen persze lehet hogy csak egy-ket realis opcionk marad, de az biztos hogy ezuttal sokkal jobban at tudjuk gondolni a kovetkezo lepest, mint az elozo alkalommal.
