Nick iden is eljott meglatogatni minket. ez alkalommal nem csak Stuttgartban, de Kesztolcon is meg tudtuk vendegelni. Ket hetre jott, amit be is tablaztunk magunknak. Eloszor Stuttgart kornyeken neztunk korul, uszodaban, szaunaban, muzeumban. ebbol csak egy alkalommal csinaltunk kepeket, ez pedig a Hedelbergi experimenta volt. Eszmevel es Lenkevel mentunk ide, ez egy gyerek mernoki jatszoter lenyebgeben, innen szarmazik a Lidl tulajdonosa, es ez negy szintes mernoki jatszoter lenyegben az o ajandeka a varosnak es a kovetkezo generacioknak. Ha valamikor erre jarsz, erdemes megnezni.
amikor tavaly augusztusban kesztolcon voltunk, hazafele hoztunk par ganalyturot, amirol mar roviden irtam korabban. nagyon kedvelem ezeket a bogarakat es szivesen tartottuk oket, de az elet ciklusuk nem tul hosszu, ugy az ev vegere, az ujev elejere a nagyjuk eltunt szem elol (jellemzoen beassak magukat a foldbe mielott feldobjak a talpukat). ime az egyik utolso peldany.
viszont februar januar kornyeken felbukkant egy ujabb vendeg a terrariumban, egy hernyo. jo kis meglepetes volt, nem szamitottunk ra, valoszinuleg a kesztolci erdei folddel egyutt folkaroltam egy tojast is, maskent nem lehetett ez. jo csunya is volt, fekete, narancssaraga fejjel, meg nehany narancssarga pottyel a hatan. erdekes volt, de nem csinaltam rola egy kepet sem.
par hete kelt ki ez a lako is. azt hittuk valamelyik faagon fog selyemgobot letre hozni maganak, de ehelyett valahol a foldben kelt elte tul ezt a fazist, nem lattunk belole semmit. csak akkor pillantottuk meg, amikor mar kibulyt belole, es szaritotta a szarnyait a terrarium oldalan. nemsokara pedig el is engedtuk. jopofa kis kiserlet volt ez is. vegul igy nezett ki a lepkenk, akirol kiderult hogy egy Fehérpettyes álcsüngőlepke
Nemrég újranéztem a franchise eredeti filmjét, a 28 Nappal Később-et. Ez Cillian Murphy egyik első főszerepe – jó látni őt ilyen fiatalon, illetve azt, hogy ez a film ma is elegge intenziven behuzza a nezot, nem vesztett az erejebol.
Viszont ami különleges a fenti új előzetesben számomra, az a vers, amelyet majdhogynem filmzeneként használnak benne. Minden alkalommal, amikor megnezem, teljesen felpörget.
Par két héttel ezelőtt belebotlottam egy interjúba a film írójával (a ma mar nagy hiru Alex Garlanddal), aki csepegtetett egy kis háttérinformációt a versről. Kiderült, hogy Boots a cime, és az amerikai tengerészgyalogság kiképzési céljaira használják. Pszichikai allokepesseg erosites. Ugy zajlik, hogy az embereknek 48 órán keresztül kell hallgatniuk ezt felvételt, miközben egy apró dobozba vannak bezárva Ez része az úgynevezett stresszpozicionálásnak, és az a célja, hogy fokozza a személy képességét a pszichológiai hadviselés elviselésére, ha/amikor elfogják. Rohadtul intenzív, nem is csoda, hogy akik ezen atmennek, es egy ido utan el is hagyjak a palyat, amint meghalljak ezt a verset, nagy esellyel PTSD kezdenek panaszkodni. PTSD - Post Traumatic Stress Disorder (Poszttraumás stressz zavar)
Azt is megtudtam, hogy ez egy 1915-ös hangfelvétel! Itt van a Wikipédia-cikk, ahol a felvétel teljes egészében elérhető, a szöveggel pár bekezdéssel lejjebb. Elég hihetetlen, hogy valami több mint száz éves felvetel ilyen nagyot tud utni meg ma is.
En nem vagyok, sosem voltam egy kolteszet rajongo. Ezt az iskola elintezte nekem teljesen, azzal hogy egy csomo klasszikust kellett bemagolnuk, amihez semmi, de semmi intellektualis vagy erzelmi kotodesunk nem volt. Ez viszont most nagyon megfogott, szinte latom ahogy a delafrikai sivatagban a gyalogsag heteken keresztul menetel. Valoszinuleg azert is eros bennem ez a kep, mert az egyetlen (es igy persze kedvenc) Rejto Jeno regeny amit olvastam az A csontbrigad.
(Fun fact, vagy inkabb Sad Fact: Palfi gyuri akart A csontbrigadbol filemt kesziteni kb husz evvel ezelott, valamikor akkortajt, amikor meg nem lehetetlenitettek el ot teljesen. Micsoda film lett volna!)
Valamiert nekem ez a meleg es szaraz kozeg, a haboru orulete, az egyen szenvedese mostanaban mind nagyon bejon. Az egyik kovetkezo bejegyzesem is ebbe a temaban fog landolni.
Van a Ketagu hegyen egy nekem kedves túraútvonal, megmaszando emelkedővel, mini "fennsikokkal", szép kilátópontokkal. Persze ez nem egy hegy, hanem egy nagyobb domb, amit egyre jobban felfedezek. Nemrég még az egyik végére is elmentem, oda, ami gyakorlatilag egy mészkőbánya.
