nem sokkal azutan, hogy hazajottunk kiderult, hogy mindenkeppen lepnunk kell. az tortent ugyanis, hogy Rudi ideig-oraig orult annak, hogy otthon vagyunk, de ennek gyorsan vege lett. megint bedepressziozott, hogy nem jut ra eleg figyelmunk a gyerek mellett. Eszme pedig, mint ahogy minden egeszseges totyogo, jatszott a kutyaval, majd amikor egy nagyobb olelessel probalta kifejezni a szeretetet, a kutya odakapott, az arca fele. olyannyira hogy le kellett torolni a kutya nyalat a gyermek arcarol. az ijedtsegen es a sirason kivul mas baj szerencsere nem tortent.
Rudi tagra nyilt pofaja meg mindig nagyobb mint Eszme feje. egy kovetkezo rossz pillanatban ugy belemarhatott volna Eszmebe, egy eletre megcsonkitva ot. ezutan elzartuk a hazban. a lepcsoforduloban tartottuk, hogy a gyerek szabadon kozlekedhessen es jatszhasson.
megprobalkoztunk meg egy utolso barattal, hatha o atvenne tolunk a kutyat, illetve egy boxereknek dedikalt allatmenhellyel, de nem jartunk sikerrel. utolso eselykent megkerestuk azt az allatmenhelyet, ahonnan Bogit adoptaltuk ot evvel ezelott.
en dolgoztam, Christyanne es Eszme vitte be Rudit penteken, januar 15-en. nemi papirmunka utan magara kellett hagyni a kutyat egy alkalmazottal, aki felmerte hogy milyen a kutya viselkedese, habitusa, veszelyesnek tunik -e. ezen a vizsgan Rudi siman atment, nem is csodalom, hiszen ilyen helyzetekben, amikor a figyelem ra osszpontosul, amikor uj baratokat szerez maganak.
Christyanne es Eszme a lobbiban varakozott, majd tiz perc mulva szoltak nekik, hogy a kutya akkor most mar marad. a lanyok behoztak a kocsibol Rudi osszegyujtott jatekait, pledjeit, tapjat. aztan hazajottek.
ezzel teljesen lezarult az elso ot evunk itt. mindenkit elvesztettunk belole. Noah megbolundult, Edward meghalt, Beth elkoltozott irorszagba, az Sarah eladta a kavezojat es elkoltozott, es most a kutya aki rank lett bizva, annak is mennie kellett. hazafele biciklizve azon gondolkodtam, hogy kudarcot vallottunk Rudival. de legalabb nem vallottunk kudarcot a gyerekunkkel.
ez az utolso kepem Rudirol, az allatmenhely oldalarol vettem le.
Most olvasom. Rettenetesen sajnálom, megkönnyeztem. Jól döntöttetek, szurkolok, hogy jó helyre kerüljön!
ReplyDelete