Christyanne szuletesnapja volt

tegnap. junius hatodika. vicces, mert amugy meg 1976-ban szuletett, azaz ott van a 666.

eloszor lustalkodtunk, mivel C nem ment be dolgozni, aztan meg jott Edward es elvitt minket kutyastul a kelly point parkba. rudy is jott persze. szep hely, folyoparton van, mi tobb ott ahol a ket folyo, a columbia es a willamette osszeer. persze ennel fogva nagy is rajta a forgalom, itt jonnek ugyanis be az ocenajarok a csendes oceanrol portlandba. sajnos szemetes, illetve elegge fertozott hely, bar ez a partrol nem latszik.

aztan koraeste Edward elvitt minket vacsorazni, illetve a tobbiek is csatlakoztak: Emme, Liz, Beth es Katrina. egy indiai helyre mentunk, az alberta (hipster) utcan levo Bollywood Theaterbe. azt hiszem az az etterem tortenete, hogy egy hires portlandi szakacs kivandorolt indiaba ket evre, hogy rendesen megtanulja azt a kuzint fozni, aztan visszajott es megnyitotta ezt a frappans kis helyet (a honlapjukon van egy kisfilm, ami megkiserli bemutatni az indiai varosi eletet, mar amennyire ezt lehet). talaltam rola viszont par szep kepet, ezek szerintem jol visszadjak, hogy miert felkapott ez a hely:

portlandban egyebkent az a szokas, hogy az emberek akar egy orat is varnak egy asztalra a kedvenc ettermukben (az ajto elott, vagy a sarkon, ahova a sor eppen eler), nekunk most szerencsenk volt, fel ora alatt bent voltunk. 

bevallom en meg mindig nem vagyok mestere a del-kelet azsiai kuzinok megkulonboztatesenek. ertem, latom, meg erzem is a kulonbseget, de nem tartom oltari nagynak, olyan nagynak amilyen (mondjuk az indiai es a thai kajak kozott). viszont nagyon jo indiai utcakajakat ettunk, volt benne nehany teljesen uj dolog nekem, tobbek kozott az istentelenul szaraz es sos indiai lepeny (vagy inkabb lepel kenyer), nem is csoda hogy martogatos kulturarol van szo, azaz a csirke mellett volt hozza ket szosz meg ket kis leves, amibe tunkolni lehetett. aztan persze C felvilagositott, hogy lenyegeben a kenyer az evoeszkoz. letepik, ujjaik koze fogjak es azzal meritenek. 

nagyon finom volt az egyszer biztos. aztan Edward fizetett mindent, mind a hatunk vacsorajat (emme egy falatot sem evett). nagyszeru barat, mindig megosztja velunk amilye van, ahogy mi is vele. sokszor vacsorazunk, borozunk egyutt, de ez most kulonlegesen szep kis ajandek volt C-nek. tudjatok hogy tobbszor volt indiaban es mindig visszavagyik oda. 

hat igy telt el a szulinap.

a garazst is kitakaritottuk

vegre. alig vartam. a mult heti padlastakaritas utan ez volt a kovetkezo amit mindenkeppen le akartam tudni. azt viszont nem gondoltam hogy ilyen hamar sor kerul ra. a garazs tele van noah cuccaival, amiert az elmult ket evben egyaltalan nem vallalt felelosseget, csak akkor szolalt meg, amikor jeleztem, hogy nem fogjuk orokke orizni az itthagyott, magara maradt, kozben egyre rosszabb alapotba kerulo szarsagait. hogy mirol beszelek? volt az a blogbejegyzes meg az elejen ami ezt bemutatta. tessek.

amikor egyszer felhoztuk, hogy ez igy nem mehet tovabb (elvegre akkor meg a ket autot is taroltuk az udvarunkban), akkor elvitt egy nehany dolgot mindent, bar a garazsba attol meg nem lehetetett besetalni, akkora volt a rendetlenseg.
azota eltunt mindketto auto, kitakaritottuk a pincet, mult heten meg az alagsort. megmutatom ez hogyan nezett ki:

betelitette az egesz udvart

na ezeket a gerendakat, leceket, ajtokat, padlozatot meg a mosogatot fel fogjuk hasznalni.
mellette meg egyebkent az a sator van, amiben laktunk mikor majdnem ot evvel ezelott itt voltunk. 

most aztan tenyleg elindult a kutya

vilagga. reggel indultam volna a free geekbe onkenteskedni, de meg mielott elcsipem a buszt ki kellett tennem a kutyat pisilni, nehogy addig kelljen amig nem vagyok otthon. amugy elegge paras mostanaban, pontosan azota hogy elmentunk nyaralni egy kicsit astoriaba, amikor otthonhagytuk ket napra (lizzel meg emmevel). azota mindenhova kovet minket, nem akar kiengedni a latokorebol egyikunket sem. nagyon fel szerintem hogy megint eltununk megint. korabban is szenilis volt mar szoval kombinalva a kettot, meg azt hogy mennyit szelel (fingik...), illetve hogy milyen rossza a lehelete, azt kell mondjam ez a tendencia mostanra piszok idegesito lett. persze betegseg, oregseg - ertem en ezt, de ettol meg zavaro hogy a wcre sem mehet az ember nelkul. ha fozok a konyhaban, ott van a labamnal, ha netezek a gepnel, ott fekszik az asztal alatt, ha nezzuk a tv-t ott van a kanape mellett.
nem volt jo dontes ma reggel kirakni ot egyedul. amikor megvoltam a fogmosassal, felhuztam a cipot, kimentem az udvarra hogy behozzam a kutyat. sehol nem talaltam viszont ez a szornyen gyanus kep fogadott:

kb egy oran keresztul kerestem a kutyat. akkor csorgott a telefon hogy megtalaltak: "itt van a north columbia boulevard 9609 alatt." azert tudtak felhivni mert olyan biletat rendeltunk dingsy nyakorvere, amire fel lehetett vesetni a telefonszamunkat, a kutya nevet, illetve hogy "szkanneljetek be a chipemet". tudjatok az azonosito chipet amit most fognak bevezetni magyarorszagon.

namarmost a 9609 piszokul messze van tolunk. lenyegeben azt tudom elkepzelni hogy dingsy annyira bepanikolt reggel, hogy azonnal kifeszitette a kaput es elindult amerre a latott. nem ment a kutyaeledel boltba, nem ment a konyvesboltba, nem maradt az utcan, hanem elment a st johns mogotti ipartelepig. hogy ez mennyire durva, nem tudom elegge hangsulyozni. kb 50 percen keresztul szaladt, amikor egy fazon megallitotta a varos szelen es felhivott, hogy megvan.

az erzekeltetes helyett ugy dontottem illusztralt fotosorozatot csinalok az utrol. tudom hogy erre ment, mert lattak az emberek, de nem tudtak megallitani. szoval tesse:

amiota listat keszitettem azokrol a potencialis munkahelyekrol

amikre szerintem siman bekerulhettem volna, egyre jobban foglalkoztat egy uj gondolat. meghozza az hogy egy eles hajtukanyarral teljesen uj iranyt kell vennem. mar nem nevetseges, mar nem szomoru, mar nem bosszanto hanem egyszeruen erthetetlen hogy ennyire minimalis a allasinterju/siker szazalekom.

persze sok osszetveoje van a helyzetemnek, meg hat azert nem vagyunk ketsegbe/tartozasba esve. azzal a kevessel amit megkeresunk egy honapban okosan gazdalkodunk, kicsit mar tartalekolunk is. viszont tyuk-lepesben haladunk elore, ami keves.
nem hibaztatom magam, mert  nem adtam fel. nem hibaztatom a munkaadokat, mert tudom, szazan allunk sorba meg egy ettermi takarito meloert is. nem hibaztatom a varost, mert azt, hogy itt az egyik legnagyobb aranyu a munkanelkuliseg az USA-ban, mar akkor tudtuk amikor idejottunk. nem hibaztatom a gazdasagi vilagvalsagot, mert minden generacionak megvan a maga kihivasa, a mienk speciel ilyen. mindossze felismertem hogy valaminek valtoznia kell, es az egyetlen eselyes en vagyok ezek kozul. ugyhogy elkezdtem programozast tanulni. konyvekbol, egyetemekrol, es baratoktol.

persze meg meg csak a kuszobon vagyok, igyekszem felmerni, mekkora es hogyan is nez ki ez a terulet. mennyi es milyen iranya van, illetve azok egyenkent mit kovetelnek az embertol es mennyire jutalmazottak anyagiakban. azt nagyon nem kell kiszurnom mennyire keresettek, hiszen ez egy olyan iparag ami a valsag alatt is viragzik.

ez a software aspektus. a hardwarer aspektust is tolom elore, a korabban tobbszor emlitett freegeeknel. gyorsan es botlasmentesen mentem keresztul az alaprogramjukon, mar tudom hogyan kell szamitogepeket epiteni, illetve bekerultem az hardware teszter programjukba, ami lenyegeben gyakornoksag. az elso alkalommal egy alaplapot teszteltem, amit fel evvel ezelott nem tudtam volna magamrol elkepzelni.

ugyanakkor az alap szamitastechnikai kurzust is vegigcsinaltam 100%-on, nem volt egy nagy ordongosseg. nemsokara egy alap szociologia kurzust fogok elvegezni, aztan viszont vissza a szam-techhez, szeptembertol algoritmusokat fogok tanulni.

nem tudom titeket mennyire lep ez meg, engem elegge. dehat:

plane tickets before art.
food before art. 

es akkor kitakaritottuk a padlast

there is no number for peggy olson

politikai jellegu iras, keruld ki,

ha mar a hideg raz tole.