Lenke - kep es szoveg

tegnap este

Lenke: Mami, after we die, there will still be summer, but no one will celebrate our birthdays
Christyanne: Yes, honey, that is true but maybe someone will remember us on our birthdays
Lenke: No! I mean when all humans are dead! 

(Lenke: Mami, miutan meghalunk, meg mindig  lesz nyar, de nem lesz senki aki megunnepli a szuletesnapunkat.
Christyanne: Igen dragam ez igaz,de talan valaki emlekszik majd rank a szuletes napjainkon.
Lenke: Nem! En arra gondolok, amikor minden ember halott lesz!)

(Christyanne: 06/06; Lenke: 06/26; Eszme: 08/12)

ma este

cape lookout

voltunk a hetvegen az oceannal. kunyhot bereltunk, valamilyen fura oknal fogva volt egy kiado (altalaban 6 honapra elore le vannak foglalva). a kunyho mellett lehet meg satrazni es jurtazni is. szerencsenk volt, mert a ket napbol az egyiken vegig szakadt az eso es uvoltott a szel. ki se mentunk aznap, mert 15 perc alatt nyakig aztunk volna. vasarnap viszont korulneztunk, abbol lett nehany foto.

kapu, kerites - harmadik fazis

 kesz vagyok. megkimelt az eso, tudtam dolgozni ezen a hetvegen.

a chipsert

barmit. meg az asztalra is felmasznak. csoda hogy ezen a kepen Eszme nem ket kezzel eszi

Eszmenek megvolt az elso oltas

ahogy a tobbit, ugy ezt is fankkal unnepeltuk. jo sokat kellett ra varni, es Lenkenek meg ennel is tobbet kell majd. remelem, mire indulunk haza mind a ketto teljesen be lesz oltva. 

kapu, kerites, masodik fazis

iszonyat, hogy milyen lassan haladok ezzel. 

tegnap legalabb 5, ma legalabb 7 orat dolgoztam vele, de az egeszet azzal kellett kezdenem, hogy lebontottam amit eddig csinaltam, es kijavitottam azokat az egy centi eltereseket amik allandoan idegesitettek. aztan mikor ezzel keszen voltam, mit ad isten a kapu lathatoan meggorbolt. duhit, de mar csak a legvegen fogom kijavitani.
a hetvege utolso masfel orajat viszont a legjobb resszel, a kerites valogatasaval, vagdosasaval toltottem. remelem jovo heten be tudom fejezni.

szerda esti nosztalgia

minden kulonosebb ok nelkul ez jutott most az eszembe.

2013-ban, amikor eloszor mentem haza Magyarorszagra az USA-bol, az utolso hetvegen tartottunk egy bulit Kesztolcon. voltak paran, akik a hetveget megelozve erkeztek, es ez tok jol esett. eloszor Zsolti, Kati es Danyi Robi jott meg Szegedrol. lepakoltak, vacsoraztunk, dumaltunk es vartuk hogy megerkezzen Ati es Bence, akik szinten bejelentkeztek a nulladik napra. de ahogy telt mult az ido (este het, este nyolc, este kilenc...) csak nem jottek meg. pedig az volt a terv hogy amint megjonnek, elindulunk a pincebe.
ahogy mentek a fel orak, ugy kezdtunk el punnyadni, es egyre inkabb keszen altunk masnapra halasztani az elso pincezest. ezt nyilvan a szuleim is dijaztak, hiszen megiscsak bekesebb igy a pentek este.

aztan este tizkor nyilik a bejarati ajto, belep Ati es focimeccses hangerovel kezdte kiabalni a mar majdnem alvo hazban, hogy "Fasszopo Cseviek! Fasszopo Cseviek!" 

micsoda pillanat volt ez! Ati teljes gazzal durrantotta be azt az igencsak emlekezetes hetveget. nana, hogy ejjel harom korul jottunk haza a pincebol.

amikor visszagondolok a 2010-es evekre, ez az egyik kedvenc emlekem. 

koszi Ati!