van nehany dolog amit kifejezetten szeretek Stuttgartban. az egyik ezek kozul az utcai zeneszek. azon belul is egy harmonikas, akibe jobbara a villamos megallokban, vagy metro allomasokon szoktam belefutni. eloszor azt hittem tobben is vannak, akik ezt csinaljak (mert persze csak elsiettem a muzsikus mellett figyelmetlenul mint mindenki mas, aki szalad a metro utan), de aztan eszrevettem, hogy csak egy oregemberrol van szo.
a sietseget altalababan meg szoktam banni, amint follepek a vonatra. miert nem lassitottam le arra az egy percre? miert nem adtam neki par eurot? miert nem hallgattam meg tole tobb szamot is a repertoarbol? vagy legalabb egy szamot az elejetol a vegeig ? kevesen csinaljak ma mar ezt, nyilvan tobbet erdemelne mint a munkaba sietok par pillanatnyi tavu figyelmet. nem csak masoktol, de tolem is.
en szeretem a melankolikus, szolo harmonikat. rendre Tarr Bela filmejei jutnak rola eszembe, a varosi es a videki szegeny let tragikuma, az elmulas es a lepusztulas kikerulhetetlnesege. mindez a nyuzsgo varos kepevel kontrasztolva, engem mindig kiemel a hetkoznapi sodrasbol egy egy percre.
aztan az utobbi hetekben meg az jutott eszembe, hogy ezt a szcenat talan mar csak felterkepezte valaki, talan van egy-ket ilyen bakelit lemez is valahol a piacon. monndjuk egy olyan osszeallitas, amin rajta vannak Parizs, London, Praga, Varso, Bukarest, Budapest, Szofia es mas nagyvarosok utcai harmonikasai. milyen kivalo pillanatkep lenne az elmult 20dik szazadrol es annak az elhanyagolt tarsadalmi retegerol. lehet hogy ez hamis kep bennem, biztosan sok profi utcazenesz is csinalja ezt fel-karirrer szeruen, de nekem eloskent az olyan zeneszek junak eszembe mint peldaul o itt:
hat nem, nem talalok ilyen zenei gyujtest, se bakeliten, se CD-n, se file-ban. erdekes hianycikk ez, szerintem nem csak nekem, masoknak is tetszene.
amig ra nem bukkanok valami tisztesseges vinylre ebben a temaban, addig persze ott van a youtube. ahol akar en is osszeallithatom a magam listajat. el is kezdtem. ezzel a ket klippel kezdem a gyujtest
az elso klipphez sokszor visszaterek. az tetszik benne leginkabb, hogy mennyire spontan helyzetet suaggl, illetve hogy milyen jol atadja a kozepkoru zenesz tiszteletet az oreg utcazenesz fele (Norbert Slama).
kicsit kaparasztam, miert is kap engem meg ez ennyire. arra jutottam, hogy most, amikor a mesterseges intelligencia altal krealt tartalmak ellepnek minden internetes feluletet. itt vagyunk az uj technologia forradalom kapujaban, es elmosodnak a hatarok, gozunk sincs arrol, hogy amit latunk az valosag, vagy csak valakinek a jol kitalalt promptja, amit egy halom szamitogep nagyon ugyesen lerenderelt valahol a felhoben. eltunoben van az autentitas az internet vilagabol, vagy legalabb is veszelybe kerult. talan ez is kozrejatszik abban, hogy jo kedvemet lelem az amator kesszitesu video tartlamakban.
ezen tul azt is utalom, hogy a mestersegesen eloallitott tartalmak veszelyeztetik az egyeni kreativitas erteket. elsorvasztja a termeszetes szemelyek igenyet, es kepesseget arra, hogy alkossanak valamit sajat maguk. (valoszinuleg ebben a velemenyemben nagyon is kozrejatszik, hogy az egyik lanyom, pont ezen a teruleten mutat nagy potencialt)
zaraskent itt van meg egy klip, egy masik, joval fiatalabb harmonikastol, illusztracio keppen arra, hogy maga a zenei mufaj persze kozel sem halott.
utoirat:
jo regen kezdtem irni ezt a bejegyzest, azota megalltam es vegighallgattam egy szamot a stuttgarti harmonikastol. meghallgattam volna tobbet is persze szivesen. csak hat kiderult, hogy az oreg mindossze egy szamot jatszik csak (az is lehet, hogy nem tud tobbet). amikor aldoglatam ott meg par percet, akkor a vallat vonogatva fejezte ki nekem, hogy hat ennyi, nincs tobb.
nyilvan teljesen hozza van szokva, hogy az emberek csak elszaladnak mellette. miert is kellene tobbet belefektetnie? ravasz egy ven roka.
No comments:
Post a Comment