intenziv ev volt. koronavirus, karanten, erdotuzek, elnokvalasztas, sok munka, otthonrol suli, uj hazba koltozes - ezek voltak a legnagyobb kihivasaink. vegul is mindet jol megusztuk. reszletesebben pedig:
meredek ket nap volt a varasnap es a hetfo. Nick rendgeteget segitett, nelkule gozom sincs hogyan jott volna ez ossze. talan harom hetvege alatt sikerult volna megcsinalni, amit most vele masfel nap alatt.
a lanyok szomoruak most. kicsit mi is, foleg hogy a 9243-ban nagy felfordulast hagytunk magunk utan. nemsokara vissza fogok menni es takaritok egy kicsit mielott ujbol besetalunk oda csaladostul. van egy bo honapunk mielott az alberlo bekoltozik. igy hat karacsony es uj ev kozott valoszinuleg teljesen kitakaritunk ott es festeni is fogunk.
For breakfast, I am going to eat the whole house.
I am going to say "yam yam".
And you all will be eaten forever.
(Reggelire meg fogom enni az egesz hazat.
Az fogom mondani, hogy "nyam-nyam".
Es ti mind orokre el lesztek fogyasztva.)
este van, majdnem het ora. ez egy rovid szovaltas miutan befejeztuk a solo kartyajatekot (ami esti rutin lett mostanaban), es Eszme indul fol az emeletre aludni.
E: (sigh) I am used to our way of life now.
B: What do you mean sweetie?
E: The Corona virus. Not meeting people. It used to be hard and now it is a bit easier.
E: (sohajtas) Hozzaszoktam a mostani eletunkhoz.
B: Mire gondolsz szivem?
E: A Korona virusra. Arra hogy nem talalkozunk masokkal. Korabban nehez volt, de most kicsit konnyebb.
erkeztunk meg. ketten jottunk, harom nagy boronddel es egy kutyaval. egy csaladi hazba erkeztunk, ide St. Johnsba. Liz es Noah, akkor szakitott, hagytak is volna el a hazat amiben eltek, de szoltunk hogy mi szivesen bekoltozunk es fizetjuk az o torlesztesuket. miert is ne? igy kezdodott az amerikai eltunk.
most, 2020-ban, nagyon sok minden van mogottunk.
december elejen be fogunk koltozni ebbe a hazba. az a helyzet allt elo, hogy Remi, Tara es Will - a csalad akikkel osszebuborekoztunk - elkoltoznek. eszakra mennek, Olympiaba, ami Washington allamban van. ott elnek a nagyszulok, ott talalkozott Will es Tara a foiskolan. Tara otthonrol dolgozik, Will nem dolgozik, Remi meg ugy ahogy elvan az itteni iskolaval, de az ottani jobban fekszik neki. egy ideje mar gondolkodtak ezen, aztan egy honappal a suli kezdes utan nyilvanvalova valt szamukra, hogy eljott nekik az ido, hogy itt hagyjak Portlandet.
ez eloszor elszomoritott minket. aztan amikor beszeltunk hogy mi lesz a hazzal, akkor felmerult kosza oteltkent, hogy milyen szivesen laknank ebben a hazban, ha mar egyszer eladjak. nem gondoltuk tul komolyan, hiszen csak olyan jopofa nappali almodozas volt. aztan kicsit ragodtunk rajta, es kiderult, hogy dehogyisnem, ezt igen is lehet komolyan gondolni.
mondta Lenke, mikor kibontotta csomagjat, amit a Portland Park Szolgalat Ovodajaban kapott.
a helyzet az hogy Lenket szerettuk volna ovodaba jaratni, ahogy Eszmet is annak idejen. nem harom evet, hanem mondjuk masfelet. emlekeztetul, orankent 14-16 dollarba kerul az ovoda, ami eleg magas osszeg. nekem 7 evembe telt hogy tobbet keressek ennel orankent, amibol aztan adoznom is kellett persze. akarhogy is, a borsos ar dacara is jo lett volna Lenket rendes ovodaba jaratni egy kicsit, nagyon szerete volna. baratkozni, jatszani ovodasokkal, ovonenikkel.
aztan jott a jarvany, es mindenki otthon maradt. most pedig ott vagyunk, hogy a Park Szolgalatnak van egy virtualis ovodaja, ahova beirattuk Lenket. ez havi 80 dollarba kerul, minden heten van 1 ora Microsoft Teams talalkozo, van nehany elore felvett video amit meg lehet nezni, illetve hetente kapunk egy zacskonyi "art supplies"-t, azaz kezmuvessegi aprosagokat, amiket lehet ragasztani, vagdosni, szinezni, hajtogatni, stb.
ebben a zacskoban volt nehany palcika, befottesgumi, papirok, stb, meg az elobb emlitett pamacs. es Lenke ennek borzasztoan orult. nem hazudok, tenyleg fulig ert a szaja. a mi szivunk meg majd megszakadt, mikozben mosolyt eroszakoltunk az arcunkra.
