Rudi

egy hetig sem volt az allatmenhely honlapjan. szombaton kerult le onnan, es azota se hire se hamva a listaban. ebbol pedig arra kovetkeztetunk hogy mar az uj gazdajanal van. azert ez megnyugtato.

nincs szukseg apasagi tesztre

2015

a gyermek most 17 honapos. nagyon szepen fejlodik, testeben, szemelyisegeben egyarant. vicces kis mano, mindig mosolyog vagy nevet. nagyon gyorsan tanul, az utobbi idoszakban peldaul pillanatok alatt kitanulta a bugocsigak, a lakatok es kulcsok illetve a kilincsek tudomanyat. elkezdett egy picit magyarul is beszelni legalabbis, amikor otthon voltunk egy masfajta, melyebb hangon kezdett el karattyolni, amirol szeretjuk azt gondolni, hogy a nyelvvaltas miatt volt. egyebkent tobb szot is mondott magyarul. ma volt az elso alkalom hogy magyarul koszont el, amikor elindultam munkaba. azt mondta: tia!

Rudit elvittuk

az allatmenhelyre. feladtuk ot adoptalasra.

nem sokkal azutan, hogy hazajottunk kiderult, hogy mindenkeppen lepnunk kell. az tortent ugyanis, hogy Rudi ideig-oraig orult annak, hogy otthon vagyunk, de ennek gyorsan vege lett. megint bedepressziozott, hogy nem jut ra eleg figyelmunk a gyerek mellett. Eszme pedig, mint ahogy minden egeszseges totyogo, jatszott a kutyaval, majd amikor egy nagyobb olelessel probalta kifejezni a szeretetet, a kutya odakapott, az arca fele. olyannyira hogy le kellett torolni a kutya nyalat a gyermek arcarol. az ijedtsegen es a sirason kivul mas baj szerencsere nem tortent.

meghalt az ember aki leesett a Foldre

thanks for the music mr. stardust. 

most vagyunk felidoben

es meg mindig nem tudok rendesen aludni. kettokor folebredek es fent is vagyok ket-harom-negy orat. ilyen jet-lagem meg nem volt. most mar akar maradhat is, tiz nap mulva mar a vilag masik vegen alszom es piszokul idegesitene, ha ott is csak harom-negy orakat aludnek ejszakankent.

irany Budapest!