ot honapja esik

az eso. majdhogynem egyfolytaban. volt par het amikor nem esett, volt nehany het, amikor havazott, de ugy erzem, mintha oktober ota el sem allt volna az eso. ugyanez szamokban: az evi atlag Portlandben 42 ujjnyi eso, mostaban viszont kozel tiz ujjnyi eso esik havonta. februar peldaul a legesosebb februar volt eddig a meresek kezdete ota. 10.04 ujjnyi eso, ez 255mm azaz 25 centi csapadek. meghozza az ev legrovidebb honapjaban.

volt viszont egy vasarnap, amikor egy kicsit elallt, ugyhogy elmentunk a kozeli erdos parkba setalni, aminek igencsak fantaziadusan Forrest Park a neve.

igertuk Eszmenek hogy fogunk majd keresni allatokat,

de annyira sokan voltak kint ezen a vasarnapon, hogy minden allat eliszkolt az ut kozelebol. egyedul ezt a meztelen banancsigat talatuk.

Christyanne remekul van, novekszik a pocakja annak rendje s modja szerint. most van a hatodik honap kornyeken, es igazabol ez az egyetlen kepsorozat, amit keszitettem rola es a pocakjarol. nagyon mas a helyzet mint Eszmevel volt, amikor futotta az idonkbol, hogy a sziluett kepeket csinaljunk.

amugy Eszme is ra van izgulva mar a kishug temara. sokat beszel rola. neha megolelgeti C pocakjat, puszit ad ra, sot meg a babahordozast is gyakorolja.

amit meg talan erdmes megemlitenem, hogy vegre kezd megjonni a gyerek etvagya. nem tudom, mas  szulok hogyan vannak vele, de nalunk ez allando kihivas, hogy eleget egyen a gyerek mielott aludni megy. ugyan most mar kezd rendberazodni a dolog (igy 2.5 evesen), de eddig ket kifejezetten sikeres trukkunk volt eddig erre. az egyik az amikor elmegyunk az etterembe enni (kinaiba, mexikoiba), akkor altalaban ketszer, haromszor tobbet eszik ugyanabbol a kajabol, mint otthon. a masik meg a csipegeto tal.

vegul azt akarom megemliteni meg, hogy a mult heten szegenykem nagyon beverte az allat az asztal szelebe. nezett folfele, kezei a magasban, dalolaszott valamit, meg tenfergett ide oda, egeszen addig amig egyszer csak jott a nagy bumm, a sokk. aztan meg a siras.
csak en voltam itthon vele. amikor Christyanne itthon van akkor ot tiz perc alatt osszeszedi magat, ujbol mosolygosra. most nem ez volt.

eloszor folvettem magamhoz, aztan leultunk a kanapera. aztan eldoltunk a kanapen, aztan a pokrocot is magunkra huztam, mert az bomboles nem maradt abba jo 15-20 percig. nyilvan nagyon fajt neki (meg is van a nyoma), meg hat azert megiscsak mas bapuval atesni az ilyen trauman mint mamival. amikor viszont abbamaradt a siras, akkor meg jo fel oraig maradtunk ugyanebben a helyzetben, sot meg talan az elbobiskolas gondolataval is kacerkodott a gyerek.

nagyon jo erzes volt, kvazi emlkezteto a totyogo kor legjobb pillanataira. es most mar nagyon varom ezt a hugival is.