Rudit elvittuk

az allatmenhelyre. feladtuk ot adoptalasra.

nem sokkal azutan, hogy hazajottunk kiderult, hogy mindenkeppen lepnunk kell. az tortent ugyanis, hogy Rudi ideig-oraig orult annak, hogy otthon vagyunk, de ennek gyorsan vege lett. megint bedepressziozott, hogy nem jut ra eleg figyelmunk a gyerek mellett. Eszme pedig, mint ahogy minden egeszseges totyogo, jatszott a kutyaval, majd amikor egy nagyobb olelessel probalta kifejezni a szeretetet, a kutya odakapott, az arca fele. olyannyira hogy le kellett torolni a kutya nyalat a gyermek arcarol. az ijedtsegen es a sirason kivul mas baj szerencsere nem tortent.

meghalt az ember aki leesett a Foldre

thanks for the music mr. stardust. 

most vagyunk felidoben

es meg mindig nem tudok rendesen aludni. kettokor folebredek es fent is vagyok ket-harom-negy orat. ilyen jet-lagem meg nem volt. most mar akar maradhat is, tiz nap mulva mar a vilag masik vegen alszom es piszokul idegesitene, ha ott is csak harom-negy orakat aludnek ejszakankent.

irany Budapest!

16 honaposan

 

otthon vagyunk Kesztolcon. a lanyok remekul tultettek magukat az idozona valtason, nekem viszont csak ejfel es ejjel ketto kozott ment az alvas. gondoltam, feldobom ide a kepeket az elmult idoszakbol. ahogy latszik, mar nem nagyon kell segitseg az ablakos kepekhez.

a gyermek tolja

teli a gatyajat a los angelesi nemzetkozi repteren. my kid working on a turd at LAX.

a gyermek mar pakol