Van a Ketagu hegyen egy nekem kedves túraútvonal, megmaszando emelkedővel, mini "fennsikokkal", szép kilátópontokkal. Persze ez nem egy hegy, hanem egy nagyobb domb, amit egyre jobban felfedezek. Nemrég még az egyik végére is elmentem, oda, ami gyakorlatilag egy mészkőbánya.
Tudjatok, nagyon szeretem ezt a terepet:
Általában csak gyíkokat és különféle bogarakat látok ezeken a túrákon. De ezúttal egy juh- és kecskecsordába botlottam. Ez elég furcsa és váratlan volt. Csak legelésztek és rohangáltak, vagyis inkább menekültek előlem, ahogy közeledtem. Aranyosak, az biztos. Egy barátomtól tudtam meg, hogy ez egy vad csorda... pár évvel ezelőtt megszöktek a gazdájuktól, és azóta vigan élnek ezeknek a domboknak a gerincén. Fura, de aranyos dolog ez. Szóval ez volt az én egyedül töltött túrám husvet elott.
Husvet vasárnap pedig felvittem a lanyokat (Christyanne, Eszme, Lenke, Bodza) ugyanide. A túra első harmadát már látták korábban, mivel azt a területet már alaposan felfedeztük. A lányok nagyon szeretik, főleg, ha erős szél fúj. Eszme imádja ilyenkor sárkánynak vagy farkasnak képzelni magát, és kiabálni/morogni/üvölteni a nagy nyílt téren. Nagyon otthon érzi magát itt. Ahogy mondtam, elvittük Bodzát is. O is nagyon szeret az erdőben rohangálni is.
A túra nagy része nagyszeru volt. Ismét sok gyíkot láttunk, és néhány újfajta bogarat is. Ezekrol majd egy masik poszt fog keszulni.
A dombon sok birka- és kecskeürülék is volt (az a csorda nagy, több mint egy tucat állat), es Bodza nagyon raallt a szagokra, illetve ahogy a kutyák szokták, meg is megkóstolgatta a ürüléket. Yeah, undorító. Egyetértek.
Másfél óra túra után elkezdtük hallani a birkabegetest, a csorda valahol a közelünkben volt. Gondoltam, nagyszerű lesz megmutatni a gyerekeknek. Amire viszont nem számítottam, az az volt, hogy mennyire bele fog ebbe allni a kutya. Amint meghallotta őket, berohant a hegyoldali sziklas erdőbe. Aztán egy perccel később a csorda pánikszerűen elszaladt mellettünk, Bodza üldözte oket. Egyértelmű volt, hogy vadász uzemmodba kapcsolt. Vérre ment.
A lányok sikoltozni kezdtek, Christyanne-nel kiabáltunk, és óvatosan, de a leheto leggyorsabban futottunk a jelenet után. Hogy tisztázzuk, ezek a hegyoldalak nagyon meredekek, könnyű megcsúszni és eltörni a lábadat vagy a karodat. Megpróbálni elkapni egy vérszomjban orjongo kutyát, miközben a gyerekek sírnak és sikoltozik, és a birkák mindenfelé rohangálnak, kesz rémálom.
Körülbelül 8 percbe telt, mire elkaptuk Bodzát, miután ő maga is elkapott egy nagyon fiatal bárányt. Fiatalon par hetesre gondolok (talán). Elkezdte feltépni a bőrét a füle alatt. Szóval sok vér volt a birka körül, amikor megtaláltuk a földön fekve, alig mozogva, sokkos állapotban. Kemeny látvány volt.
Úgy döntöttünk, hogy levisszük a bárányt a dombról, és megkeressük a gazdáját, aki az elmúlt két évben nagyjából feladta ezt a csordát (ami a maga módján elég felelőtlen). Felvettem az allatot, és előresiettem, miközben a család is hazafelé tartott körülbelül 500 méterrel mögöttem. Lefelé menet összefutottam barátokkal, akik pontosan tudták, kié a juh. Telefonáltunk, és megbeszéltünk egy találkozóhelyet, ahol átadhatom nekik az állatot. Azt is javasoltam, hogy ha a bárány elpusztul, természetesen mi fizetünk érte. Különben nem tudom, mit tegyek. Mindez húsvét vasárnap történt. Felmentem a Hausbergünkhöz túrázni, és egy vérző, talán félig halott juhval a karjaimban jöttem vissza. Aztán persze egy nappal később a pápa meghalt...
Azok az emberek, akikkel összefutottam, olyan kedvesek voltak, hogy készítettek egy fotót. Csak a bárány mindkét oldalán látszik a vér, ha ráközelítünk, de a karomról is készítettem egy képet emlékül.
A bárány lefelé menet párszor felélénkült, a vérzése elállt. Remélem, még él, de még nem érdeklődtem a gazdiknál. Majd a héten megteszem.
Ami igazán vicces volt a végén, az a feszültség oldódása volt. Mindkét gyerek nagyon mérges volt a kutyára, és kifejezetten utálták. Hazafelé menet, amikor már atadtam a bárányt a gazdainak, elkezdtem káromkodni. A gyerekek azonnal azt mondták: ez most oke, nem kapok penzbüntetést (szeretnek ezzel a csesztetni). Szóval fordítva is felajánlottuk, azt mondtuk, hogy rendben van most káromkodni, hogy kiadjuk magunkból a dühünket, a kétségbeesésünket, a bánatunkat stb. Végül is épp most látták, ahogy egy bárányt majdnem lemészárol egy családtag.
Ezzel Lenke at is vette az iranyitast. Kiköpött egy maréknyi hülyeséget (Fuck poop, etc...), aztan ezzel vegezte: Fucking, Stinking Rotten Poop - Kibaszott büdös rothadt kaki!!
Nagyon jó kalóz lenne belőle.
No comments:
Post a Comment