a karacsony es szilveszter telelesunk

Kesztolcon egyszerre volt nagyszeru es nehez is. Eszme meg soha nem utazott ekkorat. o nagyon elvezte minden percet a harom hetnek, mi viszont meg igy, tapasztalatlanul a gyerekes utazasok teren, nagyon lefaradtunk. lefaradt az egesz csalad, a nagyszulok es hugom is. ugy ereztuk a vegen, hogy kell majd egy het hogy kiphenjuk a nyaralast. ebbe komolyan beleszamitott az en elhuzodo idozona zavarom, illetve a repules. a 18 es 14 oras utan nagyon megkinzott minket, borzasztoan nehez volt ez Eszmevel. ugyanakkor egyutt volt mindenki a csaladbol amire eddig meg nem volt pelda.

jo volt a nagyszuloi hazban lenni ismet es nem aggodni az itteni dolgok miatt ez csak reszben igaz sajnos, ugyanis ebben az idoszakban hagyta ott Christyanne a munkahelyet, ami kifejetten botranyosan alakult, nekem meg meg egy kicsit ingatag volt itt a helyzetem az uj helyen, legalabbis az en fejemben ez volt az allas. megnyugtato es kikapcsolo volt a falu korul es a faluban jarkalni. az meg kulon kuriozum volt, hogy telen voltunk otthon. ez sok mindenben korlatozott minket, de kozben nagyon szep is volt.

erdekes volt, hogy a faluban lepten nyomon megallittotak minket, rakerdeztek, hogy akkor ez itt az Eszme? egyszer meg egy idos neni mellett mentem el, aki jot mosolygott azon hogy babat hordozok a kabatom alatt majd odakerdezett a mellette allohoz, hogy de azert ez nem elo, ugye? 

koszonjuk a sok segitseget es a sok ajandekot! a ruhakat es cipoket es jatekokat amiket Jucitol es anyum ismeroseitol kaptunk kolcson erre az idore. koszonjuk a szuper meno ajandekokat! Eszme bujja a konyveket, foleg az allatosokat. veluk kel es veluk fekszik.

koszonjuk a magunk reszerol a keseket, az Unikumot, a borokat, a csokikat, a lemezeket. koszonjuk a szabadidot. vagyis en koszonom a szabadidot, Christyanne valamiert ezt nem tudta kihasznalni, ugy kellett noszogatnom, hogy most mar aztan menjunk valahova, itt az ido kibujni a hazbol. 

orulok, hogy nem kellett utaznunk Eszmevel, koszonom hogy eljottetek meglatogatni minket. nagyon orultunk annak, hogy lathattuk az osszes csemetet, sot volt akit tobbszor is! Legkozelebb valamit majd azert maskepp csinalunk, mert nem akarok a nagyszulok nyakaba sozni terheket. keresunk majd egy nagy berelheto hazat, a termeszet toveben, ahova mindenki el tud jonni, mindenkinek lesz szobaja. akar Kesztolcon, akar mashol. 

tenyleg, megegyszer halasak vagyunk mindenkinek, aki elutazott hozzank kilometereket es orakat nem sajnalva. forditva most nem ment volna. 

egyebirant pedig sikerult leadnunk Eszme allampolgarsagi kerelmet. most mar csak ido kerdese, hogy mikor lesz a gyermek kettos allampolgar.